Perrie Edwards. Little Mix. Mindörökké.

Na jó, nem bírtam ki, hogy ne írjak ide többet, hiszen ez volt a kedvenc blogom eddig, amit írtam.  Biztos vagyok benne, hogy ez a rész lesz olyan megható, hogy elsírjátok magatokat rajta.

Szeretettel: xxSzikraa.♥*

Sikerült. Sikerült megvalósítanom azt, ami az éneklés után a legnagyobb vágyam volt. Saját családot alapítottam.
Büszkén mondhatom, hogy nekem van a lehető legnagyszerűbb gyerekem és férjem.
Miután minden rendbe jött újabb értelmet kaptam az életembe, azok mellé, amik eddig is meg voltak.
-Anyu, mikor jön haza az apa? - kérdezte az 5 éves kislányom izgatottan csillogó szemekkel, miközben éppen valami csodásat rajzolt.
Úgy nézett ki, mint egy kis angyal. Világoskék szemei világítottak, tejföl szőke haja pedig a Nap fényétől aranyozott színben omlott le a vállán.
-Nem tudom édesem - feleltem, de amint kimondtam a választ hallottam, hogy nyílik bejárati ajtó és fáradt léptekkel közeledik a férfi, akitől ezt a tökéletes kislányt kaptam.
-Apaaaa!! - kiáltott a pici és  lepattanva a székről, ahol eddig helyet foglalt oda rohant az apjához, aki egyből felkapta és megpörgette a levegőben.
A kis angyalom hangos, szélcsengőszerű nevetése töltötte be a teret, én meg csak mosolyogva néztem a családi pillanatot kettejük között.
-Várj egy picit édesem, most anya jön! - tette le a lányunkat és lépett ide hozzám.
Rám mosolygott és átkarolta a derekamat.
-Szia Pezzy - nézett a szemembe és ajkait az enyémre tapasztotta, ezzel forró, szenvedélyes csókra késztetett.
-Szia Zayn - néztem fel rá a csók után.
Igen, Zayn.
Pár hónappal a nagy veszekedésünk után mindketten rájöttünk, hogy nem tudunk egymás nélkül huzamosabb ideig meglenni. Újra összejöttünk. Előröl kezdtünk mindent. Most pedig boldogan nevelgetjük a két gyerekünket.
Igen, gyerekből is kettő van, csak az első szülött fiunk még iskolában van.
-Milyen napod volt Drágám? - kérdeztem.
-Hosszú és iszonyatosan fárasztó - forgatta a szemét Zayn miközben leült az ebédlő asztalhoz tartozó egyik székre.
-Ma én megyek el Jawaad-ért jó? Meg ígértem neki, hogy suli után el jön velem vásárolni és kap valamit - mosolyogtam.
-Oké. Na, akkor mi kettesben maradunk Esraa - fordult Zayn a lányunk felé.
Azoknak, akiknek a fejében felmerült, hogy milyen név is az a Esraa: muzulmán név. Azt jelenti, hogy gyönyörű és tekintélyes. A gyönyörű igaz rá, a tekintélyes pedig majd csak később derül ki.
Az órára pillantottam. negyed kettő volt.
-Akkor én indulok és Jawaad-ért. Majd valamikor jövünk - mondtam és adtam egy puszit Esraa-nak és Zaynnek is, majd elindultam a kisfiamért az iskolába.
Jawaad egyébként már 9 éves. És ahhoz képest, hogy Zayn és az én fiam elég nyugodt kisgyerek.
Mikor odaértem a suli elé, leparkoltam a bejárat előtt, majd kiszálltam a kocsiból és bementem az iskola épületébe.
Éppen akkor csengettek ki. Minden gyerek boldogan rohant kifelé, hiszen ez volt az iskola utolsó napja. Mostantól 2 és fél hónapig semmit nem kell csinálniuk. Legalább is olyat, ami az iskolával kapcsolatos.
A sok kis és nagy gyerek között sehol nem láttam az én kisfiamat. Elindultam hát az osztályterme felé, hogy megnézzem,  ott van-e.
-Csókolom Perrie néni - köszönt oda nekem a fiam egyik legjobb barátja, James.
-Szia James! Ööö.. bocsi, nem tudod véletlenül, hol van Jawaad? - kérdeztem meg kapva az alkalmon, hogy ő biztos tudja.
-A tanárnéni bent tartotta, mert rossz volt - felelt.
-Oké, köszi - mosolyogtam és faképnél hagytam.
Kezdtem ideges lenni. Mit csinált ez a jómadár már megint, hogy utolsó nap is bent tartotta a tanár?
