Chapter 6.~Az Én Hibám!!~

A lapon anyám írása rendetlen, ideges és sietős volt.
"Perrie! Ha hazaértél, azonnal gyere a kórházba. Nemsokkal a távozásod után apádnak infarktusa volt. Mentőt kellett hozzá hívni! Kérlek kicsim nagyon siess!"- így hangzott anyám levele.
Közel voltam az ájuláshoz. Alig kaptam levegőt és a szívem a torkomban dobogott.
Nem tudtam, hogy itt Londonban hogy tudok eljutni a kórházig önállóan. Csak egy ötletem volt.
Harry.-gondoltam és kétségbeesetten vettem fel a cipőmet és ahogy csak tudtam, úgy rohantam a szomszéd házhoz.
Szinte vertem az ajtót kopogás helyett.
-Harry! Harry nyisd már ki!!-motyogtam magamban idegesen.
És akkor egyszer csak nyílt a bejárati ajtó.
-Jesszusom, Perrie, mi olyan sürgős?- nézett rám Harry.
-Harry! Könyörgöm, azonnal vigyél el a kórházba!- lihegtem.
-Úristen, mi a baj??- tágultak ki Harry szemei.
-Nem voltam itthon és anyám..... hagyott egy levelet, hogy apám infarktust kapott. És, hogy, ha hazaérek azonnal menjek be a kórházba. Kérlek Harry!!- itt már zokogtam.
-Oké. Várj felveszek egy cipőt!- visszalépett egyet, felkapta az első cipőt, ami a kezébe akadt és rohantunk ki a kocsihoz.
Én egész úton bőgtem, Harry pedig idegesen vezetett.
Amikor odaértünk a kórházhoz mindketten csak úgy kipattantunk a kocsiból. Berohantunk a recepciós pulthoz és én próbáltam beszélni.
-Jó napot, miben segíthetek?-kérdezte egy halál nyugodt hölgy.
-Jó... napot. Alexander Edwards-ot keresem. Megmondaná, hogy melyik szobában van?- kérdeztem ismét a sírás szélén.
-Maga hozzátartozó?
-A lánya vagyok. Perrie Edwards.- hadartam.
-Az apja a 4. emeleten a 222-es műtőben van. Nem mehetnek be műtét közben, de kint megvárhatják.- magyarázta a nő.
Én köszönés és minden nélkül otthagytam és elindultam felfelé.
A lift olyan lassan vánszorgott, mint a reumás tetű. Alig bírtam kivárni, hogy felérjünk.
A 222-es szobát kerestem, ahol apámat műtik. a szobák száma össze-vissza helyezkedett el. Fogalmam sem volt, hol lehet.
Onnan találtam meg, hogy anyámat láttam ülni egy szoba előtt.
-ANYU!!!-kiabáltam neki oda már 10 méterről. Odarohantam hozzá és megöleltem. -Sajnálom!! Nerm kellett volna úgy beszélnem délután apuval. Csak felzaklattam és miattam van az egész.. -bőgtem anyám vállába.
-Nem a te hibád kicsim. Apád egész nap rosszul volt. Csak nem akart rád ijeszteni ezért nem mondta -sírt anyám is. -Hogy jöttél ide?- kérdezte.
-Átrohantam Harryhez és ő elhozott.- biccentettem Harry felé.
-Köszönöm Harry, hogy elhoztad Pezz-t.- erőltetett az arcára egy gyenge mosolyt anyu.
-Igazán semmiség Mrs. Edwards.-Harry.
Innen már csak leültünk és vártunk. Vártunk, vártunk, vártunk.... Semmi fejlemény nem volt. Egyre idegesebbek lettünk, mert senki nem jött ki egy másodpercre sem a műtőből. 
Aztán 2 óra várakozás után kilépett a teremből egy férfi orvos.
-Hölgyeim, uram. -lépett felénk.  - Önök Mr. Edwards hozzátartozói? -kérdezte.
-Igen.- felelt Harry, mert én és anyu nem nagyon tudtunk megszólalni.
-Egyelőre stabilizáltuk az úr állapotát, de bármikor visszaeshet, úgyhogy ha felébred, csak óvatosan bánjanak vele. -orvos.
-Rendben.- nyögte ki végül anyu és az orvos elment.
Én hihetetlenül megnyugodtam. Harry egyik izmos karjára döntöttem a fejemet és hangosan kifújtam a levegőt.
-Kicsim, te menj csak haza. Holnap iskola után  majd bejössz apádhoz. -simogatta meg a hátamat anyu.
-És veled mi lesz?- kérdeztem.
-Én nem mozdulok apád mellől. Itt leszek bent és telefonon is elérsz. NE aggódj édesem, minden rendben lesz.- nyugtatott anyám.
-Jó...-hagytam rá nehéz szívvel.- De legalább ne hozzak valamit?
-Nem kell... Kétlem, hogy most bármit is meg tudnék enni...
-Na jó... Holnap suli után az lesz az első dolgom, hogy bejövök oké?- öleltem meg.
-Jó. De most már tényleg menj. Késő van és holnap iskola. -anyu.
-Oké. Szia. És ha apu felébred... mondd meg neki, hogy szeretem és nagyon sajnálom, hogy úgy beszéltem vele, mielőtt elmentem.- itt már megint könnyes lett a szemem.
-Jól van. Megmondom. Szeretlek kicsim!- vont ismét magához anyu.
-Én is anya. Vigyázz apura.- kötöttem a lelkére.
-Vigyázni fogok rá.- és adott egy puszit. -Sziasztok. És Harry, még egyszer nagyon köszönöm, hogy elhoztad Perrie-t.
-Szívesen Mrs. Edwards.- Harry.
-Akkor szia anyu..-adtam neki még egy puszit.
-Sziasztok.
-Viszlát Mrs. Edwards.-köszönt el Harry is.
Harryvel elhagytuk a kórházat és elindultunk haza felé.
Már majdnem hazaértünk, amikor megszólalt Harry.
-Pezz, mi lenne, ha nálam aludnál? Egyedül nem lehet kellemes egy akkora házban... És kicsit talán megnyugodnál..
-Hát...-hezitáltam. Végül is a fiúk közül Harry a legjobb barátom...-Okéé..-adtam be a derekam.- De előbb haza megyek összeszedek valami holnapi ruhát, meg még ami kell.
-Jó! - lelkesedett Harry és leparkolt a háza előtt.-Amúgy... a szüleim miatt ne aggódj. Egyedül lakom. -mosolygott Harry.
Én csak visszamosolyogtam rá és elindultam a mi házunk felé.
Felértem a szobámba és egy kisebb táskába elkezdtem mindent belepakolni. Ruha, smink, tusfürdő... A másik táska meg a sulitáskám volt és abba értelem szerűen a sulis cuccaimat tettem.
Miután ezeket elraktam, összeszedtem egy kis pénzt, hogy holnap tudjak kaját venni. A telefontöltőmet is beraktam és már mentem is.
Bezártam a lakást és Harryhez már kopogás nélkül mentem be.
-Itt vagyok!-szóltam el magam hangosan, mikor becsuktam magam mögött az ajtót.
-Oké. Ömm... Mit csináljak vacsira?-kérdezte egyből, amint beértem a konyhába.
-Háát... nem tudom. De én szerintem most nem fogok enni. Elmegyek fürdeni aztán aludni. -mondtam és az irányt a fürdő felé vettem.
Igen, ismerem itt a járást. A buli is itt volt, meg már voltam itt párszor, csak azt nem tudtam, hogy Harry egyedül lakik.
Felmentem a táskámmal együtt a fürdőbe vonultam és gyorsan letusoltam. Felvettem a pizsimet és lementem Harryhez. Eléggé feltűnően végigmért, amikor meglátott a rövid pizsamagatyámban és rövid ujjú alvós pólómban.
-Hol fogok aludni?- néztem rá.
-Háát.. én arra gondoltam, hogy alhatnál mellettem. Úgy is nagy az ágyam. Elférünk ketten.- mosolygott óvatosan.
-Öm..- haboztam.
-Nyugi, semmi hátsó szándékom. - nevetett.
-Akkor jó. Én viszont most megyek aludni. Jó éjt!- mondtam és felmentem Harry szobájába.
Bevetettem magam az ágyba és arcomat a párnába temettem. Sírtam. Persze, hogy sírtam. Az apám még mindig életveszélyben van és miattam. MIATTAM.
Ezzel az őrjítő gondolattal a fejemben aludtam el. Fájt erre gondolni, de ha ez volt az igazság, akkor mit szépítsem...?

