Chapter 50.~Karácsony.. /*Záró Rész*/

Ez a rész kicsikét nagyon hosszú lett, de záró résznek megteszi! :) 

Jó olvasást! -Szikraa.♥

"Boldog mosoly árasztotta el mind a négyünk arcát és a jármű felé vettük az irányt. Hatalmasat dobbant a szívem, amikor Paul kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és megláttam ki, pontosabban kik ülnek benne...."

-Zayn! - mosolyodtam el nagyon boldogan és bevágódtam mellé a kocsiba.  
-Szia- köszönt ő is ugyan olyan mosollyal az arcán és 3 hét után először végre megcsókoltuk egymást.
A kocsit apám vezette. Őt is üdvözöltük a lányokkal. Még Niall ült a kocsiba, akire Jade vetette rá magát.
boldogan egymásnak örülve vettük az irányt a londoni Little Mix ház felé.
2 hónapja arra jutottunk a lányokkal, hogy veszünk az X-Factoros pénzből egy közös házat, berendezzük és ott fogunk élni. Már, amikor éppenséggel nincs turné, vagy koncert.
Amikor megérkeztünk a hatalmas közös villánkba, egy hatalmas "Otthon, édes otthon!" kiáltással üdvözöltük régen látott házunkat.
Berontottunk az épületbe, ami meglepetésünkre sötéten állt. Felkapcsoltuk a lámpát és teli volt a nappali ismerősökkel. Mindenki itt volt, aki kicsit is fontos számunkra.
Egy kisebb parti vette kezdetét, de én még fél óra múltán is csak az ismerőseimet, barátaimat ölelgettem.
Aztán egyszer csak egy gyenge kezet éreztem a csuklóm körül. Hátra fordultam és nem más állt előttem, mint Natalie Swear: Igen, az a Natalie Swear, aki az iskolában Zaynre pályázott és meg akarta keseríteni az életemet csak azért, mert Zayn az enyém. Te meg mi a halált keresel itt?! - kérdeztem magamban és felvont szemöldökkel néztem Natalie-ra, hogy a külsőm ugyan ezt a kérdést sugallja.
-Szeretnék beszélni veled Perrie - nézett komolyan a szőkeség.
-Miről? - kérdeztem vissza.
-Majd meglátod. Gyere! - és azzal a lendülettel elindult kifelé. Én követtem ugyan, de azért Paul-t magammal vittem. Biztos ami biztos kell egy testőr.
Kiértünk a kertbe és Natalie törökülésben leült a nedves fűre, majd intett, hogy kövessem a példáját.
Én leültem vele szembe és kérdően néztem rá.
 -Öhm... Nem lehetne elküldeni a testőrödet? - biccentett Paul felé kicsit félve.
-Nem. Meg kell értened, hogy neki mindenhol velem kell lennie. De nyugodj meg, bármit hall most, arról maximum velem fog beszélni. Szóval mondd mit akartál, mert kezd kicsit hideg lenni - mondtam.
-Oké.. Szóval az lenne, hogy.... sajnálom, hogy tavaly a suliban olyan kis.... utálatos voltam - hajtotta le a fejét "bűnbánóan" Natalie.
-Figyelj, én nem vagyok hülye. Most nem azért kérsz bocsánatot, mert annyira megbántad, hogy úgy bántál velem, ahogy, hanem azért, mert fejbe csapott téged a felismerés, hogy "Hoppá te ismersz 4 híres embert, akikkel rosszba vagy! Ki kellene velük békülni!" - utánoztam Natalie hangját.
-Nem, Pezz, nem ezért! - állt ki maga mellett Natalie.
-Kérlek, Natalie, ne szólíts Pezznek. Oké, nem leszek veled rosszban, de nem fogunk nap mint nap összejárni. Fogtad szöszi? - jelentettem ki komolyan.
-Igen! - mosolygott Natalie és megölelt.
Én lepetten néztem magam elé Paul meg közelebb lépett, hogy leszedje rólam a plázacicát. Én ráztam a fejemet Paulnak, hogy hagyja.
Ezek után minden egyenesen ment.

*Karácsony napja*

 Reggel. Egy újabb hideg, és hófedte reggel. De valamiért mégis más ez a reggel.
Nem azért, mert Zayn forró karjainak ölelésében ébredtem, de kétségtelenül ez is hozzájárul a mai reggel nagyszerűségéhez. Azért más a mai reggel, mert ma van Karácsony napja.
Míg Zayn aludt felöltöztem, levánszorogtam a Little Mix villa földszintjére.
A két Jordan, Leigh és Jesy már fent voltak.
-Jó reggelt Pezz! - üdvözölt mindenki.
-Sziasztok! Mi jót eszünk? - léptem a lányok mögé, akik éppen valami gyümölcsöt szeleteltek fel.
-Gyümölcssaláta, fagyival és tejszínhabbal. És aki akar az ihat mellé forrócsokit - Jesy.
-Az szép - nevettem. - Én szerintem csak simán eszem... vagyis iszom egy tejszínhabos, fagyis forrócsokit. De nincs itthon valami süti? Nekem anyu említett valami olyasmit, hogy bevásárolt - haraptam az ajkamba és nagyjából olyan lelkesedés lehetett bennem, mint egy ovis kislányban, akit elvisznek a játékboltba.
-Elvileg van minden. Nézd meg, hogy a szekrényben mi van! - mutatott Leigh az egyik szekrény felé, ahol általában a sütiket, kenyereket, és egyéb dolgokat tartottuk.
Én a piros-fekete színű konyhaberendezés elé léptem és kinyitottam. Egy fél pékség állt benne.
Egyből rátettem a kezem egy kakaós csigára és kivettem a helyéről.
-Muhahaa!! Ezt eszem meg egy forrócsokival! - lelkesedtem és levágódtam Leigh Jordanje mellé az egyik bárszékre, ami a konyha közepén álló "sziget" mellett helyezkedett el.
-Nem akarsz segíteni? - fordult hátra Jesy.
-Ühm... Elég.. fárasztó estém volt.... Szóval nem - nevettem ismét. Erre mindenki felnevetett, a fiúk meg gúnyosan köszörülgették a torkaikat.
-Amúgy... Zayn él még? - kérdezte költőien Jesy Jordanje.
-Igen él. Csak tudod, akármilyen meglepő neki is fárasztó éjszakája volt - poénkodtam. - Tényleg felmegyek felkeltem, ha már úgy is mindjárt reggeli - mondtam és elrugaszkodtam a bárszéktől és felrohantam Zaynhez.
Halkan mentem be a szobába és leheveredtem Zayn mellé az ágyba.
Kezemet arcára helyeztem és ott tartottam.
Zayn mély levegőt vett és kinyitotta nagy, csokoládébarnán csillogó szemeit.
-Jó reggelt életem - mosolygott, amikor meglátott.
-Neked is - pusziltam meg borostás arcát. - Lejössz reggelizni? - kérdeztem.
-Igen - felelt Zayn és fel állt.
Én a helyemről némán figyeltem, ahogy Zayn anyaszült meztelenül átmasíroz a szobán és felöltözik. Bár a dolgok utóbbi része nem igazán tetszett.
Aztán Zayn a kezemnél fogva felhúzott az ágyról, magához vont, megcsókolt és elindultunk lefelé.
-Kész a kaja! - visított Leigh és Jesy egyszerre, mire Niall és Jade úgy rohantak le, mint az éhező gyerekek, akik kiszagoltak egy zsíros kenyeret. A két éhenkórász....
Reggeli után kimentünk a hóba egy kicsit szórakozni. Jade és Niall építettek egy Micky-Egér hóembert, Nando's-os zacskóval a kezében.
Mi többiek meg csak hógolyóztunk.
Amikor bementünk mindenki magához vett egy forrócsokit, vagy meleg kávét és letelepedtünk a nappali közepén álló kandalló elé.

 *Este*

Eljött az este is. Az ajándékozás. Most csak szűk baráti körben leszünk. Megbeszéltük a családdal, hogy a velük való karácsonyozást kicsit eltoljuk.

Mindenki a nappaliba gyűlt, a plafonig érő karácsonyfa köré. 

-Szóval, ki kezdi az ajándék osztogatást? - tette fel a nagy kérdést Jade.

-Oh, én, én, én!! - ugrált Leigh.

Leigh gyorsan vigyorogva szétosztogatta az ajándékait.

-Muhahaa! - nevetett Jordan. Öhm... Jesy Jordanje. 

Miután ő is kiosztott mindent, szépen sorban következtünk. Jesy Jordanje után Jesy, aztán Harry, Liam, Jade, Louis, Zayn, Leigh Jordanje, és utolsónak én.

Annyira aranyos ajándékokat kaptam...

Mindenki nagyon boldog volt egész este.
-Nem vagytok normálisak! - nevettem, amikor a lányok körbetekertek engem csomagoló papírral és feldíszítettek, mint egy karácsonyfát elég mókás volt.