Megálltam a terem előtt és kopogtam párat, majd lassan lenyomtam a kilincset és beléptem a színes terembe.
A táblát végig kreatívabbnál kreatívabb betűk díszelegtek, amikből kiolvasható volt a Vakáció!, azaz angolul Vacation!.
-Jó napot Mrs. Malik. Éppen időben jött. Jawaad ma egy olyan hibát követett el az iskolában, aminek következményében akár ki is csaphatjuk az iskolából - tette csípőre a kezét rovóan a tanárnő.
-Igazán? - vontam fel a szemöldököm, majd a tekintetem Jawaadra villant. - Mégis mi volt az a hiba? - kérdeztem érdeklődve és néhány lépés után az elő padban ülő kisfiam mellett álltam.
A magassarkú szandálom kopogása veszélyesen hangzott az osztályterem linóleummal borított padlóján. 
Jawaad ajkait harapdálva nézett fel rám, légzése pedig gyors volt.
Kezemet megnyugtatóan a vállára csúsztattam és nagyon halványan rá mosolyogtam, jelezve, hogy nem lesz semmi baj.
-Jawaad a 4. óra után gondolt egyet, elhagyta az iskola épületét, elment valahová, majd fogta magát és vissza jött. Ez után még volt mersze azt hazudni, hogy azért késett az óráról, mert a felsős diákok visszafogták őt és fenyegették. Ez két szabályszegés is egyben. Ezért vagy egyből kicsapás, vagy fegyelmi tárgyalás jár! - háborgott a tanárnő.
Ez teljesen elképesztett. Ennyiért? Egy kis hazugság és lógás? Persze, egy részt mégres voltam Jawaad-ra, mert nem kellett volna kimenni tanítási időben a suliból, majd aztán hazudnia a tanárnak, de ennyiért még nem kellene ilyen komoly büntetéseket kiszabni rá.
-Már elnézést tanárnő, de nem értem. Odáig meg van, hogy Jawaad elhagyta az iskola épületét tanórák közben, majd hazudott önnek, de nem értem, hogy miért kell már ennyi miatt ilyen súlyos büntetéseket kiszabni rá. Tudja, én sokkal rosszabb voltam ennél. Ja, és hozzáteszem, én mind a nyolc általánosos osztályt egy iskolában jártam végig ki. Ennyiért szerintem elég lenne, ha egy osztályfőnöki intővel illetné, majd ha még egyszer lesz ilyen incidens, akkor talán jogosan adhatna neki ilyen büntetést - magyaráztam kissé ingerülten.
-Mrs.Malik, ez két igen súlyos vétek.
-Vétek? Tudtommal ez nem egyházi iskola, hogy itt mindent "vétekként" fogjanak fel. Csöppet sem olyan súlyos a helyzet, mint azt, maga gondolná. És nyugodjon meg, a kisfiam mesél otthon arról, hogy maga mennyire semmibe veszi őt itt az iskolában. Nem kell csak azért szívatni a harmadikos gyerekemet, mert magának nem tetszik a feje, vagy esetleg mással, a szüleivel van gondja és éreztetni akarta/akarja a fiammal, hogy ő itt nem kap különleges bánásmódot, csak mert olyan emberek a szülei, akiknek a nevéről ezen a Brit szigeten majdhogynem mindenki hallott. Nem kell ezért vele kikezdeni. Gondolom magának is feltűnt, hogy nem egy olyan elkényeztetett, mint a többi sztárcsemete, akiknek szépen körbenyalják a hátsó fertájukat. De ez nem is lényeges! Akadjon le a fiamról! Viszlát! Gyere Jawaad! - nyújtottam a kezemet a kisfiam felé miután felkaptam a táskáját.
Ő csak engedelmesen megfogta a kezemet és mellettem jött ki az iskolából.
-Hűha, anya, nagyon király voltál! - ugrándozott mellettem boldogan.
Erre csak picit elmosolyodtam és mikor odaértünk a kocsihoz bedobtam a táskát, megvártam míg Jawaad is beül és elindultunk a boltba.
-Remélem Jawaad, attól, hogy megvédtelek nem fog elszállni az agyad és nem leszel nagyképű. És az akarom, hogy tudd, hogy nem vagyok boldog, hogy ilyet csináltál harmadikban! Még egy ilyen alkalomról szerzek tudomást, és esküszöm mindenre, ami szent, hogy egy egyházi iskolába foglak átíratni - fenyegettem.
-Értettem anyu... - hajtotta le a fejét.