Chapter 5.~ Eseménydús Délután

"Zaynre gondolva kicsit bealudtam..."

Egyszer csak arra keltem, hogy valaki meleg, puha keze az arcomat simogatja. Mély levegőt véve, csukott szemmel nyújtóztam egyet aztán kinyitottam a szemem.
Zayn ült az ágyam szélén, csillogó szemmel, halvány mosollyal az arcán, engem figyelve. Az ő kezét éreztem az arcomon.
-Zayn...-néztem fel rá álmosan.
-Szia.- mosolygott.
-Mit keresel itt?
-Hát... Úgy tudtam ma randink van...
-Juj basszus, már annyi az idő?? Bocsánat bealudtam és... Ajj..-ráztam a fejem és felálltam.
Ám amikor ránéztem az órára, valami egészen érdekeset véltem felfedezni. Háromnegyed 5 volt.
-Zayn... Mióta vagy itt?- fordultam felé.
-4 óta. Nem volt szívem felkelteni téged. Gyönyörű vagy, ahogy alszol..- mondta Zayn ellágyuló tekintettel.
Olyan hangon mondta, mint aki fülig szerelmes. De nem akartam hallásra ítélni... Egyszer már alaposan megszívtam így.
-Felkelthettél volna.- mosolyogtam alig láthatóan.
-Jó... Mindegy.. Hova szeretnél menni?- Zayn.
-Nem tudom.
-Mi lenne, ha... Csak sétálnánk egyet a parkban?- kérdezte reménnyel a hangjában.
-Nekem jó. Ömm...- végig néztem magamon. Még mindig az volt rajtam ami a suliban.
Belepillantottam a tükörbe is és a hajam is tökéletes volt.
-Mehetünk. - néztem nagy szemébe.
-Oké. -mondta és fel állt az ágyam széléről.
Lementünk és amikor már a cipőnket vettük oda állt mellém apám.
-Hová-hová kisasszony?- kérdezte szigorúan.
Zayn engem nézett, én pedig egy segítségkérő pillantást vetettem felé.
-Mr. Edwards... Én és Perrie sétálni megyünk.- lépett közelebb Zayn.
-Merre?-apám.
-Csak ide a közeli parkba.- hebegte Zayn. Kicsit ő is beparázott aputól.
-Rendben. Mikor jössz Perrie? -kérdezte ezúttal 100%-ig tőlem apám.
-Ööö... 8-ra itthon vagyok.
-Az túl késő.
-Mi van? -erre kicsit felkaptam a vizet. -Apu 18 múltam, nem dirigálhatsz már.- jelentettem ki.
-Az apád vagyok. Azt teszed, amit mondok.
-Na nem. Felnőtt vagyok. Ha tetszik, ha nem, már nem vagyok az a Perrie, akinek bármit megszabhatsz. Felnőttem. Fogd fel. -mondtam felemelve a hangomat és a másik cipőmbe is belebújtattam a lábam.
-Perrie Louise Edwards, itthon maradsz! Velem nem beszélsz így! Amíg én tartalak el, semmi jogod velem felemelni a hangodat!
-Jó. Ez esetben még ma elköltözzek, vagy hagysz időt, hogy kipakoljam a cuccaimat?- vágtam neki durván.
Mondjuk... ezt lehet, hogy nem kellett volna mondanom. Apám a világon mindennél jobban szeret. Nincs testvérem. Egy okból. Kb 5 éves koromban anyámnak balesete volt és nem eshetett többé teherbe. Azóta apámnak én vagyok a mindene.
Annak hallatára, amit mondtam teljesen ledermedt. Csak állt velem szemben, kikerekedett szemmel, lassan véve a levegőt.
-Majd este jövök.-vetettem oda még és Zaynt magam után húzva kimentem az ajtón.
Zayn a kezemet fogta és meg borzasztóan megkönnyebbültem, amikor kiléptem a friss levegőre és elindultunk a park felé.
Egy darabig nem beszéltünk, csak szótlanul sétáltunk, aztán Zayn szólt hozzám, ezzel megtörve a köztünk lévő ideges csendet.
-Pezz, miért baj apádnak, hogy későn mész haza?- kérdezte értetlenül.
-Mert egy idióta hisztis pali. Azt sem tudja mit mond. Csak engem akar szívatni folyton.- leheltem. -De... Most nem akarok róla beszélni. Nem lelkizni hívtál, hanem randizni. -mosolyodtam el.
-Oké. Akkor gyere, üljünk ide le!- vont az egyik pad felé.
Mentem vele és leültünk a padra.
Minden féléről beszéltünk. Talán a gyerekkor téma volt a legérdekesebb.
Kiderült, hogy Zayn sem itt Londonben született, hanem Bradfordban és a szülei akkor döntöttek úgy, hogy ide költöznek, amikor Zayn elballagott az általánosból. Azt is megtudtam, hogy Zaynnek vagy 3 lány testvére. 2 kisebb, 1 nagyobb. A nagyobbikat Doniya-nak hívják, a két kicsit pedig Safaa-nak és Waliyha-nak.
A mobilom ezalatt folyamatosan csörgött, de nem érdekelt. Némára vettem a hangot és a zsebem mélyére csúsztattam.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy Zaynnel egy üres és hatalmas pusztán, nevetve kergetőzünk. Mint a kisgyerekek.