Ezek után pedig nekiálltunk unalmunkban néhány album borítót dedikálni, mivel holnapra vissza kéne adni aláírva a kiadónak.

Kétségtelenül kijelenthete, hogy ez volt életem legboldogabb és legjobb karácsonya.
Mellettem voltak a legjobb barátaim, a szerelmem, és mindenki aki igazán számít. A karácsony után a Szilveszter is nagyon jól ment.
Elvittük a fiúkat és Cher-t egy ilyen puccos sztárbuliba, ahová meg voltunk hívva.
Minden nagyon jól ment és remélem, hogy az egész hátralévő életem ilyen tökéletes és elképzelhetetlenül csodás lesz. Az én barátaim és párom a legcsodálatosabbak. A családom pedig egyenesen elképesztő.

Nos, ez volt az én rövid, de határozott történetem. Remélem ti is hozzám hasonlóan képesek lesztek harcolni a vágyaitokért és a kegyetlen élet minden próbáját képesek lesztek kiállni. Sok sikert az életetekhez! ~~~Perrie Edwards



Hát igen. Egyszer mindennek vége lesz. Most pedig a blogot kell lezárnom. Nagyon nagyon sajnálom. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyit bőgtem mialatt ezt a részt írtam. Mostanra már minden szereplőt a sajátoménak érzek. Tudom, hogy hülyeség, de így van. 
Szóval most mindenki vegyen könnyes búcsút a történettől. Viszont egy valamit meg kell ígérnem nektek :egyszer még lesz ezen a blogon új rész. Majd valamikor. Csak egyelőre az új blogommal kell foglalkoznom. 
Ez a blog 30 rendszeres olvasóval és több, mint 17.200 oldalmegjelenítéssel zárult. Nagyon nagyon köszönöm nektek! 
Szeretlek titeket! ♥ 

U.i.: Itt van az új blogom linkje, akit érdekel :  http://lifewithbrokenwings.blogspot.hu/

Még egyszer szeretlek titeket és sok-sok puszi: -Szikraa.♥ 
Az új blogomban találkozunk! ♥

Chapter 49.~ Mégis Csak Haza Megyünk!

Utolsó előtti rész. Már ennek az írása közben is bőgtem. Mi lesz, amikor az utolsót írom?! 

Mindegy, jó olvasást bébikéim! :)

Könnyes pillantás: -Szikraa.♥

-Lányok, lányok, lányok!!! - rontott be a hálóba boldogan visítva Jade.
-Mi van, kigyulladt a szálloda? - kérdezte költőien Leigh, miközben felült az ágyon.
-Hazamehetünk karácsonyra!!! - ugrált Jade. Erre én felpattantam eddigi fekvő helyzetemből egyből talpra.
-Micsoda??? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Jól hallottad Pezz! Hazamehetünk az ünnepekre! - Jade.
-Jéézusom!!! Úristeeen! - ugráltam egy helyben.
-Kezdjünk el pakolniiii!!! - Jesy.
-Hát kéne, mert 10-kor indul a gép és most van fél 8. És még ki is kéne érni a reptérre -Jade.
Elkezdtünk pakolni és született rólam pár pakolós kép...

Szépen lassan bepakolásztunk és el is készültünk. Izgulva indultunk ki a reptérre. Zayn és a családjának az ajándéka a kezemben lévő táskában. Na igen... Az alatt az egy év alatt kibékültem a Malik családdal és már Zayn unokatestvéreit és nagyszüleit is ismerem.
Az én családom és a barátok ajándékai pedig valamelyik bőröndömben lapulnak.
A reptéren jutott eszembe, hogy fel kell hívnom Zaynt és anyut.
Előkaptam a mobilomat és telefonáltam is.
Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kics... itt megszakadt a csöngés és Zayn mézédes álmos hangja váltotta fel az éles csöngéseket.
-Haló? - vette fel halál kómásan. Oppáá... basszus elfelejtettem, hogy ott még csak hajnali 5 lesz.
-Szia Zayn... Sajnálom, hogy felkeltettelek, de azért hívlak, hogy szóljak, hogy röpke 8 órán belül otthon vagyunk. Azaz Londoni idő szerint délután egyre megérkezünk. Együtt töltjük a karácsonyt! - jelentettem be.
-Komolyan???- kérdezte Zayn és a hangja örömről árulkodott.
-Igen. Most vagyunk a reptéren még 10 perc és indulunk szóval... Majd ha hazaértek átmegyek. Puszi, szereltek! - köszöntem el.
-Siessetek! Szeretlek! -Zayn. Én, amint letettem hívtam is anyut, aki tegnap a koncert után az első géppel ment is haza.
Ő is rettentően örült, hogy hazamegyek. Vele is igen hamar befejeztük a beszélgetést, mert fel kellett szállnunk a gépre.

/A Repülőn/

Legnagyobb sajnálatunkra nem volt bérelhető magángép, ezért rendes utasszállító repülővel kellett mennünk.

Ez még nem is lenne baj, ha nem jött volna oda minden 2. utas autogramot és fotót kérni. 

-Szia - hallottam egy kisgyerekes hangot, amikor éppen csak kiléptem a repülőgépen lévő mosdó ajtaján. 

Úgy fordultam meg, hogy a fejemben végigfutott, hogy kidobom a repülőn, aki megszólított.

Alapból nem vagyok ilyen indulatos, de gondoljatok bele, hogy nektek milyen érzés lenne, hogy egy 8 órás repülőutat nem tudsz végig ülni nyugodtan, mert a fél repülő rád figyel és tőled akar valamit.

-Hellóka - köszöntem kedvesen a mögöttem álló egész helyes kislányra. 

-Perrie, kérhetek egy aláírást? És csinálhatok veled egy fényképet? - nézett fel rám boci szemekkel. 

-Persze! - mosolyogtam elég erőltetetten és aláírtam a lapot, amit a kislány a kezembe nyomott. 

Amikor visszanyújtottam neki a lapot megjelent egy nő, aki aggódva kapta fel a kislányát, mintha én legalább valami női pedofil lennék. 

-Elnézést hölgyem, de hagyja békén a lányomat! - szólt rám ellenségesen.

-Már bocsánat, de a lánya jött ide hozzám - forgattam a szememet. 

-Miért jött volna ide? Ki maga? -ment mélyebbre egy veszekedés felé. 

Ekkor a kislány kezében lévő papírkára biccentettem. Az anyuka elolvasta a 3 méteres PERRIE szignót a lap közepén és rám emelte a tekintetét.

-Oh, sajnálom - mosolyodott el picit a hölgy és a kislánnyal a karján távozott. 

Én a szememet forgatva visszamentem a helyemre.

Egy picit elaludtam, de nem alhattam sokat, mert valaki hátulról tiszta erőből rugdosta a székemet. 

A mellettem ülő Jesy csak félig nevetve nézett rám, és tekintetével próbált nyugtatni. Gondolom látta rajtam, hogy nem sok választ el attól, hogy ordítva hátra forduljak és leüssem a kis rugdalózó kengurut. 

Ehelyett inkább egy barátságos mosolyt vakartam az arcomra és feltérdeltem az első osztályon elhelyezkedő halvány mandula színű bőrfotelen, amiben ültem. 

-Bocsánat, lennél szíves abbahagyni a rugdosást? Tudod elég rossz ez egy 4 órás koncert után, ahol én voltam a fellépő. Szeretnék kicsit pihenni - mondtam egészen nyugodtan. 

-Te vagy az a Little Mixes szőke csaj, Kerry, vagy Sherry nem?? - kérdezett vissza a fiú, aki a kinézetéből ítélve rocker volt. 

-Igen én vagyok, de a nevem Perrie. De szépen kérlek ne rugdosódj! - feleltem elég ridegen és visszaültem a helyemre. 

-Ha leszopsz, nem folytatom - hallottam a srác gúnyos hangját és elkezdte kicsit gyengén lökdösni a lábával a fotelt.

Jesy szeme kikerekedett és engem bámulva várta a reakciómat. Visszapattantam a térdemre és a srác felé fordultam. 

-Nem segítek a magadfajta rászorulóknak. Szerintem inkább maradj csöndben és próbáld meg leszopni magad, ha már más úgy sem fogja megtenni neked, ahogy kívülről kinézel még ha fizetsz nekik sem - mosolyogtam és visszaültem.

A srác tiszta erőből belerúgott a székembe én pedig felnyögtem a gerincembe hasító hirtelen lökéstől.

A két testőrünk a sok közül, Paul és Aaron felálltak és elintézték a dolgokat a rocker sráccal. Utána egész úton senki még csak hozzá sem ért a székemhez.

Innentől végigaludtam az utat. Majdnem. 

-Perrie! Perrie! - ébresztgetett Jade.

-Mi az? - nyújtóztam és ásítottam egy nagyot.

Jade az ablak felé mutatott.

