Chapter 39.~ Majdnem Lebukta...

*Két nap múlva*

Még mindig Zayn "vendége" vagyok és még mindig senki nem vette észre, hogy itt vagyok. Zayn nagyon jól rejteget. 

-Zayn, elmegyek fürdeni - jelentettem ki estefelé. 

-Jó. Én itt leszek - mosolygott én meg bevonultam a Zayn szobájához tartozó fürdőbe.

Amikor a nagy tusolás közepén voltam, amikor a fürdőszobaajtó mögül, vagyis Zayn szobájából meghallottam egy kislányos hangot. Nagyon tompán hallottam, de azért értettem nagyjából, hogy mi van.
-Zayn, anya azt kéri, hogy vidd le neki a szennyes ruháidat - mondta Safaa hangja.
-Oké. Figyu, hugi ledobod te neki? Nincs sok cuccom csak pár felső meg gatya - Zayn.
-Rendben, akkor szedd össze! - Safaa.
Ekkor egy ajtó csapódást hallottam, és azt hittem, hogy Safaa kiment.
Fogtam magam és kiléptem a fürdőből, de Safaa még mindig a szobában volt.
-Basszus - sziszegtem magamnak, amikor Safaa rám szegezte a tekintetét.
-Perrie!! - szaladt oda hozzám és annak ellenére, hogy egyetlen törölköző volt rajtam megölelt.
-Huhh, Safaa, shhh! - lépett oda a húgához Zayn.
-Miért van itt Perrie? Nem is láttam, még eddig - kíváncsiskodott Safaa.
-Figyelj Safaa! Azt, hogy Perrie itt van, nem mondhatod el senkinek jó? - guggolt le a kislányhoz Zayn.
-De miért? - csodálkozott.
-Mert anyuék mostanában... nem igazán kedvelik Pezz-t. Ezért, én kerülnék elég nagy bajba, ha kiderülne - Zayn.
-Jól van. Nem szólok senkinek - tette mutatóujját az ajkai elé Safaa jelezvén, hogy tartja a száját.
-Köszi hugi - ölelte meg Zayn a kishúga csöppnyi testét. Nagyon édesek voltak.
-Én lemegyek anyáékhoz. Add ide a szennyest, amiért feljöttem! - nyújtotta ki Safaa a kezét.
Zayn odaadott neki néhány pólót meg gatyát, ami nem volt tiszta és a kislány levitte.
-Ez nagyon húzós volt - sóhajtott Zayn, ahogy becsukta a szoba ajtaját.
-Basszus, azt hittem, lebukunk... - fújtam ki magamat és szívritmusom lelassításának érdekében leültem az ágyra és lehunytam a szemem.
-Megvagy? - simogatta meg a hátamat Zayn.
-Meg. Csak egy picit megijedtem - feleltem, de a szívem még mindig nagyon gyorsan vert.
-Nekem mondod? - kuncogott Zayn a nyakamba.
-Felöltözöm - mondtam és elvonultam, hogy felvegyek valami kényelmes pizsamát.
Közben megcsörrent a telefonom. Anyám hívott. Naponta minimum 5ször felhív, de én sosem veszem fel. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje.
-Hallo? - emeltem a fülemhez a készüléket, miközben fél kézzel a nadrágot  rángattam magamra.
-Perrie! Kislányom, miért nem vetted fel eddig? - kérdezte anyám aggodalmasan.
-Mert nem akartam, talán azért. És miért hívogatsz naponta? - kérdeztem én nem túl barátságosan.
-Mert meg akarom veled beszélni ezt az egészet. Gyere haza és beszéljünk kicsim! - Anyu.
-Én viszont nem akarok veled beszélni. Ergo, nem megyek haza, mert nem vagyok rád jelenleg kíváncsi - forgattam a szemem.
Ekkor megjelent Zayn, aki kérdően nézett rám. Én eltátogtam neki, hogy anyám az egy újabb szemforgatás kíséretében.
-Kicsim kérlek szépen! - kérlelt anyám.
-Nem, nem és NEM! -mondtam idegesen és lecsaptam a telefont.
A készüléked ledobtam a legközelebbi párnára és beborultam Zayn ágyába.
-Mi a baj? - ölelt meg Zayn.
-Semmi. Csaz azt akarja, hogy menjek haza, mert beszélni akar velem - morogtam.
-És ez miért olyan nagy baj?? Nem lenne jobb, ha meg tudnátok beszélni és kicsit békésebb lenne a kapcsolatotok? - Zayn.
-Egy darabig biztos jobb lenne. Aztán a következő bulizásomnál vagy hosszabb időre elmenésemnél megint ugyan ez a hiszti lenne, szóval semmi értelme nincs annak, ha "kibékülök" vele - mondtam.
-Értem. Hát, akkor mi lenne, ha ma csak ketten mennénk el bulizni? Még nincs olyan késő, hogy ne tudjunk semmit csinálni..- Zayn.
És valóban nem volt túl késő. Fél 9 volt, ami azt jelentette, hogy ha most elkészülünk, akkor nagyon egyszerűen eljutunk valahová. Csak a kijutást kell majd még elintéznünk.
-Akkor készüljünk! - mosolyogtam és ledobtam magamról azt az itthoni ruhát, amit éppen 1 perce vettem fel.
Keresgéltem valami laza bulizós cuccot. Most egész hamar találtam is.

-Zayn, én hogy jutok ki? - kérdeztem hirtelen, amikor már indulni készültünk.
-Ne aggódj Baby, én mindenre gondoltam - kacsintott és kinyitotta az ajtaját. - Safaa!! - kiabált ki rajta.
1 perc múlva megjelent a kis fekete hajú lány a szobában.
-Tessék? - nézett fel a bátyjára.
-Mi lenne, ha elterelnéd anyuék figyelmét? Szeretnénk kicsit elmenni, de ha anyuék észreveszik Pezz-t, végünk - Zayn.
-De persze! Segítek - nevetett gyermeki hangon és kirohant Zayn szobájából és bement a sajátjába. 
-Tudja a dolgát a kicsi - heherészett Zayn és becsukta az ajtót.
-Anyaa, apaa, Doniyaa!!! - hallottuk, ahogy Safaa kiabál.
Erre mindenki felcsődült Safaa szobájába és ki tudtunk surranni.
-És akkor most merre? - kérdezte Zayn a kocsiban ülve.
-Szerintem menjünk a Copacabana-ba - lelkesedtem.
-Oké, akkor Copacabana - mondta - Zayn és beindította a kocsit és elindultunk.
Az egész éjszakát átbuliztuk és nagyon jó volt, hogy csak ketten voltunk együtt.
Hajnali 4-5 felé értünk haza és egyikünk sem részegedett le annyira, mint a múltkor.
Nagyon de nagyon halkan osontunk be a házba és nem vertünk fel hál' Istennek senkit.
Átöltöztünk valami alvós ruhába és beborultunk az ágyba. Mind a ketten úgy aludtunk el, mint akit fejbe vágtak.



Remélem tetszett ez a rész is!
Figyeljetek, mostanában szinte biztos, hogy heti 1-2-3 résznél többet nem tudok hozni, mert ugye a suli utolsó két hete van, és bár fizikából tuti nem buktatnak már meg (ennek nagyon nagyon örülök) mégis van egy-két tantárgy, amiből bele kell húznom. És még nyelvtanból is hajtanom kell, hogy megadja a tanárnő az ötöst. :3
De írói becsületszavamra, hogy amint vége ennek a tanévnek, bepótolom a rengeteg részt, amivel tartozom nektek! 
Komizzatok! Puszii : -Szikraa.♥