 

Amikor megálltunk... Pontosabban, amikor Zayn elkapott, lehet, hogy véletlen, de olyan közel rántott magához, hogy amikor megfordultam az ajkunk 3 centire volt egymástól. 

Alig kaptam levegőt a sok futástól és Zayn is. Heves lélegzetét éreztem mindenemen. Arca kicsit közelebb húzódott hozzám. Most már csak 1 centi választott el bennünket a csóktól.

És itt észhez tértem. Nem akartam ezt. Vagyis... De, igazából nagyon is akartam, de néhány napja még Liammel csókolóztam. Jó, lehet, hogy azt nem azért, mert sajnáltam szegény srácot, de akkor is.

Nem akartam ennyire könnyen kaphatónak mutatni magam.

-Zayn... Zayn, ezt nem kéne még.-húzódtam el. Kibontakoztam a karjaiból, és egy kis lépést hátráltam. 

-Miért? Mi a baj?.-kérdezte és az arcáról némi csalódottságot véltem leolvasni.

-Tudod...-nem akartam neki elmondani a Liames dolgot, mert akkor tuti, hogy megutál.- Ez még csak az első randi és én nem vagyok... olyan, aki már ennyi után belemegy... a csókba.- rágtam az ajkam.

-Persze. Igazad van.- hajtotta le a fejét Zayn.

-Sajnálom Zayn, tényleg...- mentegetőztem.

-Ugyan. Semmi baj. Komolyan igazad van.- mosolygott.

-Szerintem nekem haza kell mennem...- mondtam, mert felnéztem az égre és láttam, hogy jócskán besötétedett már. 

-Jó. Menjünk.- mondta és mielőtt megfogta a kezem kérdően nézett rám. 

Én csak mosolyogva, beleegyezőn bólintottam egyet és kezeink egymásba fonódtak.

 Így ballagtunk hazáig. Otthon az ajtó előtt megálltunk.

-Jobb lenne, ha most nem jönnél be. Szerintem apa még mindig dühös.- húztam el a szám.

-Jó. Akkor.. szia.-köszönt.

-Szia.- köszöntem én is és adtam szúrós, borostás arcára egy puszit. 

Aztán bementem, de túl nagy volt a csend a házban.

Lerúgtam a cipőt a lábamról és betrappoltam a nappaliba. Sehol senki. 

Végig mászkáltam a lakást, de semerre nem találtam egy lelket sem.

Amikor beértem az ebédlőbe, az asztalon megláttam egy papírt. A kezembe vettem a lapot, és a szöveg láttán, ami anyám írásával rajta állt, azt hittem elájulok......

Chapter 4.~Új Suli Első Nap...

/Három nap múlva/
*Reggel*
Az ébresztőórám negyed 9-kor ébresztett, mivel, itt a tanítás csak fél 10-től van. Szépen lassan felkeltem, és szembesültem egy komoly problémával.
Nem tudom mit vegyek fel. Első nap nem akartam szokásomhoz híven túl merészen felöltözni, de más ruhán nem vagyon akadt a kirívón kívül. Aztán úgy gondoltam, hogy úgy is mindegy és kerestem valami csinos darabot.
Mivel ma amolyan évnyitó- és első iskolai nap van, kicsit próbáltam elegánsra venni a témát, de azért megmaradt az a kellemes nyári feeling is.