-Anglia fölött vagyunk! Már Írországot is elhagytuk, szóval még olyan 1-2 óra és haza érünk - lelkesedett egyre jobban Minnie Egérszerű barátnőm.

-Hurrá! Majd keltsetek, ha készülődni kell a leszálláshoz! - mondtam és magamra húztam azt az egész jó vastag és meleg takarót, amit itt az 1. osztályon adtak.

Tovább aludtam és nagyon kellemes volt, hogy lassan 5-6 órája szüntelenül alszom. 

-Hé Pezz, kelj fel! Kösd be az övedet 2 perc és leszáll a gép Londonban - rázogatta a vállamat Jesy.

Bólintottam egyet és bepattintottam a biztonsági övet. 

5 percen belül a landolást minden akadály nélkül végre hajtották és mi leszállhattunk a gépről.

A reptér belső felén hatalmas meglepetés fogadott minket. Gondolom valaki, aki a repülőn volt és nagy Little Mixer, a repülő telefonjáról értesítette egész Londont, hogy hazaérkezünk. Mindenhol rajongók voltak Little Mix és Welcome Home feliratú táblákkal.

Mi úgy döntöttünk, hogy nem állunk meg aláírogatni és fotózkodni. Csak integettünk a népnek, akik sikítozva reagáltak minden egyes mozzanatunkra. 

Testőrök segítségével kimentünk a parkolóba, ahogy egyből megláttam apám 7 személyes családi járgányát. 

Boldog mosoly árasztotta el mind a négyünk arcát és a jármű felé vettük az irányt. Hatalmasat dobbant a szívem, amikor Paul kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és megláttam ki, pontosabban kik ülnek benne....

Nos, igen. Utolsó előtti rész... a következő rész remélem elég szívszorító lesz ahhoz, hogy kicsikarjon  belőletek néhány könnycseppet már csak ha arra is gondoltok, hogy kész, vége, a Change My Life blogon nem lesz többet új rész, amit olvashattok, nevethettek, vagy akár sírhattok rajta... Na mindegy. A következővel sietek! 

Puszi: -Szikraa.♥

Chapter 48.~ Madison Square Garden..

Hatalmas örömmel  jelentem be, hogy nem ez az utolsó rész! :) Eldöntöttem, hogy MEg írom még azt a két részt, ami kell ezen kívül az ötvenig, szóval még kettő (sőt, ezzel együtt három) részig élvezhetitek a blog történetét. És akkor most jó olvasást mindenkinek! :)
Puszi:-Szikraa.♥

*1 évvel később*

-Nem Zayn, biztos, hogy nem tudunk hazamenni karácsonyra - erősítettem meg az eddig is biztos tényt.
Így egy évvel az X-Factoros győzelmünk után megjelent a legelső önálló stúdió albumunk, ami a DNA nevet viseli.
Most pedig azért nem tudunk hazamenni, mert lemezturnén vagyunk. A DNA turnén. Vacak érzés, hogy még karácsonykor sem lehetek otthon, de mindennek meg van az ára. Megnyertük az X-Factort és most vállalnunk kell, hogy ez ezzel jár.
-Perrie, kérlek! Több, mint 3 hete nem láttalak - könyörgött.
-Zayn, ez nem rajtam múlik! Egy koncertet pedig nem lehet lemondani a Madison Square Gardenben, ahol eddig nagyon úgy néz ki, hogy telt ház lesz. Sajnálom Zayn, de most a munkám a legfontosabb - magyaráztam el neki.
-Tudod mit Perrie? Rájöttem, hogy iszonyatos hiba volt, hogy megnyertétek azt a tehetségkutatót. Amióta klipeket forgattok, dalokat vesztek fel, koncertezni jártok, és a többi, azóta egyre nagyobb az arcod. Nem tudom, hogy mire játszod az eszed Pezz. Én nem ilyennek szeretlek, hanem egy olyan nőnek, aki magabiztos de nincs elszállva magától. Mostanra pedig azt veszem észre, hogy kibaszottul elszálltál, nagyképű lettél és leszarsz mindenkit. Mindenkin átgázolsz csak azért, hogy te sikeres légy - vágta a fejemhez Zayn.
-Na jól van Zayn. Ha ennyire nem tetszik neked az, hogy végre valahára elértem valamit az életben, mindezt összesen 19 évesen, akkor nem kell járni velem oké? Meg leszek én szingliként is, nem kell, hogy egy pasi telefonon keresztül a nyakamban lihegjen még turné alatt is, amikor több száz kilométerre vagyok tőle - emeltem fel a hangomat. Mindenki rám nézett, aki a  szobában volt. Leigh, Jesy és Jade aggódva, a zenei producer meg mintha bolond lennék. - Ha ezt akarod, akkor vége! És ne hívj többet! - kiabáltam és letettem a telefont.
Elkapott a sírás én pedig kirohantam a legközelebbi mosdóba. Egyedül akartam lenni...

*Zayn szemszöge*

Miután összevesztünk Perrievel szó szerint falhoz vágtam a telefonomat, ami nagy csattanással esett szét a falon.
Nem értem, hogy Pezz miért száll el magától. Oké, értem, hogy jó hangja van és megnyert egy elég fontos tehetségkutatót, de nem kell ezért nagyképűnek lenni.
Gondolkoztam. Azon, hogy mit tehetnék most. Perrie New Yorkban van én pedig tehetetlenül ülök Londonban.Elmehetnék hozzá New Yorkba, de nem biztos, hogy jó ötlet lenne.
Felálltam, felvettem a telefonomat a földről és megvizsgáltam. Semmi különösebb baja, csak betört a képernyő. De legalább működik.
Visszadőltem az ágyamra és beletemettem a fejemet a párnákba.
Zayn Jawaad Malik, hogy te mekkora faszfej vagy - mondtam magamban. Legalább ez igaz.
Konkrétan elcsesztem a kapcsolatomat azzal, hogy hülyeségeket hablatyoltam Perrie-nek, mert nem tudott hazajönni karácsonyra. Gratulálok Zayn. Ügyes vagy....

*Perrie szemszöge*

Csak ültem egy helyben és vártam, hogy kezdetét vegye a próba.
A próba, a Madison Square Gardenben való fellépésünkhöz.
Vendégként fellép velünk Missy Elliott. Missy Elliott, aki évtizedek óta a Rap szakmában mozog, és már-már a Rap női legendájának számít. Hatalmas megtiszteltetés volt ezért számunkra, hogy velünk akarta megcsinálni a ,,How Ya Doin'?" című dalfeldolgozásunk második verzióját és még elfogadta a felkérésünket, hogy velünk lépjen fel itt a Madison Square Gardenben.

-Ó, Perrie, én még mindig nem tudom megszokni, hogy lila a hajad - nevetett Leigh mellém ülve. Igen lila haj. Valamiért mindig is imádtam váltogatni a hajszínemet.
-Én már megszoktam - feleltem szokatlanul komoran. Ez a veszekedés és szakítás Zaynnel eléggé keresztbe tett a jó kedvemnek.
-Jajj Pezz ne szomorkodj már! Tudom, hogy szereted, de ne hagyd, hogy ez álljon annak útjába, hogy ma este minden perfekt legyen. Oké? - vigasztalt engem átölelve Leigh.
-Rendben- sóhajtottam egy nagyot és megráztam a fejemet, mintha attól kiszállnának belőle a gondolatok.
-Na ez a beszéd! Na kezdjünk neki a próbának, mert itt fogunk meghalni - nevetett és felálltunk.
Odamentünk a többiekhez és elég mélyen beleástuk magunkat a próbába.
Olyan délután 4-5 körül végeztünk és egyből mentünk is ruhapróbára.
Ruhapróba után kénytelenek voltunk ide visszajönni és megvárni a sminkest.
Amint az idért mind a négyünket szépen kisminkelt a koncertre. Rettenetesen izgultunk. A Madison square Garden a világ legelismertebb csarnoka. 20 ezer ülőhely van benne, és mi 5200 híján telt házas előadást tartunk. 
Elérkezett hát az a perc, amikor ki kell állnunk több ezer ember elé, akik mind arra várnak, hogy lássanak négyünket, mert a koncert este 8-kor kezdődik.
-Várjatok, lányok még egy képet csinálok rólatok, mielőtt kimentek - kapott el gyorsan minket anyu.
A lányokkal beálltunk egymás mellé és mosolyogtunk.
A kép után felmentünk a színpadra. A közönség teli torokból, egy emberként, fülsiketítően visított.

