Chapter 45.~ Vajon Hová Visz? :O

Otthon elég szép fejmosást kaptam. Kénytelen voltam eltűrni, ha nem akartam, még egy vitát.
Felvonultam a szobámba és bedőltem az ágyba. Már elég késő volt. Mielőtt elaludtam eszembe jutott valami. A kutyám.
Lementem és megkerestem anyámékat.
-Anyu, hol van Hatchi?
-Hatchi? Öhm... azt hiszem Cher elvitte - felelt anyu természetes könnyedséggel.
-ELVITTE??? HOVÁ??? - Kicsi para.
-Nyugi, csak megsétáltatja - anyu.
-Oké - bólintottam és visszamentem a szobámba.
Az ágyon fekve azon gondolkoztam, hogy miért mindig velem, illetve  környezetemben élőkkel történik valami.
Azzal kezdődött, hogy apu kis híján meghalt. Aztán az én sulis akcióim. Aztán én magam. Ugye kórházba kerültem, miután összefeküdtem Harryvel és Zayn szakított velem. Elmentem. Itt hagytam a magam mögött a családomat, a barátaimat... Visszajöttem... Zaynt drogozás miatt lecsukták. Aztán miután kihoztam összevesztem anyámmal és elköltöztem Zaynhez, akinek a szülei mellesleg utálnak. Most pedig ott tartunk, hogy Zayn van kórházban, mert a drog-üzlet elég sok gondot okozott neki... De, ha mélyen belegondolunk, minden csak miattam. Miattam, azaz az én hibámból.
De most van az az idő, hogy megígérem magamnak, hogy nem fogom többet mások életét elcseszni. Zaynét már javíthatatlanul sikerült tönkre tennem, de nem akarom, hogy mások is erre a sorsra jussanak miattam.
Igyekszem levakarni magamról ezt a balszerencsét, hogy ne adjam tovább semmilyen formában senkinek.
Kicsit elaludtam a gondolatátmenetem alatt és az agyamban vészesen csapkodó gondolatok elhalványultak és helyüket sokkal furcsább álom vette át.
Futottam. Futottam a semmibe. A futásból egyszer csak London belvárosának utcáit találtam magam. Kihalt volt, ami nem szokványos ebben a szüntelenül zakatoló fővárosban.
Aztán megállt előttem egy nagy autó. Ok nélkül, már-már tudatosan nyitottam ki az ajtót és szálltam be. a jármű elvitt egy stúdióhoz, ahol bent Leigh, Jesy és Jade várt. Jól szórakoztak valamin, majd elkezdtek énekelni. A dalba én is beszálltam. Egy ismeretlen dal volt, de teljesen úgy hangzott, mintha a saját dalunk lenne... (A DAL)
Ennyire emlékszem az álomból. Több nem maradt meg az agyaban, de biztos voltam benne, hogy van/volt/lesz folytatása.