Elkészültem, megreggeliztem, majd felvettem egy magassarkút és indultam a suliba.
Éppen akkor lépett ki az ajtón Harry, amikor én. Felém integetett, és mutatta, hogy menjek oda. Elindultam felé, aztán amikor odaértem mosolyogva ölelt magához.
-Jó reggelt!-köszönt.
-Neked is!-köszöntem vissza.
-Ööö... Melyik suliba írattak?- kérdezte kíváncsian, némi reménnyel a hangjában.
-Azt hiszem a St. Augustine's-ba..
-Azt hiszed, vagy tudod is?
-Tudom. -mondtam bizonytalanul.
-Akkor jó! Mert egy suliba jársz velem és a többiekkel..- vigyorodott el szélesen.
-Juhiii!!! Nem kell az első napomat egyedül töltenem!!!- tapsikoltam vidáman.
-Na, gyere menjünk. Én kocsival szoktam bemenni, úgyhogy jöhetsz velem. -Harry.
-Köszi Styles!- heherésztem és Harry oldalán odaballagtam Harry szép nagy Range Rover-jához. Beszálltunk és elindultunk a suli felé.
-Mi lenne, ha minden reggel velem jönnél? Nem kéne gyalogolnod. És nekem sem kellene egyedül kocsikáznom a suliba.-kacsintott rám.
-Én benne vagyok. -vontam vállat.
-Azt tudod, hogy melyik osztályba mész??
-Elvileg a D-be. De még beszélek az igazgatóval. Meg még az órarendemet is megkapom.-sóhajtottam.
-Akkor jó. -mosolygott és lefékezett egy hatalmas épület előtt.-Itt van. Ez a suli. -mutatott ki az ablakon.
-Hűha!- tátottam el a számat.
Egy igényesen felépített iskola volt. Az állami intézmény jelleg sütött róla távolról is. Már teli volt gyerekekkel az egész placc.
-Szép.- mondtam elismerően. -Az. És, örülj, hogy a szomszédom vagy és ismersz, különben itt már első nap szét tépnének.- mosolygott "biztatóan" Harry.
-Na, kösz Harold. Ezzel megnyugtattál.- forgattam a szememet hálásan.
-Tudod, hogy csak húzom az agyadat!- karolta át a vállamat nevetve. Harry hangos, mély nevetésére rengetegen visszafordultak.
Pár lánycsapat kuncogva össze kapaszkodott. Mindenki olyan furcsán nézett rám. Mintha én lennék a fekete bárány sok fehér között.
-Miért néz így rám mindenki? - kérdeztem suttogva.
-Mert senki nem ismer téged. Meeeg lehet, hogy nem említettünk neked valamit a fiúkkal...-vakargatta a fejét.
-Ne ijessz meg! Mit?- böktem meg nevetve.
Hazza a lehető legfeltűnőbben összekulcsolta a kezeinket, mire néhány bámuló ember még a száját is eltátotta. De mielőtt félre értenétek, nem járunk Harryvel.
-Mi itt... Amolyan... "Suli legnépszerűbb gyerekei" vagyunk.- sóhajtott.
-Na nee... És akkor most én is... Közétek tartozom??- kuncogtam.
-Hát, mondhatjuk így is.- vont vállat Harry.
-Remek. Ömm... Merre van az igazgatói?
-Épp itt.- mutatott egy szépen lakkozott faajtó felé.-Bejöjjek veled?- szorította meg a kezem lágyan.
-Igen, légyszíves.- mosolyogtam kérlelő arccal.
-Oké.- mosolygott vissza és elengedte a kezemet, majd bekopogott.
Egy kontyozott hajú, csinos öltözetű, barátságos tekintetű, vékony hölgy nyitott ajtót.
-Jó reggelt Mrs. Collins. Ő itt Perrie, az új tanuló.- Harry.
-Jó reggelt Mr. Styles. És Miss...- itt kérdően rám nézett.
-Edwards.- fejeztem be.
-Miss Edwards. Jöjjön beljebb. Mr. Styles maga csak maradjon kint!- mondta nyugodtan Mrs. Collins.
Bementem mellette a szobába, ő meg becsukta az ajtót.
-Szóval. Ezek szerint már is szerzett ismerősöket az iskolában. Gyorsan barátkozik..-állapította meg az igazgatónő.
-Neem.. Igazából Harry a szomszédom... együtt jöttünk már ma is.
-Ennek felettébb örülök. Nos, Miss Edwards, egyelőre akkor Mr.Styles osztályába helyezem, és kövesse minden órára a fiatalurat. Ha ennyire jóban vannak, akkor valószínűleg ez sem fog nagy gondot okozni.- mosolygott a diri.
-Persze. Akkor Harry nyakán fogok lógni egész nap -mosolyogtam vissza.
-És, Miss Edwards, ha kérhetem, akkor legyen szíves kicsit kevésbé mini ruhákban megjelenni. Én értem, hogy csinos, meg minden, de nem iskolába való. Mármint...  hordhat csinos ruhát, csak kicsit visszafogottabbat. Kevésbé... feszülőset. - mondta kedvesen Mrs. Collins.
-Rendben. Értettem Mrs. Collins.- bólogattam.
-Akkor jó. Most elmehet Miss Edwards. Teljen jól az első napja iskolánkban! Érezze jól magát!
-Köszönöm. Viszlát!- És kimentem.
Harry ott várt ahol hagytam. Annyi különbséggel, hogy Liam, Louis, Niall és Zayn itt voltak vele.
-Sziasztook!!- öleltem meg mindenkit, mire ismét egy csomó ember ámuldozva nézett.
-Komolyan ide jársz?- kérdezte Zayn fülig érő szájjal.
-Aha. - bólintottam szintén vigyorogva.- Ja, és Hazza, ma egész nap veled kell  lennem minden órán... vagyis.. azt mondta az igazgató, hogy ma kövessem a te órarendedet és hogy legyek melletted, hogy mindent megmutass stb..- forgattam a szememet.
-Értem.-Harry.
-Akkor egész nap lesz 5 testőröd, mert mind egy osztályba járunk. -vigyorgott Zayn boldogan és felkapott.
Egyik keze a hátam alatt másik pedig a térdhajlatomban, és mint egy őrült, úgy rohant velem végig a folyosón, azt ordibálva : "Itt az új láány!!". Én nevetve, arcomat eltakarva, rákvörösre pirulva kapaszkodtam Zaynbe.
Mögöttünk a többi srác is ott rohant visítva. Aztán Zayn meg állt és letett. Az emberek (főként a lányok) úgy néztek rám, mint a véres rongyra. Én nem bírtam abbahagyni a széles vigyorgást.
-Nem vagy normális !!- löktem meg játékosan Zaynt.
-Tudoom.- nevetett édesen én meg megöleltem.
Ekkor megszólalt a csengő mi meg mentünk az első órára, ami KÉMIA volt.
Persze ez még csak amolyan beszélgetős óra.
-Jó reggelt gyerekek. -lépett be a tanár a terembe.
-Jó reggelt Mr.Tomson.-az osztály kórusban.
-Oh, ahogy látom itt van az új diákunk is. -mosolygott rá barátságosan.- Szabad a kedves nevét esetleg?-kérdezte Mr. Tomson.
-Perrie Edwards.-válaszoltam.
-Rendben Miss Edwards. Foglaljon helyet, ahol akar. -mutatott az üres padokra a tanár úr.
-Köszönöm.-motyogtam és Leültem az első olyan padba, ahol minden hely szabad volt.
Éppen csak elővettem a kis jegyzetfüzetet, amit hoztam, leült mellém, Zaynt megelőzve egy kedves mosolyú lány.
-Szia! Jesy Nelson vagyok.- mutatkozott be.
-Ömm.. szia.. Én Perrie Edwards-mosolyogtam rá bizonytalanul.
-Hali Jesy!- lépett mellén Zayn, akit Jesy megelőzött a helyfoglalásban.
-Sziaa Zayn!!- állt fel és megölelte. -Jesszusom, te magasabb lettél.-állapította meg Jesy.
-Nem mondod?!- tátotta el színpadiasan a száját Zayn.
-De. Na keress egy helyet. Én dumálni akarok az új lánnyal. -nevetett Jesy.
-Nem tudok. Éppen elfoglalta egy Jesy Nelson nevű hölgy -Zayn.
-Mi van??-nézett érdekesen Jesy.
-Aha. Perrie mellett én ülök. Régebb óta ismerem.- mondta Zan egy halálos félmosollyal az arcán.
-Mióta?-Jesy.
-Liam szülinapja óta. Szóval, mélyen tisztelt Nelson kisasszony, majd szünetben beszéltek Pezz-el. -Zayn.
-Ennyi öröme ne legen az embernek az első nyomorult iskolai napban...-nevetett Jesy és egyel hátrébb ment.
Zayn lepakolt mellém és rám mosolygott.
 -Ez nem volt szép, ugye tudod? Szegény lány, ő volt az első ebből a suliból, aki némi érdeklődést mutatott irántam. És nem volt olyan feje, aki ki akar nyírni amiért veletek vagyok.- húztam el a számat.
-Ő az elsőő? Akkor én nem is számítok??- kérdezte olyan fejjel, mint egy zárt osztályos elmebeteg.

