Chapter 50.~Karácsony.. /*Záró Rész*/

Ez a rész kicsikét nagyon hosszú lett, de záró résznek megteszi! :) 

Jó olvasást! -Szikraa.♥

"Boldog mosoly árasztotta el mind a négyünk arcát és a jármű felé vettük az irányt. Hatalmasat dobbant a szívem, amikor Paul kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és megláttam ki, pontosabban kik ülnek benne...."

-Zayn! - mosolyodtam el nagyon boldogan és bevágódtam mellé a kocsiba.  
-Szia- köszönt ő is ugyan olyan mosollyal az arcán és 3 hét után először végre megcsókoltuk egymást.
A kocsit apám vezette. Őt is üdvözöltük a lányokkal. Még Niall ült a kocsiba, akire Jade vetette rá magát.
boldogan egymásnak örülve vettük az irányt a londoni Little Mix ház felé.
2 hónapja arra jutottunk a lányokkal, hogy veszünk az X-Factoros pénzből egy közös házat, berendezzük és ott fogunk élni. Már, amikor éppenséggel nincs turné, vagy koncert.
Amikor megérkeztünk a hatalmas közös villánkba, egy hatalmas "Otthon, édes otthon!" kiáltással üdvözöltük régen látott házunkat.
Berontottunk az épületbe, ami meglepetésünkre sötéten állt. Felkapcsoltuk a lámpát és teli volt a nappali ismerősökkel. Mindenki itt volt, aki kicsit is fontos számunkra.
Egy kisebb parti vette kezdetét, de én még fél óra múltán is csak az ismerőseimet, barátaimat ölelgettem.
Aztán egyszer csak egy gyenge kezet éreztem a csuklóm körül. Hátra fordultam és nem más állt előttem, mint Natalie Swear: Igen, az a Natalie Swear, aki az iskolában Zaynre pályázott és meg akarta keseríteni az életemet csak azért, mert Zayn az enyém. Te meg mi a halált keresel itt?! - kérdeztem magamban és felvont szemöldökkel néztem Natalie-ra, hogy a külsőm ugyan ezt a kérdést sugallja.
-Szeretnék beszélni veled Perrie - nézett komolyan a szőkeség.
-Miről? - kérdeztem vissza.
-Majd meglátod. Gyere! - és azzal a lendülettel elindult kifelé. Én követtem ugyan, de azért Paul-t magammal vittem. Biztos ami biztos kell egy testőr.
Kiértünk a kertbe és Natalie törökülésben leült a nedves fűre, majd intett, hogy kövessem a példáját.
Én leültem vele szembe és kérdően néztem rá.
 -Öhm... Nem lehetne elküldeni a testőrödet? - biccentett Paul felé kicsit félve.
-Nem. Meg kell értened, hogy neki mindenhol velem kell lennie. De nyugodj meg, bármit hall most, arról maximum velem fog beszélni. Szóval mondd mit akartál, mert kezd kicsit hideg lenni - mondtam.
-Oké.. Szóval az lenne, hogy.... sajnálom, hogy tavaly a suliban olyan kis.... utálatos voltam - hajtotta le a fejét "bűnbánóan" Natalie.
-Figyelj, én nem vagyok hülye. Most nem azért kérsz bocsánatot, mert annyira megbántad, hogy úgy bántál velem, ahogy, hanem azért, mert fejbe csapott téged a felismerés, hogy "Hoppá te ismersz 4 híres embert, akikkel rosszba vagy! Ki kellene velük békülni!" - utánoztam Natalie hangját.
-Nem, Pezz, nem ezért! - állt ki maga mellett Natalie.
-Kérlek, Natalie, ne szólíts Pezznek. Oké, nem leszek veled rosszban, de nem fogunk nap mint nap összejárni. Fogtad szöszi? - jelentettem ki komolyan.
-Igen! - mosolygott Natalie és megölelt.
Én lepetten néztem magam elé Paul meg közelebb lépett, hogy leszedje rólam a plázacicát. Én ráztam a fejemet Paulnak, hogy hagyja.
Ezek után minden egyenesen ment.