***

A koncert tökéletesen flottul ment. Még tovább is tartott, mint kellett volna. este 10-ig énekeltünk a tömeg előtt, ami jóval több, mint amennyit terveztünk.
Még a koncert alatt is azon agyaltam, hogy mi lehet most Zaynnel. Elhatároztam, hogy felhívom, de nem az én telefonomról, mert mi van, ha nekem nem veszi fel?
-Jess elkérhetem a mobilodat? Fel kell hívnom Zaynt - mondtam csöndesen, mikor már a kocsiban ültünk, ami a szálloda felé vezet.
-Persze Pezz, itt a mobilom - nyújtotta oda nekem a készüléket.
-Köszi - mosolyogtam és bepötyögtem Zayn számát, amit a gyors hívó néhány számjegy után ki is dobott.
A fülemhez emeltem a telefont és vártam. Vártam, hogy Zayn felvegye. Nem vette fel.
De hát miért? Londonban még csak délután 5 óra van.
Megpróbáltam még egyszer.
-Szia Jess, mizujs? - vette fel Zayn.
-Zayn... Nem Jesy vagyok, hanem Perrie. Figyelj én... - mély levegő. - Sajnálom - amikor ezt kinyögtem lehunytam a szememet. Végig az a mondás forgott a fejemben, hogy az kér előbb bocsánatot, aki jobban szereti és tiszteli a másikat. Ezek szerint én szeretem és tisztelem jobban Zaynt.
-Perrie... Éppen most akartalak hívni... - Zayn. - Nem neked kellene most bocsánatot kérned. Én voltam a bunkó. Igazából nem is tudom, hogy miért vágtam a fejedhez azokat a dolgokat. Te egyszerűen olyan vagy amilyen. És lehetsz akármennyire is akár nagyképű, vagy megjátszós, én így szeretlek. Hozzáteszem nem vagy az. Szóval kérlek bocsásd meg nekem azokat a meggondolatlan dolgokat, amiket mondtam - Zayn hangja a mondat végén kicsit elcsuklott.
Közben megérkeztünk a szálloda elé, kiszálltunk, de én intettem a lányoknak, hogy még lent maradok a szálloda bejáratánál telefonálni.
-Szeretlek Zayn - suttogtam a telefonba, mintegy válaszként arra, amit Zayn mondott.
-Akkor megbocsátasz? - kérdezte Zayn és a hangja teli volt reménnyel.
-Persze - nevettem.
-Köszönöm -hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Szinte elképzeltem, ahogy az ablaka előtt ül, néz kifelé és mosolyog..





Én a szálloda előtt álltam, nézelődtem és úgy telefonáltam vele.
-Mennem kell drágám. A lányok már régen fent vannak a jó meleg szállodai szobában én meg itt szobrozok lent a szálloda előtt a hidegben és kezdek picikét megfagyni. Szeretlek, jó éjt -köszöntem el.
-Én is szeretlek. Holnap beszélünk, álmodj szépeket, szia... és boldog karácsonyt - köszönt el Zayn is.
-Neked is - mondtam halkan és lehunytam a szememet. egy könnycsepp kigördült a szememből. Nem vagyok mellette karácsonykor.
Pedig a tavalyi karácsony volt a legjobb. Azt sosem felejtem el.
Letettem a telefont és elindultam felfelé a szobába.
-Na mi van? - kérdezte Jade, amikor beléptem hozzájuk.
-Semmi sem. Beszéltem Zaynnel és kibékültünk meg minden. De nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én haza akarok menni karácsonyra - dőltem hátra az egyik fotelban, de aztán felálltam, odaadtam Jess-nek a mobilját és visszaültem szépen, kényelmesen az lőbb elfoglalt helyemre
-Én is. Látnom kell Niallt - biggyesztette le az ajkát Jade szomorúan.
-Én meg meghalok Jordan nélkül - Leigh.
-Hhh... Nekem az én Jordanem hiányzik - sóhajtott Jesy.
Ja, igen. Jesy is felszedett magának egy Jordan nevű srácot. Néha kicsit furcsa, hogy Leigh-nek is meg Jess-nek is Jordanje van, de őket általában vezetéknévvel különböztetjük meg.
Tehát Jesy-nek Jordan Banjo, Leigh-nek Jordan Kiffin.
Kicsit bonyolult, de az a lényeg, hogy a Little Mix tagjai közül már senki nem szingli....



Hellóka mindenki! 
Eldöntöttem, hogy, ha beledöglök is megírom nektek azt az 50. részt, szóval nem ez az utolsó. 
Remélem ez a rész mindenkinek elnyerte a tetszését. 
Kérlek írjátok le nekem kommentbe, vagy chatbe, hogy kinek i a véleménye arról, hogy hamarosan vége van a blognak. Ki mennyire szomorú, stb. :) 
Na szóval sietek a következővel! 
Puszii: -Szikraa.♥

Chapter 47.~ Nem álom. Valóság!

/Néhány hónap múlva/

Hát igen. A sok kemény munka, próba és éneklés meghozta gyümölcsét. Most következik az X-Factor utolsó élő show-ja. Ez lesz az, ami mindent eldönt. Minden alatt azt értem, hogy megváltoztathatja az életünket és akár történelmet is írhat, ha mi leszünk az első csapat a műsor történetében, akik megnyerik ezt a versenyt. Az állások adásról adásra egyre szorosabbak. És mi - vagyis a Little Mix - egyenesen haladunk előre a rivaldafény felé.
A mai napunkat is fárasztó próbák övezték. Rengeteget énekeltünk, és gyakoroltuk az eddig nagyon szépen betanult koreográfiákat.
Már mindenki készen állt. Rajtunk volt a fellépő ruha, a smink és minden. Ez ma már a 3. és egyben utolsó előadás.
A szívem úgy zakatolt, mint a gyorsvonat, amely soha nem áll meg. Borzasztóan izgultam. remegett mindenem és kapkodtam a levegőt.
Gyerünk Perrie! Most kell nagyon bíznod a hangodban! Nem fogsz semmit sem elszúrni, menni fog!- biztattam magamat, miközben lassan mélyeket lélegeztem.
-Hajrá lányok! - lépett oda hozzánk Marcus Collins, aki most jött le a színpadról.
Még hárman voltunk bent. A Little Mix, - vagyis mi -, Marcus Collins, és Amelia Lily.
Marcus most végzett, azaz most mi lépünk a színpadra. Még egy mély levegőt vettem és megöleltük egymást a lányokkal.
Kezünkbe vettük  az ismertetőkkel ellátott mikrofonjainkat. Felléptünk a színpadra és elfogott minket az a lehetetlenül jó érzés, ami ilyenkor szokott. Ezt le sem lehet írni. Egyszerűen annyira csodálatos, amikor minden szem ránk szegeződik mi pedig előadunk... Az már megint egy más téma, amikor odajönnek autogramot kérni, fotózkodni. Akkor úgy érzem magam, mint egy cafat hús az oroszlánok közt.
Szóval énekeltünk. Nem is tudom mennyi ember előtt, de mi négyen ott voltunk a reflektorfényeben és több száz ember előtt hallattuk hangunkat. Ez volt az eddigi talán legélvezetesebb előadásunk. És amikor vastapsot kaptunk a végén mi négyen egymás kezét fogva álltunk és mosolyogtunk. 
-Lányok... Lányok ti tényleg hihetetlenül jók vagytok - állt fel a székéből Louis Walsh, az egyik férfi mentor.
-Lányok.. Én azt hiszem, hogy Perrie közületek a legjobb énekes - kezdte Gary Barlow. Erre én hevesen ráztam a fejemet. Biztos, hogy nem.
-Nos, igen... Egy remek produkciót láthattunk a Little Mix-től - lépett mellénk a két műsorvezető, Dermot O'leary és Kate Thornton.
-Köszönjük - Jade. 
 -Meséljetek, milyen érzés itt lenni a döntőben és a győzelemért harcolni a hangotokkal? -kérdezte Kate Leigh-től.
-Huhh hát.. Elképesztő. Szerintem nincs még négy ilyen szerencsés lány a földön, mint mi. Már az is csoda, hogy idáig eljutottunk, mert valljuk be nálunk sokkal érdekesebb és jobb csapatokat illetve szóló énekeseket küzdöttünk le eddig. Lehetetlenül jó érzés - válaszolt Leigh mindenki nevében.
Mi többiek csak helyeslően bólogattunk.
-Rendben, menjetek ki a pihenőbe, nemsokára eredményhirdetés - mosolygott Dermot.
Mi engedelmesen elhagytuk a színpadot, leadtuk a mikrofonokat és elvonultunk. Ettünk ittunk és beszélgettünk.