-Dehogynem!! - válaszoltam majd' megfulladva a röhögéstől.
-Azéééééért!!!- mondta még mindig olyan idegbeteg fejjel és átölelt.
-Gyerekek, ezen az órán még csak elmagyarázom a tanmenetet és nagyjából a jövő héttől kezdjük a komolyabb tanítást.-a tanár.
Zayn elkezdett írni valamit a saját jegyzetelős füzetébe, aztán kitépte a lapot és elém csúsztatta.
A levél :
Z: Szép vagy! 
Én: Köszi. De ezt most mire?
Z: Mit mire??
Én: Hát ezt a bókot.
Z: Arra, hogy jól nézel ki. :D
Én: Ja, okéé...:)
Z: Nincs kedved suli után eljönni velem valahová? A fiúk nélkül. Csak ketten.
Én: Ezt most vegyem randi kérésnek? :DD
Z: Veheted annak is...
Én: Háát... végül is úgy sincs tanulnivaló.:D
Z: Akkor majd szünetben megbeszéljük:))
Én: Okéé :3
Ezek után én egész nap mosolyogtam.
Arra jutottunk Zaynnel, hogy hazamegyek Harrvel suli után és Zayn majd értem jön és elvisz valahová.
Mivel ma csak 4 óra volt megtartva hamar mehettünk haza. Harry és én beültünk a kocsijába és elindultunk. Én még mindig halványan mosolyogva nézegettem a telefonomban azokat az SMS-eket, amiket Zaynnel ejtettünk Biológia órán, amikor nem egymás mellett ültünk.
-Miért mosolyogtál ma egész álló nap?- kérdezte hirtelen Harry.
-Ja, csak... - nem akartam elmondani neki a ma délutáni programomat, mert ha Zayn nem mesélte neki, azt valószínűleg okkal nem tette.- csak jó kedvem van.
-Mitől?
-Nem tudom. Gondolom attól, hogy veletek járok egy suliba. És, hogy mostanában ilyen remek idő van itt Londonban.- mosolyodtam el még jobban.
Huhh!! Mekkora mák, hogy tudok hazudni!- gondoltam magamban megkönnyebbülten.
5 perc múlva már Harryék háza előtt is voltunk.
-Köszi a fuvart! Majd holnap reggel találkozunk! Puszi!- intettem neki és szaladtam haza.
-Szia kicsikém, milyen volt az első napod?- kérdezte anyám, amint beléptem az ajtón.
-A lehető legjobb!- mosolyogtam még mindig és felmentem a szobámba.
Levetettem magam az ágyra, mert még csak háromnegyed 1 volt, Zayn pedig 4-re jön.
Zaynre gondolva kicsit bealudtam......