*Karácsony napja*

 Reggel. Egy újabb hideg, és hófedte reggel. De valamiért mégis más ez a reggel.
Nem azért, mert Zayn forró karjainak ölelésében ébredtem, de kétségtelenül ez is hozzájárul a mai reggel nagyszerűségéhez. Azért más a mai reggel, mert ma van Karácsony napja.
Míg Zayn aludt felöltöztem, levánszorogtam a Little Mix villa földszintjére.
A két Jordan, Leigh és Jesy már fent voltak.
-Jó reggelt Pezz! - üdvözölt mindenki.
-Sziasztok! Mi jót eszünk? - léptem a lányok mögé, akik éppen valami gyümölcsöt szeleteltek fel.
-Gyümölcssaláta, fagyival és tejszínhabbal. És aki akar az ihat mellé forrócsokit - Jesy.
-Az szép - nevettem. - Én szerintem csak simán eszem... vagyis iszom egy tejszínhabos, fagyis forrócsokit. De nincs itthon valami süti? Nekem anyu említett valami olyasmit, hogy bevásárolt - haraptam az ajkamba és nagyjából olyan lelkesedés lehetett bennem, mint egy ovis kislányban, akit elvisznek a játékboltba.
-Elvileg van minden. Nézd meg, hogy a szekrényben mi van! - mutatott Leigh az egyik szekrény felé, ahol általában a sütiket, kenyereket, és egyéb dolgokat tartottuk.
Én a piros-fekete színű konyhaberendezés elé léptem és kinyitottam. Egy fél pékség állt benne.
Egyből rátettem a kezem egy kakaós csigára és kivettem a helyéről.
-Muhahaa!! Ezt eszem meg egy forrócsokival! - lelkesedtem és levágódtam Leigh Jordanje mellé az egyik bárszékre, ami a konyha közepén álló "sziget" mellett helyezkedett el.
-Nem akarsz segíteni? - fordult hátra Jesy.
-Ühm... Elég.. fárasztó estém volt.... Szóval nem - nevettem ismét. Erre mindenki felnevetett, a fiúk meg gúnyosan köszörülgették a torkaikat.
-Amúgy... Zayn él még? - kérdezte költőien Jesy Jordanje.
-Igen él. Csak tudod, akármilyen meglepő neki is fárasztó éjszakája volt - poénkodtam. - Tényleg felmegyek felkeltem, ha már úgy is mindjárt reggeli - mondtam és elrugaszkodtam a bárszéktől és felrohantam Zaynhez.
Halkan mentem be a szobába és leheveredtem Zayn mellé az ágyba.
Kezemet arcára helyeztem és ott tartottam.
Zayn mély levegőt vett és kinyitotta nagy, csokoládébarnán csillogó szemeit.
-Jó reggelt életem - mosolygott, amikor meglátott.
-Neked is - pusziltam meg borostás arcát. - Lejössz reggelizni? - kérdeztem.
-Igen - felelt Zayn és fel állt.
Én a helyemről némán figyeltem, ahogy Zayn anyaszült meztelenül átmasíroz a szobán és felöltözik. Bár a dolgok utóbbi része nem igazán tetszett.
Aztán Zayn a kezemnél fogva felhúzott az ágyról, magához vont, megcsókolt és elindultunk lefelé.
-Kész a kaja! - visított Leigh és Jesy egyszerre, mire Niall és Jade úgy rohantak le, mint az éhező gyerekek, akik kiszagoltak egy zsíros kenyeret. A két éhenkórász....
Reggeli után kimentünk a hóba egy kicsit szórakozni. Jade és Niall építettek egy Micky-Egér hóembert, Nando's-os zacskóval a kezében.
Mi többiek meg csak hógolyóztunk.
Amikor bementünk mindenki magához vett egy forrócsokit, vagy meleg kávét és letelepedtünk a nappali közepén álló kandalló elé.

 *Este*

Eljött az este is. Az ajándékozás. Most csak szűk baráti körben leszünk. Megbeszéltük a családdal, hogy a velük való karácsonyozást kicsit eltoljuk.

Mindenki a nappaliba gyűlt, a plafonig érő karácsonyfa köré. 

-Szóval, ki kezdi az ajándék osztogatást? - tette fel a nagy kérdést Jade.

-Oh, én, én, én!! - ugrált Leigh.

Leigh gyorsan vigyorogva szétosztogatta az ajándékait.

-Muhahaa! - nevetett Jordan. Öhm... Jesy Jordanje. 

Miután ő is kiosztott mindent, szépen sorban következtünk. Jesy Jordanje után Jesy, aztán Harry, Liam, Jade, Louis, Zayn, Leigh Jordanje, és utolsónak én.

Annyira aranyos ajándékokat kaptam...

Mindenki nagyon boldog volt egész este.
-Nem vagytok normálisak! - nevettem, amikor a lányok körbetekertek engem csomagoló papírral és feldíszítettek, mint egy karácsonyfát elég mókás volt.

Ezek után pedig nekiálltunk unalmunkban néhány album borítót dedikálni, mivel holnapra vissza kéne adni aláírva a kiadónak.

Kétségtelenül kijelenthete, hogy ez volt életem legboldogabb és legjobb karácsonya.
Mellettem voltak a legjobb barátaim, a szerelmem, és mindenki aki igazán számít. A karácsony után a Szilveszter is nagyon jól ment.
Elvittük a fiúkat és Cher-t egy ilyen puccos sztárbuliba, ahová meg voltunk hívva.
Minden nagyon jól ment és remélem, hogy az egész hátralévő életem ilyen tökéletes és elképzelhetetlenül csodás lesz. Az én barátaim és párom a legcsodálatosabbak. A családom pedig egyenesen elképesztő.

Nos, ez volt az én rövid, de határozott történetem. Remélem ti is hozzám hasonlóan képesek lesztek harcolni a vágyaitokért és a kegyetlen élet minden próbáját képesek lesztek kiállni. Sok sikert az életetekhez! ~~~Perrie Edwards



Hát igen. Egyszer mindennek vége lesz. Most pedig a blogot kell lezárnom. Nagyon nagyon sajnálom. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyit bőgtem mialatt ezt a részt írtam. Mostanra már minden szereplőt a sajátoménak érzek. Tudom, hogy hülyeség, de így van. 
Szóval most mindenki vegyen könnyes búcsút a történettől. Viszont egy valamit meg kell ígérnem nektek :egyszer még lesz ezen a blogon új rész. Majd valamikor. Csak egyelőre az új blogommal kell foglalkoznom. 
Ez a blog 30 rendszeres olvasóval és több, mint 17.200 oldalmegjelenítéssel zárult. Nagyon nagyon köszönöm nektek! 
Szeretlek titeket! ♥ 

U.i.: Itt van az új blogom linkje, akit érdekel :  http://lifewithbrokenwings.blogspot.hu/

Még egyszer szeretlek titeket és sok-sok puszi: -Szikraa.♥ 
Az új blogomban találkozunk! ♥