***

Kint vagyunk a színpadon. Amelia Lily kiesett és most hozzák meg a végső döntést köztünk és Marcus Collins között.
Marcus az ő nemtorával Gary Barlow-al, mi pedig a mienkkel, Tulisával.
-Ide is elérkeztünk. Az utolsó adás és végre eldől, hogy ki lesz a 2011-es X-Factor győztese - Dermot. - Azt hiszem mindenki tűkön ülve várja, hogy mi lesz a vége ennek a hajcihőneh, úgyhogy nem is húzom tovább az időt. Az idei X-Factor abszolút győztese nem más mint.....- hatásszünet, amely feszült némaságban telik.- A Little Mix! - nyögte ki végül a mi nevünket.
Várjunk csak. A mi nevünket? Komolyan azt mondta ; Little Mix?!
Amikor felfogtam ugrálni kezdtem örömömben, mint ahogy a társaim és a mentorunk is.
Elképesztő. Szinte fel sem fogom, hogy megnyertük. Nem tudom megérteni ép ésszel, hogy hogyan történhetett ez. Annyira... annyira mesébe illő. Mint egy tökéletes álom, amelynek sosincs vége.
Ránéztem a lányokra. Mindenki sírt örömében. Még én is. Nem. Ez lehetetlen. Tényleg mi nyertük volna az egészet? Mi vagyunk az első lánycsapat, sőt egyáltalán az első csapat, aki megnyerte ezt a tehetségkutatót? Ennyire elismerne minket az egész Brit sziget? Ezek szerint igen.
Sosem hittem volna, hogy egyszer ide jutok velük. Velük, akiket mostanra már a legjobb barátnőimnek és valamilyen szinten a kollégáimnak tekinthetek.
-És most pedig a Little Mix következik a győztes dallal - jelentette be Dermot.
A mentorok, és a műsorvezető otthagytak bennünket a színpadon i pedig egymás kezét fogva láttunk neki a győztesek dalának, ami a 'Cannonball' nevet kapta, csakúgy, mint a legelső kislemezünk is, amit már most a kezünkben tarthatunk.

[Írói megjegyz. : Ezt nézd meg, mielőtt tovább olvasol!!]

A dalunk végén mindenki felrohant a színpadra. A szüleink, a lányok testvérei... Még a srácok is itt voltak.
-Zaayn! - ugrottam a karjaiba, mire ő nevetve felemelt. -Nagyon nagyon nagyon hálás vagyok neked - sírtam a vállába.
-Ne legyél hálás! Csak azt tettem, amit a legjobbnak éreztem. És tényleg ez volt a legjobb - motyogott Zayn és megcsókolt.
Még életemben nem voltam ilyen boldog. Remélem ezzel a győzelemmel tényleg véglegesen megváltoztatom én és mások életét.
-Ti vagytok a legjobbak. Tudtam, hogy győzni fogtok - Zayn.
-Imádlak Zayn Jawaad Malik! - visítottam boldogan egyszerre sírva és nevetve.
-Én is Pezzy - simogatta meg a hátamat Zayn.
Ezek után még sok mindenkit végig ölelgettem. Anyukám szeméből büszke örömkönnyek potyogtak.
Folyamatosan engem és a lányokat dicsért. Már kezdtem kicsit zavarban lenni.
Az X-Factor és a győzelem után nem volt más hátra, mint egy nagyot bulizni ezzel együtt megünnepelni, hogy a Little Mix a tehetségkutatóban ilyen hihetetlenül fényes, álomba illő diadalmat aratott...

Sziasztok! 
Egész éjszaka írtam ezt a részt, ugyanis Little Mix X-Faktoros videókat néztem és annyira megragadott, hogy nem tudtam abbahagyni az írást.
Lehet, hogy nem 50 rész lesz a történet. Sőt szinte biztos, hogy a 48. résszel lezárok mindent. De ez csak SZINTE biztos, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy lesz még valami ötletem, ami egyenlő azzal, hogy kicsit több rész lesz. Na jól van nem rizsázok itt nektek többet. Remélem tetszett ez a rész! Chatben is írhattok kommentárokat! Köszönöm, puszi: -Szikraa.♥

Chapter 46.~ Az X..

"Mély levegőt vettem és nehezen bólintottam egyet.
Zayn megcsókolt és indultunk is...."

Két kocsival mentünk, mivel elég kényelmetlen utazás lett volna, ha egy kocsiba tuszkoljuk be magunkat tízen.
Harry vezette az egyiket, Louis pedig a másikat.
Én és Zayn a Harry által vezetett Range Rover Jeep hátsó ülésén foglaltunk helyet, természetesen egymás mellett.
-Elárulod végre, hogy hová viszel, amihez mindenkinek így ki kellett nyalnia magát? - kérdeztem mosolyogva.
-Nem. Mindenki tudja, csak ti lányok nem.... Illetve Cher tudja, de tartani fogja a száját - nevetett Zayn.
-Jaj, de nem bírom ki! Mennyi idő míg odaérünk?? - kíváncsiskodtam.
-Nem tudom - vont vállat, de tudtam, hogy igazából nagyon is tudja. - De ne legyél kíváncsi édesem, mert hamar megöregszel - simított végig az arcomon egy szívdöglesztő félmosoly kíséretében.
-Na kösz - prüszköltem.
-És most, bekötöm a szemedet. És Jade-ét is - jelentette ki Zayn.
Igen, Jade ült mellettem, ugyan is én voltam középen, lévén, én vagyok a legalacsonyabb.
Zayn elővett két puhának látszó kendőszerű anyagot és a szemem elé tette, majd a fejem hátulján bekötötte. Utána átnyúlt előttem és valószínűleg Jade szemét is eltakarta.
Ezek után csak csöndben vártuk, hogy odaérjünk. Zayn, Harry és az anyósülésen ülő Niall szépen eltársalogtak, nevetgéltek, mi pedig Jade-vel egymás kezét szorongatva sutyorogtunk.
Aztán Harry egy hatalmasat fékezett.
-Itt vagyunk, hölgyeim és uraim - jelentette ki Harold.
-Most már levehetem ezt az izét a szememről? Kezd idegesíteni - Jade.
Erre kicsit elnevettem magam.
-Nem vesz le senki semmit! - Zayn. - Egészen addig, amíg nem Pezzy ruhájáról van szó...  -tette hozzá kicsit halkan, mire én oldalba böktem. Erre ő csak kuncogott.
-Itt van mindenki? - hallottam meg Liam mély hangját.
-Ühüm - szólalt meg Harold.
-Akkor menjünk - fogta meg a kezem Zayn bennem pedig még nagyobb lett az izgalom.
Csendben ballagtunk és beértünk egy visszhangzó folyosóra.
Csak a lépteinket lehetett hallani. Hangosan nyikorogva nyílt egy ajtó, és bementünk rajta.
A fiúk leültettek bennünket egy kanapéra egymás mellé és levették rólunk a kendőt. Egy öltözőben voltunk.
-Tudjátok lányok, vettük a bátorságot és beneveztünk benneteket....- hatásszünet.- Az X-Fakrotba - jelentette ki Liam.
Mi négyen meg sem tudtunk szólalni. Csak ültünk kikerekedett szemekkel és bámultunk. Én Zaynre, Jade Niallre, Leigh Haroldra, Jesy pedig Louis és Liamre meresztette a szemeit.
-Szerintem készüljetek fel, mert nemsokára valamelyikőtöknek ki kell mennie - szólalt meg végül feszülten Niall.
-Hhhhh - vettem mély levegőt és felálltam.- Vállalom, hogy én megyek ki először. De nagyon remélem Malik - fordultam Zaynhez.- hogy tudod, hogy ezt még nagyon megbánod. De ez minden fiúra vonatkozik. Cher te meg... téged is megszívatlak - mosolyogtam.- De mit énekeljek? - kérdeztem kicsit parázva.
-Ne aggódj, tudni fogod, amint elindult a zene - ölelt át Zayn.
Megadóan sóhajtottam és kiballagtam az öltözőből.

***

Sikerült. Minden remekül ment az X-Faktoros meghallgatáson, bár én borzasztóan pipa voltam Zaynre..
Mind a négyen lányok tovább jutottunk. Hurrá! *Lelkesedés sugárzik. Se.*
Éppen a táborban adott produkció után vagyunk. Én személy szerint félek. Kicsit kezdtem belelendülni abba, hogy itt énekelgetek, és a hangom mindenki tetszését elnyerte. Most leginkább attól félek, hogy a következő szinten, vagyis a táborban már nem vagyok elég megfelelő.
-Négy név van a listámon! - lépett be a terembe, ahol mi versenyzők voltunk egy pasi papírral a kezében. - Jesy Nelson, Perrie Edwards, Jade Thirlwall, Leigh-Anne Pinnock - sorolta. Mi a lányokkal egymásra néztünk és elvigyorodtunk. Érdekes, hogy pont minket négyünket hívtak ki.
Elindultunk a pasas után, aki aztán felküldött minket a színpadra.
-Sziasztok lányok!- köszöntött minket Kelly Rowland, az egyik női mentor. - Arra gondoltunk, hogy szüksége van mindenkinek egy friss, fiatal és szép lányegyüttesre. És ti megfeleltek ennek az elvárásnak. Szóval.... egy bandaként tovább juttok -jelentette ki Kelly, mire mi mind a négyen egymás nyakába ugrottunk.
Tovább jutottunk és csodák csodájára mi négyen legjobb barátnők pont négyen.