Chapter 3.~Liam Problémája...

"-Liam... jól vagy?? Mi történt??- ültem le mellé az ágy szélére, mert láttam, hogy valami nagyon nincs rendben...."
 -Biztos összefutottál idefelé egy lánnyal...-kezdte.
-I...igen. Ki volt ő?- kérdeztem óvatosan.
-Danielle. A barátnőm... vagyis.. most már csak a volt barátnőm.- hajtotta le a fejét Liam.
-Liam... Bocsánat, nem kellett volna megkérdeznem. Igazából nem is az én dolgom...-motyogtam és felálltam.
Liam megfogta a csuklómat és visszarántott.
-Nyugi Perrie. Ha érdekel elmondom..-mondta nehezen.
-Liam, nem kell. Értem. Ahogy látom szakítottatok. Nem kell minden fájdalmat felidéznek, csakhogy nekem elmondd. - mosolyogtam halványan.
-De Pezz, valakinek el kell mondanom. Ha nem neked, akkor az egyik fiúnak, de ők sosem vesznek engem komolyan és ez már nagyon idegesít...-morogta szomorúan Liam.
-Akkor meghallgatlak. -mondtam és visszaültem az ágyra.
-Szóval... Danielle-vel már több, mint fél éve együtt vagyunk. És.... mostanában olyan furcsa.. mintha lenne valaki más, vagy nem szeretne, vagy ilyesmi. Én nemrég félrehívtam beszélgetni és rákérdeztem, hogy most mi is van. Erre ő elkezdett velem veszekedni, hogy, hogy merem én őt meggyanúsítani, és, hogy ha már ennyire nem bízom benne, akkor nem is kell együtt lennünk. És itt hagyott. Elment. És ez nála azt jelenti, hogy vége..-itt Liam elsírta magát.
-Liam... Nagyon sajnálom...-csak ennyit tudtam mondani mert Liam felemelte a fejemet és mélyen a szemembe nézett.- L...Liam...-suttogtam.
Arca kissé közelebb jött felém és Liam hol a számat, hol a szememet nézte.
Picit megszeppentem, amikor leesett, hogy mit akar. Fogalmam sincs, hogy miért nem ellenkeztem. Talán mert annyira megsajnáltam szegényt, hogy nem volt szívem visszautasítani.
Aztán ajkaink lassan összeértek és lágyan tapadtak egymásra. Hagytam, hogy azt tegye, amit akar. Átfogta a derekamat, az ölébe húzott és úgy csókolt tovább. Végül lassan és nehezen, de elszakadt tőlem a szája.
-Liam, ezt nem kellett volna...-motyogtam és felálltam.
Liamet faképnél hagyva kimentem a szobából.
Visszamentem a többiekhez a medencébe. Egészen besötétedett amíg fent voltam. Zayn-ék még mindig medencéztek, így én is visszaugrottam közéjük.
-Hol voltál Perrie?- Louis.
-Ömm... Liammel fent. Szakítottak Danielle-vel és szegény eléggé ki van akadva...- sóhajtottam.
-Akkor hagyni kell. Hadd gondolja át egyedül. Gyere addig bulizz!-húzott Loui.
Én mosolyogva folytattam a bulizást. Lehet, hogy a kelleténél picit többet ivott mindenki, de nem számított, mert jól éreztük magunkat.

*Reggel*

Egy ismeretlen ágyban keltem. ZAYN mellett. Ő már fent volt.
-Reggelt. -köszönt.
-Ööö... szia.. Én mit keresek itt?- kérdeztem eléggé rémülten.
-Csak éjjel bealudtunk. de ne aggódj, nem volt semmi olyan...- somolygott Zayn.
-Hát... oké. Én viszont lelépek. Anyám már tuti hülyére aggódta magát.
Láttam, hogy a medencézés folyamán rólam lekerült utcai ruháim ott hevernek egy széken kiterítve.
Gyorsan felvettem őket a fürdőruhára és elköszöntem.
-Szia Zayn.-mondtam egy puszit nyomva az arcára.
-Szia Pezzy.- mosolygott kómásan és lehunyta a szemét.
Halkan lementem a lépcsőn és kimentem a házból.
Hazamentem ahol anyám már fent volt és épp főzött.
-Hali... Bocsi, hogy nem jöttem haza tegnap, csak... bealudtunk...-magyarázkodtam.
-Oh, semmi baj. láttam jól elvoltatok a medencében.Viszont ma el kell menni vásárolni a suliba. Tudod, írószerek, füzetek, stb.- anyám.
-Anyu, nem vagyok ovis. Ezt elintézem magamnak. Délután megyek és meg veszek mindent. - mondtam és leültem a lépcső alsó fokára, ahonnan láttam anyámat.
-Délután? Kislányom délután 1 óra van. Ideje indulnod.- kacsintott viccesen anyám.
-Lezuhanyzok, átöltözök és indulok.- sóhajtottam és felmentem.
Zuhanyzás és készülődés közben végig Liam csókja járt az eszemben. Nem tudtam kiverni a fejemből.
Mint a zombik, olyan voltam egész vásárlás alatt. Csak dobáltam be a füzeteket, ceruzákat, tollakat, ilyesmiket a kosárba semmire sem figyelve.
Vásárlás után hazamentem kipakoltam mindent, felmentem a szobámba és ledőltem aludni...

Chapter 2.~ Buli.