***

Reggel kényelmetlen testhelyzetben ébredtem. Kiterültem a franciaágyon és egyetlen párna sem volt a fejem alatt, ennek következményében elzsibbadt és fájni kezdett a nyakam.  Ezek mellé társult az is, hogy majd' meg fagytam, mert a takaróm is rejtélyes módon eltűnt. Nagy nehezen ülő helyzetbe imádkoztam magamat és körbenéztem. 
A párnám és a takaróm is lent volt a földön, mind a kettő elég messze tőlem.
Ezek meg hogy a fenébe kerülnek oda?!- kérdeztem magamtól, miközben felálltam és visszadobtam az ágyba a párnámat.
Amikor felemeltem a takarót, majdnem megállt a szívem. A takaróba Hatchi bele volt bugyolálódva de annyira, hogy egy szőrszála sem látszott ki és én meg felemeltem a takarót, ami azt jelentette, hogy szegény kiskutyám elég nagyot esett. Az ijedtségtől és az érkezéstől nyekkent egyet.
-Jézusom, bocsánat kicsikém! - kaptam fel a földről apró testét és simogatni kezdtem.
Ő, mintha azt jelezte volna, hogy "Semmi baj!", elkezdett nyalogatni.
Én elnevettem magam, adtam egy puszit apró buksijára és letettem a földre.
A takarót leraktam az ágyra, sarkon fordultam és lementem. Adtam reggelit Hatchi-nak és még magamnak is. Éppen befejeztem az étkezést és betettem a tányért a mosogatóba, csörgött a telefonom.
Anyám hívott. Ohh, most már megvan miért volt ilyen ijesztő csönd a házban. Nincs itthon anyám!
-Szia anyu, mi a szitu? - vettem fel.
-Semmi, kicsikém, most nem dolgozni vagyok... vagyis de. Apáddal üzleti útra kellett mennünk két hétre. Tiéd a ház, de ne nagyon szedd szét jó? - anyu.
-Ja... Üzleti út? És most derült ki? És nem szóltál, csak most jutott eszedbe felhívni? Anyu, nem vagyok hülye - forgattam a szememet. - Ráadásul apuval nem is egy pozícióban dolgoztok a cégnél, így nem tudtok együtt menni üzleti útra - kombináltam.
-Na jó... Kicsim, kell nekünk egy kis kikapcsolódás. Nagyon stresszesek vagyunk mostanában. Meg kell értened Pezz, hogy nem bírjuk és szükségünk van erre az utazásra!
-Jó, de akkor miért nem szóltál tegnap? El tudtam volna köszönni - egyre idegesebb lettem. Mostanában mindig mindenre..
-Nem akartalak ezzel fárasztani - anyu.
Én pedig nem akartam most veszekedni. Így fogtam és tűrtem. Lenyeltem mindent.
-Oké. Akkor én le is teszem jó? Sziasztok, jó nyaralást - köszöntem el és anyu válaszát meg sem várva lecsaptam a telefont.
Leültem az ebédlőbe és a fejemet fogva néztem magam elé.
Csöndes szenvedésemet ismét az a nyomorult mobilom szakította meg, de amikor meghallottam, hogy Zayn csengőhangja szólal meg a szívem nagyot dobbant és felvettem.
-Szia Zayn!
-Hello Baby! Ma már haza engednek és arra gondoltam, talán együtt tölthetnénk ezt a napot a barátokkal - javasolta Zayn.
-Jó ötlet! Úgy is régen szerveztünk ilyen programot - mentem bele.
-Remek, akkor... kettőkor... nálunk? És beszélek a többiekkel. De te meg... hozd Cher-t is. Már ő is hozzánk tartozik -Zayn.
-Okés - mosolyogtam.
-És... meglepi, hogy hová megyünk, de csinosak legyetek - kötözze a lelkemre.
-Rendben főnök, értettem! - nevettem el magam.
-Puszi. Szeretlek, akkor majd kettőkor látjuk egymást - Zayn.
-Én is szeretlek. Pussz - és letettük.
A telefonom az asztalon kötött ki én pedig ránéztem az órára.
Még csak fél 10 volt, így éppen volt annyi időm, hogy tökéletes kényelemmel elkészüljek.
Felkeltettem Cher-t, aki szintén kényelmesen tudott készülődni.
Nem tudtam, hogy mire gondolt pontosan Zayn csinos alatt, de az ő stílusát ismerve nem mást, mind valami.... Valami koktélruhaszerű valamit.
Nem találtam egyszerűbbet annál, amit felvettem. Megfelelőnek találtam és tudtam, hogy Zaynnek is tetszeni fog és eleget fog tenni Zayn "Csinosak legyetek" kijelentésének.

A hajamat begöndörítettem és sminkeltem.
Fél egyre készültem el, így volt időm egy kicsit ledőlni a kanapéra a nappaliban és olvasni.
Mire észbe kaptam egy óra volt és indulnunk kellett Cherrel.
Nagyon kíváncsivá tett Zayn azzal, hogy hová visz. Hová vihet fényes nappal, hová így ki kell csípnem magam?
Biztos, hogy nem egy baráti ebédet fogyasztunk el a Marriot's-ban. Hát, majd kiderül.
Amikor Zaynék háza elé értünk Cher szemei kikerekedtek.
-Azt a rohadt! Ez palotában lakik?? - hüledezett Cher. 
-Nem. Csak egy Istentelenül nagy házban - feleltem.
-Uhh. De amúgy téged Malikék nem utálnak? Mármint Zaynt leszámítva - kérdezte.
-Zayn legkisebb húga is szeret engem - húztam fel az orrom és beléptem a házba.
Zayn már a nappaliban várt a többiekkel.
-Mehetünk? - kérdezte, amikor mellém lépett.
Nem voltam biztos benne, hogy Zaynnek szabad lenne elmászkálni, hiszen látom rajta, hogy még mindig nincs a legjobb állapotban és a lába is fáj, mert biceg.
Mély levegőt vettem és nehezen bólintottam egyet.
Zayn megcsókolt és indultunk is....

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! Sietek a következővel! 
Az lenne, hogy senki ne sértődjön meg, ha nem teszem ki a díjat, amit kaptam tőle. Ki fogom tenni, ne aggódjatok, de rengeteg díjat kapok és mát nem tudom írni se túl sokat magamról, és a kérdésekhez sincsen ötletem, de megoldom! :)
Puszii: -Szikraa.♥
U.i.: Remélem mindenkinek nagyon nagyon jól telik a nyári szünete!♥♥