***

Gőzerővel készülünk a mentorházban tartott előadásunkra. A mentorunk Tulisa Contostavlos állítólag Jessie J segítségével fog dönteni a sorsunkról. Nagyon izgulunk.
Hosszú ideje keményen próbálunk erre a pár percre, amikor mi kint állhatunk Tulisa és Jessie előtt.
Feszületen sétáltunk ki a nagy ház napsütötte teraszára, ahol egy kanapén ülve Tulisa és Jessie J fogadtak.
-Lányok, mind a ketten kíváncsian várjuk a produkciót. Kezdhetitek - utasított Tulisa mi meg engedelmesen elkezdtünk énekelni.

-Ez hihetetlen volt! - örvendezett Jessie J, amikor végeztünk. Ő végig csendben mosolyogva nézett bennünket.
-Köszönjük lányok, hamarosan mindent megtudunk - Tulisa.
Mi elvonultunk és izgultunk.
Hihetetlen volt ez az egész. És arrébb mentem, ahol senki nem hallott és felhívtam Zaynt.
-Köszönöm - mondtam, amikor felvette.
-Mit? - Zayn.
-Hogy beneveztél ide - mondtam és elmosolyodtam.
-Szóval nem haragszol? - kérdezte némi reménnyel a hangjában.
-Nem - feleltem szelíden. - De most megyek vissza a lányokhoz. Szeretlek.
-Szia, szeretlek - mondta és letettük.
És igaz. tényleg kezdek örülni annak, hogy Zayn és a többiek beneveztek ide bennünket. Máris többet elértem, mint amennyit gondoltam volna magamról.
Boldog vagyok, hogy a dolgok így alakultak....

Sziasztok! Itt a következő rész. 
Tudom, hogy kissé el lett sietve, de tényleg nem tudom, hogy hogyan írjak le dolgokat így minden végéhez közeledve. Igen a végéhez, ugyanis ez volt a 46. rész, ami azt jelenti, hogy még maximum 4-5 rész van a történet végéig.
Kommenteket és értékeléseket elfogadok! Puszi:-Szikraa.♥

Chapter 45.~ Vajon Hová Visz? :O

Otthon elég szép fejmosást kaptam. Kénytelen voltam eltűrni, ha nem akartam, még egy vitát.
Felvonultam a szobámba és bedőltem az ágyba. Már elég késő volt. Mielőtt elaludtam eszembe jutott valami. A kutyám.
Lementem és megkerestem anyámékat.
-Anyu, hol van Hatchi?
-Hatchi? Öhm... azt hiszem Cher elvitte - felelt anyu természetes könnyedséggel.
-ELVITTE??? HOVÁ??? - Kicsi para.
-Nyugi, csak megsétáltatja - anyu.
-Oké - bólintottam és visszamentem a szobámba.
Az ágyon fekve azon gondolkoztam, hogy miért mindig velem, illetve  környezetemben élőkkel történik valami.
Azzal kezdődött, hogy apu kis híján meghalt. Aztán az én sulis akcióim. Aztán én magam. Ugye kórházba kerültem, miután összefeküdtem Harryvel és Zayn szakított velem. Elmentem. Itt hagytam a magam mögött a családomat, a barátaimat... Visszajöttem... Zaynt drogozás miatt lecsukták. Aztán miután kihoztam összevesztem anyámmal és elköltöztem Zaynhez, akinek a szülei mellesleg utálnak. Most pedig ott tartunk, hogy Zayn van kórházban, mert a drog-üzlet elég sok gondot okozott neki... De, ha mélyen belegondolunk, minden csak miattam. Miattam, azaz az én hibámból.
De most van az az idő, hogy megígérem magamnak, hogy nem fogom többet mások életét elcseszni. Zaynét már javíthatatlanul sikerült tönkre tennem, de nem akarom, hogy mások is erre a sorsra jussanak miattam.
Igyekszem levakarni magamról ezt a balszerencsét, hogy ne adjam tovább semmilyen formában senkinek.
Kicsit elaludtam a gondolatátmenetem alatt és az agyamban vészesen csapkodó gondolatok elhalványultak és helyüket sokkal furcsább álom vette át.
Futottam. Futottam a semmibe. A futásból egyszer csak London belvárosának utcáit találtam magam. Kihalt volt, ami nem szokványos ebben a szüntelenül zakatoló fővárosban.
Aztán megállt előttem egy nagy autó. Ok nélkül, már-már tudatosan nyitottam ki az ajtót és szálltam be. a jármű elvitt egy stúdióhoz, ahol bent Leigh, Jesy és Jade várt. Jól szórakoztak valamin, majd elkezdtek énekelni. A dalba én is beszálltam. Egy ismeretlen dal volt, de teljesen úgy hangzott, mintha a saját dalunk lenne... (A DAL)
Ennyire emlékszem az álomból. Több nem maradt meg az agyaban, de biztos voltam benne, hogy van/volt/lesz folytatása.

***

Reggel kényelmetlen testhelyzetben ébredtem. Kiterültem a franciaágyon és egyetlen párna sem volt a fejem alatt, ennek következményében elzsibbadt és fájni kezdett a nyakam.  Ezek mellé társult az is, hogy majd' meg fagytam, mert a takaróm is rejtélyes módon eltűnt. Nagy nehezen ülő helyzetbe imádkoztam magamat és körbenéztem. 
A párnám és a takaróm is lent volt a földön, mind a kettő elég messze tőlem.
Ezek meg hogy a fenébe kerülnek oda?!- kérdeztem magamtól, miközben felálltam és visszadobtam az ágyba a párnámat.
Amikor felemeltem a takarót, majdnem megállt a szívem. A takaróba Hatchi bele volt bugyolálódva de annyira, hogy egy szőrszála sem látszott ki és én meg felemeltem a takarót, ami azt jelentette, hogy szegény kiskutyám elég nagyot esett. Az ijedtségtől és az érkezéstől nyekkent egyet.
-Jézusom, bocsánat kicsikém! - kaptam fel a földről apró testét és simogatni kezdtem.
Ő, mintha azt jelezte volna, hogy "Semmi baj!", elkezdett nyalogatni.
Én elnevettem magam, adtam egy puszit apró buksijára és letettem a földre.
A takarót leraktam az ágyra, sarkon fordultam és lementem. Adtam reggelit Hatchi-nak és még magamnak is. Éppen befejeztem az étkezést és betettem a tányért a mosogatóba, csörgött a telefonom.
Anyám hívott. Ohh, most már megvan miért volt ilyen ijesztő csönd a házban. Nincs itthon anyám!
-Szia anyu, mi a szitu? - vettem fel.
-Semmi, kicsikém, most nem dolgozni vagyok... vagyis de. Apáddal üzleti útra kellett mennünk két hétre. Tiéd a ház, de ne nagyon szedd szét jó? - anyu.
-Ja... Üzleti út? És most derült ki? És nem szóltál, csak most jutott eszedbe felhívni? Anyu, nem vagyok hülye - forgattam a szememet. - Ráadásul apuval nem is egy pozícióban dolgoztok a cégnél, így nem tudtok együtt menni üzleti útra - kombináltam.
-Na jó... Kicsim, kell nekünk egy kis kikapcsolódás. Nagyon stresszesek vagyunk mostanában. Meg kell értened Pezz, hogy nem bírjuk és szükségünk van erre az utazásra!
-Jó, de akkor miért nem szóltál tegnap? El tudtam volna köszönni - egyre idegesebb lettem. Mostanában mindig mindenre..
-Nem akartalak ezzel fárasztani - anyu.
Én pedig nem akartam most veszekedni. Így fogtam és tűrtem. Lenyeltem mindent.
-Oké. Akkor én le is teszem jó? Sziasztok, jó nyaralást - köszöntem el és anyu válaszát meg sem várva lecsaptam a telefont.
Leültem az ebédlőbe és a fejemet fogva néztem magam elé.
Csöndes szenvedésemet ismét az a nyomorult mobilom szakította meg, de amikor meghallottam, hogy Zayn csengőhangja szólal meg a szívem nagyot dobbant és felvettem.
-Szia Zayn!
-Hello Baby! Ma már haza engednek és arra gondoltam, talán együtt tölthetnénk ezt a napot a barátokkal - javasolta Zayn.
-Jó ötlet! Úgy is régen szerveztünk ilyen programot - mentem bele.
-Remek, akkor... kettőkor... nálunk? És beszélek a többiekkel. De te meg... hozd Cher-t is. Már ő is hozzánk tartozik -Zayn.
-Okés - mosolyogtam.
-És... meglepi, hogy hová megyünk, de csinosak legyetek - kötözze a lelkemre.
-Rendben főnök, értettem! - nevettem el magam.
-Puszi. Szeretlek, akkor majd kettőkor látjuk egymást - Zayn.
-Én is szeretlek. Pussz - és letettük.
A telefonom az asztalon kötött ki én pedig ránéztem az órára.
Még csak fél 10 volt, így éppen volt annyi időm, hogy tökéletes kényelemmel elkészüljek.
Felkeltettem Cher-t, aki szintén kényelmesen tudott készülődni.
Nem tudtam, hogy mire gondolt pontosan Zayn csinos alatt, de az ő stílusát ismerve nem mást, mind valami.... Valami koktélruhaszerű valamit.
Nem találtam egyszerűbbet annál, amit felvettem. Megfelelőnek találtam és tudtam, hogy Zaynnek is tetszeni fog és eleget fog tenni Zayn "Csinosak legyetek" kijelentésének.