Beljebb mente a hatalmas házba, ahol a zene hangosan dübögött. Az ismeretlen arcok között valamelyik fiút kerestem.
Egyszer csak két kezet éreztem a derekamon.
-Véégre itt vagy!-mosolygott Louis.
-Jézusom, a frászt hozod rám!- vihogtam.
-Azta. Csini vagy...-nézett rajtam végig elismerően.
-Uhm.. köszi. A többi srác merre?- kérdeztem.
-Azt tudom, hogy Niall és a barátnője Jade a medencében vannak. Szerintem e többiek is valahol kint lesznek..-borzolta a haját Louis.
-Okés. Megyek és megkeresem Hazza-t.- és elszaladtam.
Mindenhol Harry göndör fejét kerestem. Amikor megláttam épp Zaynnel iszogattak.
Odamentem és mosolyogva odaléptem a két srác közé.
-Sziasztok. - mosolyogtam.
-Perrie!! Sziaa!!- Harry.- Iszol velünk egyet? -karolta át a derekamat.
-Hmm... Igen, iszom veletek.-mondtam és a kezembe vettem egy poharat, ami csurig volt piával.
-Mire iszunk??-kérdezte Harry.
-Az új barátunkra! Pezzy-re!-Zayn.
Én csak nevetve összekoccintottam velük a poharamat és lehúztam a tartalmát.
-És most, egy kis beavatás abba, hogy milyen is, ha valaki velünk barátkozik!!- lépett mögém Niall, én meg éreztem, hogy rettegnem kell. :D
Megjelent Liam és Louis is. Ravaszul vigyorogtak rám.
-Ne. Nee..- tudtam mire készülnek.
-DEEE!!- kiáltotta el magát Liam, és mind az öten felkaptak.
-Ne máár fiúúk!!! Légyszi neee!!- visítottam nevetve.
Egy pillanatra a kerítésünk felé pillantottam és láttam, hogy anyám távoltól mosolyogva figyel.
-Egy... Két...-számoltak együtt a fiúk engem lóbálva. -Háá'!!-és bedobtak.
Több, mint két méter mély volt a medencének az a része. Én nyitott szemmel úsztam fel a felszínre.

Mindenki, aki ott volt, visítozott, ujjongott, tapsolt, és sorra ugráltak be a medencébe.
Beugrott Zayn is én meg odaúsztam hozzá és a nyakába kapaszkodtam a mély vízben.
-Na mi van?- kérdezte idióta vigyorral.
-Jaa, semmi!!- mondtam és a vállánál lenyomtam a víz alá.
Amikor feljött, megrázta a fejét, így eddig tökéletesen belőtt hajából vízcseppek hullottak szanaszét.
-Ezt még megkapod!- úszott újra felém.
-Várj! Előbb hadd vegyem le a ruhám!-itt furán, de perverzen nézett rám.- Ez alatt fürdőruha van.- keserítettem el, mire ő lebiggyesztette ajkait.
Kiúsztam a medence szélére, kimásztam, kissé elvonultam, és levettem a ruháimat, majd visszaugrottam.
-Niall, nem akarod bemutatni az új haverotokat? -jött Niall mellé egy szép, különleges arcú lány.
-Jaa, de. Jade, ő itt Perrie az új szomszéd és ismerős, Perrie ő itt Jade a barátnőm.- biccentgetett köztem és a lány között Niall.
-Szia! - köszönt mosolyogva a lány.
-Szió!- köszöntem vissza vidáman.
-BOMBAAAAA!!!- hallottam meg Harry hangját, és ahogy hátra néztem láttam, hogy éppen ugrani készül.
Nagyjából bemértem a szememmel a távolságot és éppen rám érkezett volna, ezért mielőtt landolt volna a vízben, lebuktam a víz aljára.
Harold becsapódott én meg éppen csak elúsztam a lába elől. Ha nem teszem, igen csúnyán oldalba rúgott volna. De csak VOLNA. MUHAHAHAA!! :DDDD
-Basszus Harry!- röhögtem, amikor én is felértem a levegőre.- Majdnem rám ugrottál, aztán meg majdnem oldalba rúgtál. Néha vigyázhatnál.- figyelmeztettem vihogva.
-Juuuj, bocsii!!- libbent ide mellém és megölelt.
-Jól van. Amúgy, hol van Liam?? - kérdeztem és körbenéztem. Liam sehol.
-Nem tudom. - Louis.
-Megkeresem.-mondtam és kimásztam a medencéből.
Kezdett besötétedni. Én úgy, ahogy voltam, kikászálódtam a medencéből és elindultam befelé a házba.
Nem volt bent már senki. A hatalmas hátsó kertben nyüzsgött a csapat. Aztán egy lány és egy fiú hangját hallottam meg az emeletről, ahogy veszekszenek. Lassan felmentem az emeletre és a lány idegesen leviharzott velem szemben a lépcsőn. Szép lány volt. A haja fékezhetetlenül göndör volt és arca most éppen nem túlságosan boldog.
Liamet hallottam meg fent az egyik szobából.Idegesen morgott.
Kopogtam azon az ajtón, ahonnan őt hallottam.
-Mi van?!- kiabált ki.
-Liam... jól vagy?? Mi történt??- ültem le mellé az ágy szélére, mert láttam, hogy valami nagyon nincs rendben....