*Otthon*

Már Jawaad bement a házba én pedig a vásárlás után a pénztárcámból kiszóródott aprópénzt igyekeztem szedegetni. Miután ez sikerült észrevettem, hogy kisfiam a pulóverét is a kocsiban hagyta.
Bezártam az autót és bementem a házba.
-Hé, Tojás, a kocsiban hagytad a pulóvered - lóbáltam az anyagot a kezemben, miközben becsuktam a bejárati ajtót.
Bepillantottam a nappaliba és megláttam, hogy 3 számomra nagyon, nagyon fontos személy ül a kanapén.
-Lányok! Jesy, Jade, Leigh-Anne! - szaladtam be és a karjaik közé vetettem magam.
-Pezz! - ujjongtak ők is bolgodan és a karjaikba zártak.
-Istenem, milyen régen láttalak benneteket! - mondtam remegőhangon és érezte, hogy egy-egy könnycsepp elhagyja a szememet.
-Te is hiányoztál nekünk Szöszi! - nevetett Jade.
Annyira jó volt, hogy itt voltak. Régen találkoztam már velük. Régen... kb 3 hónapja. De mértéktelenül hiányoztak.
Miután sokat beszélgettünk az újra összehozott kis csapatunk elindult egy koncert helyszínre.
Fel kellett lépnünk. De nem. Nem lehet.
egész úton azon vívódtam, hogy ez így nem helyes. Öreg vagyok én már ehhez.
Jó néhány dal előadása után nem tudtam folytatni.
-Sajnálom! - álltam meg a színpad közepén. -Én ezt nem tudom tovább csinálni. Hosszú ideje benne vagyok ebben a zenei szakmában és úgy érzem, már sok. Túl sok. Nézzétek! - szólítottam a rajongóinkat. - Mellettetek felnőttem. Láttatok minden egyes pillanatot az életemből. Velem együtt voltatok boldogak, szomorúak és velem együtt szenvedtetek. Akkor is mellettem voltatok és bátorítottatok, mikor teljesen kiborultam. Mikor azt hittem végem. Fontosak vagytok nekem. Mindig is azok lesztek, de most úgy érzem, hogy fel kell adnom. Nem azért, mert ezzel az egésszel lenne valami bajom, hanem azért, mert öregnek érzem már magam ehhez. Hosszú időt töltöttem a rivaldafényben. Még több időt tölthetnék, ha most nem hagynám itt az egészet. De itt kell hagynom. Át kell adnom másnak a helyet és a lehetőséget. Családom van. Gyerekeim, férjem és lássuk be én sem vagyok olyan formában már, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Higgyétek el nekem, hogy nagyon, de nagyon sajnálom és ez még nekem is nehéz, hiszen ti vagytok az életem egy nagyon fontos darabja. De ezentúl nem folytatom. Bocsássatok meg! - mély levegőt vettem és lerohantam a színpadról. Éreztem, hogy könnyeim további várakozás nélkül kitörnek szemem börtönéből és végigfolynak az arcomon.
Tényleg nagyon nehéz. De a családom a legfontosabb. A gyerekeim. És Zayn.
Letettem a mikrofont és ott hagytam. Ott hagytam azt a kelléket, ami végig kísérte az életem jó nagy részét. Bejárta velem a világot.
Nincs más hátra, mint hogy elmondjam: boldog vagyok. Boldog vagyok, hogy így döntöttem, hiszen nagy életet éltem/élek. Sok szerencsétlen emberrel ellentétben elmondhatom, hogy én mindent meg tudok adni a családomnak, amire szükségük van.
Boldog vagyok, mert két családom is van. A vér szerinti családom és azok a rajongók, akik a kezdetektől a Little Mix mellett voltak. Hálás vagyok mindenkinek ezért.
Boldog vagyok.
Boldog leszek.
Boldogan fogok meghalni, hiszen tudom, hogy akik igazán szeretnek, azok mindig mellettem voltak.
Perrie Edwards. Little Mix. Mindörökké.

Remélem tetszett! :)

 Szerintem olyan 1-2 havonta lesznek ilyen kis visszatérők, de még nem vagyok benne egészen biztos. Mindenesetre, aki szeretne ilyeneket, az kommenteljen! :D 

Ezer és ezer csóók : xxSzikraa.♥*