A hajamat begöndörítettem és sminkeltem.
Fél egyre készültem el, így volt időm egy kicsit ledőlni a kanapéra a nappaliban és olvasni.
Mire észbe kaptam egy óra volt és indulnunk kellett Cherrel.
Nagyon kíváncsivá tett Zayn azzal, hogy hová visz. Hová vihet fényes nappal, hová így ki kell csípnem magam?
Biztos, hogy nem egy baráti ebédet fogyasztunk el a Marriot's-ban. Hát, majd kiderül.
Amikor Zaynék háza elé értünk Cher szemei kikerekedtek.
-Azt a rohadt! Ez palotában lakik?? - hüledezett Cher. 
-Nem. Csak egy Istentelenül nagy házban - feleltem.
-Uhh. De amúgy téged Malikék nem utálnak? Mármint Zaynt leszámítva - kérdezte.
-Zayn legkisebb húga is szeret engem - húztam fel az orrom és beléptem a házba.
Zayn már a nappaliban várt a többiekkel.
-Mehetünk? - kérdezte, amikor mellém lépett.
Nem voltam biztos benne, hogy Zaynnek szabad lenne elmászkálni, hiszen látom rajta, hogy még mindig nincs a legjobb állapotban és a lába is fáj, mert biceg.
Mély levegőt vettem és nehezen bólintottam egyet.
Zayn megcsókolt és indultunk is....

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! Sietek a következővel! 
Az lenne, hogy senki ne sértődjön meg, ha nem teszem ki a díjat, amit kaptam tőle. Ki fogom tenni, ne aggódjatok, de rengeteg díjat kapok és mát nem tudom írni se túl sokat magamról, és a kérdésekhez sincsen ötletem, de megoldom! :)
Puszii: -Szikraa.♥
U.i.: Remélem mindenkinek nagyon nagyon jól telik a nyári szünete!♥♥

Chapter 44.~ Zayn...

Még mindig Leigh-nél vagyok. Leigh éppen most telefonál Zayn szüleivel. Előre félek. Vajon ezért is én leszek a hibás? Szerintem ebben is engem fognak okolni.
Itt fekszem az ágyon, két puha párna közt a fejem pihen. Pontosabban pihenne, ha nem lenne akkora zűrzavar körülöttem.
Mikor Leigh belépett a szobába furcsa érzelmet olvastam le az arcáról. Olyan volt, mint... a szomorúság és a félelem ötvözete.
Felültem az ágyban és lelógattam a lábamat.
-Mi az Leigh? Miért van ilyen furcsa érzelem az arcodon? - kérdeztem egyből és kezdtem aggódni, amikor Leigh csak elég nagy fáziskéséssel tudott válaszolni.
-Zaynt megtalálta Liam.... És ő még nem is tudott erről - harapdálta az ajkát.
-És hol találta meg?! - hajítottam neki az újabb kérdésemet.
-Elvileg sétált hazafelé és egy raktárház mellett ment el, amikor meglátta - Leigh.
-Raktárháznál?!
-Igen.
-Hol van most? -tettem fel egy újabb kérdést még ijedtebben.
-Kórházban. Jó ellátást kap, ne aggódj! - biztosított Leigh.
-Látnom kell! Most - álltam fel és elindultam kifelé.
-Biztos ezt akarod Pezz? - nézett rám komoly fejjel, majd ő is fel állt.
-Biztos. Már mondtam, hogy látnom kell. Kíváncsi vagyok, hogy mi volt ez az egész - ráztam meg a fejemet.
-Hát jó - Leigh. - Akkor menjünk!
Út közben csöndes hallgatásba burkolóztunk. Mindketten inkább gondolatainkba merülve figyeltük, hogy merre haladunk.
A kórház elé érve én törtem meg a merev csöndet.
-Én már lassan törzsvendég leszek ebben az intézményben - morogtam szememet forgatva.
-Van ilyen... - felelt Leigh, de az ő hangjában nem volt semmi hangsúly, sem élet...
Bementünk és én egyből megpillantottam Liam aggódóan ide-oda járkáló alakját.
-Liam! - szóltam a nekem éppen háttal álló fiúnak.
-Pezz... - kikerekedtek a szemei, amikor meglátott.
-Liam, hol van Zayn?? - kérdeztem azonnal.
-Ott bent - biccentett a mellettünk lévő fehér ajtó felé.
-Van bent valaki? - Leigh.
-Zayn szülei. Nekik szóltam először - hajtotta le a fejét Liam, és közben leült.
Én tőle pár székkel távolabb ültem és csöndesen, arcomat a tenyerembe temetve ültem.
Kicsit megijedtem, amikor kinyílt az az ajtó, ahol elvben Zayn van. Kilépett rajta Doniya, Tricia és Yaser.
Doniya gyilkos pillantást vetett felém. Az futott végig az agyamon, hogy ha tekintettel ölni lehetne, akkor én már tuti, hogy rég halott lennék.
Mély levegőt vettem és fel álltam. Bemenni készültem Zaynhez.
Azonban mielőtt beléptem volta a kórterem ajtaján, Doniya ujjai a csuklómra fonódtak.
-Mit keresel itt? - kérdezte fenyegető hangon.
-Zayn még mindig a párom. Szóval őt - dacoltam és ugyan olyan hangnemben válaszoltam kérdésére. 
-Jobb lenne, ha elfelejtenéd. És nem tennéd tönkre még jobban az életét - morogta egyre idegesebben.
-Majd, ha ő már nem akar többet belőlem szól. Elég nagy fiú már ahhoz, hogy eldöntse, mit akar. Bár lehet, hogy tévedek, de szerintem már nincs szüksége a nővére védelmére - forgattam a szememet.
-Szerintem meg nem lenne szüksége egy ilyen kétszínű undorító barátnőre - szűrte a fogai közt a szavakat Doniya.
-Mint már mondtam, majd Ő eldönti, mire van szüksége - ismételtem meg az előbb elhangzottakat.
Többet nem mondtam és nem is vártam meg Doniya reakcióját, csak fogtam, és bementem Zaynhez.
A szeme félig nyitva volt és kicsit elmosolyodott, amint meglátott.
-Szia - köszönt rekedt, fájdalmas hangján.
Nekem néma könnyek folytak végig az arcomon, ahogy végigmértem sebes arcát, karjait.
-Ne sírj! - nyújtotta felém a karját.
Én mellé léptem és megfogtam a kezét. Nagyot nyeltem, mielőtt megszólaltam.
-Mi volt ez Zayn? Tudom, hogy a szüleidnek nem mondtál el mindent, de én tudni akarom. Mibe keveredtél? - szegeztem neki kegyetlenül a kérdést, miközben letöröltem a könnyeket, amelyek akadályoztak a tiszta látásban.
-Ez már egy... viszonylag régi ügy - ingatta lassan a fejét. - Tudod... volt egy kisebb tartozásom a drog kartellnek és most elkaptak - nézett végig magán fájdalmasan.
-Mi volt az ember neve, aki felhívott? - kérdeztem megint valamit.
-Russel Jeller. De kérlek... Ne tégy feljelentést! - kérte.
-Miért? Zayn, nézd meg, mit tett veled! - mutattam végig sebekkel borított testén.
-Ennek a hapsinak mindenhol vannak emberei. Még ha őt börtönbe is küldöd, a csatlósai tuti végeznek veled/velünk és nem ússzuk meg annyival, hogy jó alaposan megvernek - Zayn.
-Istenem... - lehajtottam a fejemet.
-Semmi baj Pezzy - simogatta meg az arcomat.
-Dehogy nincsen baj! Zayn nem veszed észre, hogy minden olyan... olyan, mintha az élet teljesen ellenünk lenne? Mármint... a kapcsolatunk ellen - álltam fel a székből, ahol ültem. A szék hangosan csikorogva a járólapon csúszott hátrább.
-Ugyan, Perrie, kérlek ne beszélj hülyeségeket! - mondta, miközben megpróbált feljebb ülni, de láttam az arcán, hogy elég komoly fájdalmakat él át.
-Ne mozogj! Csak jobban fog fájni - döntöttem vissza az ágyra.
-Hadd csókoljalak meg! - váltott át suttogásba kemény hangja.
Közelebb hajoltam hozzá és ajkaimmal megérintettem az övéit.
Régen csókoltuk már meg ennyire gyengéden és szenvedélyesen egymást. Mézédes ajkai puhán viszonozták a csókomat.
Zayn az egyik kezével előrecsúszott hajamat tűrte a fülem mögé, a másikat pedig a derekamra tette.
Csak akkor hagytuk abba a csókolózást, amikor benyitott a nővérke.
-Öhm... Elnézést - szabadkozott a fehér ruhás hölgy. - Hogy van uram? - kérdezte minden feszültség nélkül.
Furcsa volt, hogy Zaynt "uram"-nak szólítja. Én csak csöndben ültem a széken, Zayn nagy, meleg kezét fogva.
-Egész jól. Ahhoz képest, hogy nemrég vertek agyon - Zayn.
-Megkérdezhetném, hogy mivel sikerült ennyire magára haragítania a támadóját? - kérdezte kacér és kihívó mosollyal az arcán a nővér.
-Magánügy - feleltem én feltűnő gorombasággal.
Az ápoló csak bólintott, majd írt valamit a kezében lévő kórlapra és kiment.
-Mi volt ez a gyors és goromba válasz a nővérnek? - vigyorgott Zayn.
-Nem bírom, ha a pasimmal próbálnak flörtölni. Főleg akkor nem, ha ezt egy kórházi ápolónő teszi - szorítottam össze a fogamat.
-Nagyon édes vagy, amikor féltékeny vagy - sóhajtott és kicsit elnevette magát.
-Köszi. De inkább pihenj! Én hazamegyek... anyához - forgattam a szemem.- Telefonon nem fogsz tudni elérni. Az enyémen legalább is.
-Miért? - nézett értetlenül.
-Mert miután azzal a hapsival telefonáltam... Kicsit leejtettem és ezer darabra tört - válaszoltam.
-Bolond vagy -Zayn.
-Tudom - mondtam olyan fejjel, mintha ez tök egyértelmű volna. -Szerintem mennem kell, ha nem akarom, hogy a nővéred kinyírjon. Befelé jövet is elkapott és szerintem, ha nem egy kórház közepén vagyunk, akkor meg is öl - nevettem halkan.
-Ő sem teljesen komplett. Na jó.. Beszélek vele, te meg békülj ki anyukáddal - Zayn.
-Oké - sóhajtottam és felálltam.
Adtam neki még egy csóot és elindultam kifelé. Az ajtóban állva visszafordultam.
-Majd még jövök. Szeretlek. Szia! - intettem neki és még dobtam egy puszit.
-Én is. Szia - Zayn.
Kiléptem a kórteremből és az ajtót magam után becsukva indultam el kifelé.
Leigh csak jött utánam.
-Leigh, maradj csak! Menj be Zaynhez nyugodtan - mosolyogtam rá.
-Nem... Nem szeretnék... Viszont hová mész? 
-Haza... Anyámmal kell beszélnem - vettem egy mély levegőt.
-Menjek veled? - Leigh.
-Nem kell köszi. Ezt egyedül kell intéznem. Na megyek is. Puszi - adtam neki három puszit és azzal a lendülettel mentem is.
Jó időnyi utazás után végre elértem anyámék házához. Remegve léptem be az ajtón.
Most jobban féltem anyámtól, mint bármikor máskor eddig. Féltem szembesülni az arcával, a fájdalmával... a dühével... vele.