Chapter 1.~Meghívás Egy Bulira :3

Augusztus 29-e van. Még két nap és suli..A szomszédból pedig kamasz fiúk tombolását hallom. Már lassan egy hónapja itt lakunk, de szinte senkit nem ismerek. Még a szomszédokat sem. Ez az oka annak, hogy fogalmam sincs arról, hogy kik szórakoznak a szomszédban.
Felmértem kint a terepet. A nap hét ágra sütött, ami igen ritka ezen a hatalmas Brit szigeten.
Gondoltam kimegyek, és ki élvezem ezt a gyönyörű időt és napozok egyet. Fürdőruhában. Kint a fűben leterítettem egy plédet, hasra feküdtem, és behunytam a szememet.
Lehet, hogy el aludtam a napon, mert már csak arra keltem, hogy a hátamat hideg víz éri.
Felsikoltottam és felpattantam a helyemről. Arra felé kaptam a fejemet, ahonnan a víz érkezett a hátamra.
-Basszus, ti mi a jó francot műveltek?!- visítottam.
-Bocsi szöszi. Csak megnéztük, hogy még élsz-e.- nevetett egy göndör hajú srác.
-Mi van Hazza? Csajozunk, csajozunk??- vihogott a másik srác, akinek szőke haja volt.
-Nyugi már Horan!-fordult hátra a göndör és belökte a haverját a vízbe. -Amúgy Harry vagyok.- mutatkozott be.
Én közelebb léptem és kezet nyújtottam.
-Perrie Edwards.-mosolyogtam.
-Pezz kislányom!!! Gyere be!!- kiabált ki apám.
-Öhm... nekem.. most... mennem kell.. Bocsi. Sziasztok.- integettem és beszaladtam a teraszajtón.
-Na, mi az? Megismerkedtél a szomszédokkal??-kérdezte anyám viccesen.
-Meg. jó fejek.-mosolyogtam.- Hol van apa? És miért keresett?
-Segíteni kéne neki. Tudod, üzleti tárgyalásra megy és nincs ideje elvinni autómosóba a kocsit. Nem akarod lemosni??-kérdezte anyám nagy, barna, boci szemekkel.
-Dehogy is!! Inkább elviszem én gyorsan le mosatni. De én hozzá nem nyúlok most az tuti...-nevettem.
-Akkor vidd el kicsim!- dobta a kezembe apám a kulcsot.
-Hát te eddig hol voltál apu??
-Készülődtem. De akkor siess kérlek, mert egy órán belül indulnom kell.
-Okés, okés. Felkapok egy felsőt meg egy rövid gatyát.-mondtam és felmentem a szobámba. Felkaptam a kedvenc gatyámat meg egy fehér felsőt és már mentem is.
A legközelebbi autómosóban le mostam a kocsit, mindössze 3 fontért és már mentem is haza felé.
Be sem álltam a garázsba, hogy apámnak ne kelljen a kiállással húzni az időt, fogtam, leparkoltam, és mentem be.
-Húú, Pezz gyors voltál. -apu.
-Remek, de most már felmegyek oké? Ha kellek szóljatok.- mondtam és felrohantam a szobámba.
Leültem a gép elé és beraktam valami zenét.
Éppen nagyban írogattam, amikor anyám kiabált nekem fel az emeletre.
-Peeeeeezz!! Keresnek!!
-Jövök!!-kiáltottam, és mint a villám, úgy rohantam le a lépcsőn.
A bejárati ajtóhoz rohantam, anyu pedig viccesen nézett rám.
Az ajtóban Harry és a négy haverja állt. Én kérdően néztem rájuk.
-Kicsim, én bemegyek.-mosolygott anyu és beosont.
-Hát ti?? Amúgy... csak Harry nevét tudom, úgyhogy lennétek szívesek legalább annyit mondani, hogy, hogy hívhatlak titeket?-vigyorogtam.
-Niall vagyok.- a szőke.
-Én Louis.-a csíkos pólós.
-Én Liam.- a fura hajú.
-Én meg Zayn..-mutatkozott be a rekedtes hangú, sötétebb bőrű, helyes fiú.
-Öhmm... o..oké..-dadogtam.
-Na szóval, csak át akartunk hívni.. tudod, vannak nálunk most már páran, mert szülinapot ünnepelünk, szóval... nem jössz át???- Harry.
-Háát... kinek a szülinapja van? Nem hiszem, hogy illendő lenne csak úgy oda állítanom, hogy senki nem ismer...- vakartam a fejem.
-Nekem van szülinapom. És ezennel én hívlak meg..-vigyorgott szélesen Liam.
-Hát, oké.. Akkor... ti menjetek vissza és én fél óra múlva ott leszek -nevettem.
-Jólvan. Akkor várunk. Szia.- köszöntek el.
-Sziasztok! Sietek!- mondtam és bevágtam az ajtót.
-Na mi van kicsim??-anyu.
-Semmi. Buliba megyek.
-HOVÁÁ?!- kerekedett ki anyám szeme.
-Csak ide a szomszédba. A srácok meghívtak egy kis szülinapi bulira. Na megyek készülni!-és fel mentem.
Felvettem valami csinosat, és mégis kihívót. Egy vízálló sminket feldobtam és mentem is

   

Sietve át szaladtam és bementem a házba. Nem voltak sokan, de éppen elegen. Elindultam befelé az emberek között, fülig érő szájjal.

Bocsi, hogy az első rész ennyire kis rövidke lett, de ez még csak amolyan bevezető volt. Remélem tetszett! kommenteket kérek szépen! :D -Szikraa.

Prológus

Sosem hittem volna, hogy egyszer kicsapnak abból az iskolából, amelyikbe járok... Vagyis most már csak jártam. De egy szándékos véletlennek köszönhetően azonnali hatállyal kirakták a szűrömet. Mindezt évzáró előtt egy héttel.
A bizonyítványomat akkor megkaptam és mehettem Isten hírével. Én boldogan vágtam bele a nyárba. Reménykedtem, hogy anyáméknak összejön a munka Londonban és elköltözhetünk ebből a lehangolt, sötét és búbánatos, rohadó kisvárosból : Tyneside-ből.
A nyár első felét unalmamba majd' bele halva töltöttem. De végre, nyár közepén a szüleim megkapták a munkát és azzal a lendülettel költöztünk is Londonba.
Amikor szeptemberben megkezdtem a tanulmányaimat, még fogalmam sem volt arról, hogy mi vár itt rám.
Szerelem, barátság, gyűlölet... Ez változtatta meg az életemet...
Perrie Edwards