És mostantól végre valahára nyári szünet! *-* 
Sajnálom, hogy az utóbbi időben úgy eltűntem az új részekkel, de nagyon kellett hajtanom, hogy ne legyen bukta a dolgok vége kémiából...
De a ti legnagyobb szerencsétekre MEGKAPTAM A KETTEST, szóval egész nyáron vígan tudok majd nektek írni! :D 
Remélem tetszett a rész! Megérdemel a rész és én (amiért nem húztak meg) 4 kommentet? :3 
Puszii: -Szikraa.♥♥

:))

Sziasztok!

Jelentkezés itt: http://criticsdesigninterviewbeas.blogspot.hu/2013/06/blogverseny.html

A blog hatodik és hetedik Díja! :3 ♥

Az egyik díjat nagyon szépen köszönöm ezt a díjat Petra-nak! :D ♥
A másikat pedig Roniiee-nak!:)) ♥


Szabályok

1. Írj magadról 11 dolgot

2. Válaszolj 11 kérdésre

3. Tegyél fel 11 kérdést

4. Küldd tovább 11 embernek.

11 Dolog rólam : 

1. Volt pár öngyilkossági kísérletem... :/
2. Állítólag jól énekelek. :)
3. Most éppen Lakatos Levente - Love Club című könyvét olvasom. :))
4. Nyártól szülinapomra kapok kontaktlencsét! ^^
5. Szeretnék piercinget :3
6. Szeretnék tetoválást ^^
7. Minden élőlénytől félek, aminek 2-nél kevesebb és 4-nél több lába van.. xd
8. Legutóbb azért sírtam, mert elestem a suliban és egy nagyon nagyon durván szétnyílt a lábamon a bőr, ömlött a vérem és azt hittem, hogy össze kell majd varrni. ( A varrástól ijedtem meg, nem a seb miatt sírtam xd) :/
9. Enyém a legnagyobb szoba a házunkban. *-*
10. MINDIG van MINIMUM egy plüss az ágyamban, és velük alszom.
11. Olyan fehéres szőke, vagy lila, vagy pink hajat szeretnék, mint Pezznek van/volt.

11 kérdés :

1. Mi az amit soha nem tennél meg?

 Soha nem hagynám cserben sem a barátaimat, sem a blogom olvasóit..♥

2. Központi fűtés van a szobádban? /random/

 Nem tudom... padlófűtés :DD

 

3. Melyik a kedvenc nyári hangulatú zenéd?

1D- Summer Love

4. Kedvenc évszak?

Nyááár ^^

5. Milyen koncerte mennél el legszívesebben?

One Direction, Litte Mix, Lana Del Rey, Cher Lloyd

6. Tudsz gördezkázni vagy görkorcsolyázni?

Mindkettőt tudok..:D

7. Pepsi vagy Coca cola?

Mindkettő :D De inkább Pepsi ^^

8. Kedvenc csoki?

 Oreo-s milka *-*

9. Milyen telefonod van?

Sony Ericcson XPeria X8

11. Feltűnt, hogy nincsen 10. kérdés? 

Nem..xd De most, hogy így mondod... :D 

Másik 11 kérdés, amit kaptam : 
1.Volt már olyan, hogy azért, mert folytatni akarod az álmod visszaaludtál?
Persze, hogy volt :D Nem is egyszer ^^
 
2.Kedvenc virág?
Rózsa :3
 
3.Milyen színű a szobád?
Úgy van, hogy ugye négy fal van és a két egymással szemben lévő puncs, a másik kettő egymással szemben lévő pedig vanília színű. ^^
 
4.Kedvenc felsőd színe, mintája?
Fekete, és van rajta egy "I'M IN LOVE WITH A BLOGGER" felirat :D Nagyon dögös szerintem ^^

 
5.Álom város?
Természetesen London :3
 
6. Kinek a bőrébe bújnál?
Perrie Edwards *-*
 
7.Milyen koncertre mennél legszívesebben?
Ez már benne volt az előző 11-ben :D
 
8.Van olyan "neki mindent elmondhatok" barátod?
Igen! Viki, Kriszti, Eszti, Sacci, Betti és Laura :D
 
9.Kedvenc állat?
Patkány, egér, MINDEN, AMI RÁGCSÁLÓ és cica :D

 
10.Hova mész nyaralni?
Háát... megyek le Pécsre Bettivel, aztán szokásomhoz illően lemegyek a család másik feléhez pár hétre Esztergomba, onnan majd megyek Szlovákiába, megyek le Szabolcsba, barátnőmhöz Szakoly-ra, Elvileg megyek Kaliforniába, Verőcére is megyek Sacci barátnőmmel és az apukájáékkal, meg lehet, hogy megyek Balatonra :D 
 
11.Van valamilyen háziállatod?(testvér nem számít)
Van egy Ramosz nevű fiú kutyám :D És a bátyám :D (Tudom, hogy nem számít, de akkor is :D ) 

11 kérdésem :

1.Ültél már repülőn? 

2.Szörföztél már?

3.Milyen ételt főztél TE MAGAD legutóbb? 

4.Van testvéred? 
5.Példakép? 
6.Van-e olyan dal, amit mindig hallgatsz írás közben? 
7.Mikor sírtál legutóbb és miért?

8.Mi a legnagyobb álmod? 
9.Hányas hangerőn van most a géped? 
10.Hány blogod van még ezen kívül?
11.Budapest, vagy vidék? 

11 író, akiknek tovább küldöm :

L.T.P.~
K.Nesi
Vargyas Bettina
Mrs.Horan
xxorsixx

Ennyit tudtam most csak :D
Még egyszer nagyon köszönöm mindkét díjat! :)) ♥
Puszii: -Szikraa.♥