Chapter 38.~ Veszekedés És Elköltözés..

Reggel Zayn ölelésében keltem.
Nem nagyon emlékeztem semmire a tegnapi buliból a Brit Awards után. És a fejem is majd' szétesett annyira fájt a másnaposságtól.
Elhúztam Zayn karját a derekamról és óvatosan kimásztam az ágyból. Halkan lecsoszogtam a lépcsőn egyenesen a konyhába. És, amikor beléptem, anyám ideges, dühös pillantásával találtam szembe magam.
-Öhm... Jó reggelt - törtem meg halkan a feszült csöndet.
-Mi az, hogy elmész egy díjátadóra és hajnali fél 4-kor érsz haza, olyan részegen és pia szaggal, mint valami utolsó csöves, aki kiszabadult a kocsmából?? - emelte fel kicsit a hangját velem anyám.
-Buliztam. Nem tudom miért baj ez! 18 vagyok, nem egy 8 éves kislány, aki még mindig az anyja védelmére szorul! - vágtam az arcába.
-Az én lányom vagy és amíg itt laksz, addig nem jössz haza hajnali  fél 4-kor holt részegen! - anyám hangja egyre csak hangosodott.
-Nyugodj meg, van annyi saját pénzem, hogy keressek egy albérletet, de nem is feltétlen kell keresnem, mert lenne kihez költöznöm! - én is kezdtem eléggé idegbeteg lenni.
-Jó reggelt - lépett mögém Zayn és kómás hangon köszönt.
Hátulról átölelt és belepuszilt a nyakamba.
Én olyan dühös voltam anyámra, hogy remegtem és a szemeimbe könnyek szöktek. Ajkamat rágtam, aztán megfordultam, lelöktem magamról Zayn karjait és felrohantam a szobámba, miközben kiengedtem a könnyeimet.
Becsaptam a szobám ajtaját zokogva elterültem az ágyamon.
Két perccel később Zayn egy halk kopogás kíséretében benyitott a szobába.
Nem szólt semmit, csak lassan befeküdt mellém, átölelt és megpuszilt.
-Semmi baj Édesem - húzott még közelebb és szorosabban magához.
-Elköltözöm innen. Nem érdekel, hogy hová, de elköltözöm - jelentettem ki és felpattantam az ágyból.
-Engem viszont nagyon is érdekel! - Zayn. - Éppen ezért, hogy, ha el akarsz költözni, hozzám jössz!
-Nem hiszem, hogy szívesen látnának nálatok... -itt Zayn a szavamba vágott.
-Ki mondta, hogy tudniuk kell? A szobámhoz tartozik egy kis titkos helyiség, amit én soha nem használtam. Valójában nem is kicsi... Majdnem akkora, mint a szobám és egész jól be van rendezve. Ott lehetnek a cuccaid, aludni meg velem alhatnál - Zayn.
-Biztos, hogy jó ötlet ez? Mármint... ha kiszúrnak a szüleid, akkor tuti végünk van -  magyaráztam.
-És? Én is felnőtt vagyok, csakúgy, mint te. El tudom dönteni önállóan, hogy mit akarok, kivel, és hogyan! - nézett értetlenül Zayn.
-Rendben - sóhajtottam. - Akkor összeszedem a ruháimat meg még pár szükséges dolgot és mehetünk... - adtam be a derekam.
Gyorsan összepakoltam a ruhás szekrényem nagy részét egy sport táskába, és egy másikba pár olyan tárgyat, ami fontos. Képek, laptop, töltők, neszesszer... Mikor el készültem, Zayn felkapta az egyik táskát és elindult lefelé.
Már a bejárati ajtónál jártunk, amikor megjelent anyám.
-Te meg hová mész Perrie? - lépett oda hozzám anyám, Zaynt észre sem véve.
-Megmondtam, hogy elköltözöm - vontam meg a vállam és Zayn felé fordultam. - Menjünk jó?
-Nem mész el!!- kiáltott anyám.
-Dehogynem. Mondtam már, hogy már nagykorú vagyok. Ebből adódóan nem tudsz mit tenni. Szóval viszlát! Puszilom apámat - mondtam és Zaynnel kiléptünk az ajtón.
Gyalog indultunk el, mivel tegnap ugye fuvaroztak minket. Nem volt egy nagy távolság. Néhány saroknyit gyalogoltunk csupán, azt is néma csöndben.
Nem igazán volt kedvem megszólalni. Csak fogtam Zayn kezét és ballagtam mellette.
Éppen Zaynék utcájába fordultunk be, amikor szembe jött velünk az osztályfőnökünk. Én eléggé megijedtem.
-Nocsak! Kiket látok? Mr. Malik és Ms. Edwards! Jó napot kívánok! - köszönt mosolyogva.
-Jó napot Mrs. Berty - köszöntünk neki vissza.
-Mr. Malik, remélem tudja, hogy ha még egyszer olyan incidens fordul elő, mint a múltkori, abban az esetben azonnal kereshet másik iskolát - Mrs. Berty.
-Igen, tudom tanárnő - felelte Zayn. - De nyugodjon meg, többször nem fordul elő!
-Nagyon ajánlom. És magával mi van Ms. Edwards? Miért nem volt az őszi szünet előtt iskolában? - kért számon engem is.
-Tudja Mrs. Berty... - Gyerünk Perrie, most kell jól hazudnod! - Tudja meghalt a nagyapám és Franciaországba kellett utaznom egy kicsit istápolni a mamámat és a temetésre - jött az a bizonyos kegyes hazugság. Nekem legalább is mindenképpen kegyes.
-Tényleg? Hát... Részvétem. És ön hogy van? Mármint úgy tudom, hogy maga is... Rossz állapotban volt - kurva jó. Ezek szerint ő is hallott arról, hogy felvágtam az ereim.
-Öhm... Jól. Most már meglehetősen jobban vagyok. Zaynnek hála - mosolyogtam a kezemet fogó Adoniszra.
-Ennek örülök. És akkor jövő héten, vagyis az őszi szünet után jönnek már iskolába? - kérdezősködött.
-Elvileg igen -felelt Zayn. Én nem is tudtam, hogy most őszi szünet van.
-Akkor jó. További szép napot és kellemes szünetet gyerekek - búcsúzott a tanárnő.
-Önnek is Mrs. Berty! - intettünk neki és eltávolodtunk tőle.
-Miről beszélt ez a nő? Mire mondta, hogy ne forduljon többször elő? - kíváncsiskodtam.
-Hát... Egyszer elég.. ittasan mentem suliba és mindenkivel ordibáltam. Natalie-t meg elküldtem melegebb éghajlatra, csak úgy, mint néhány másik gyereket is. Öhm... még Jess-t is. De vele már megbeszéltem... Szóval erre gondolt - Zayn.
-Jesszusom. Zayn, te nem vagy normális. Hogy jutott eszedbe egyáltalán részegen bemenni a suliba? - akadtam ki.
-Nem tudom. Egyszerűen csak... bementem és kész..
-Többet ilyet ne csinálj jó? - pusziltam meg borostás arcát.
-Jó - nevetett halkan.
És meg is érkeztünk Zaynék házához.
Nem volt otthon senki, mert a négy kocsiból, ami ott szokott állni, csak egyetlen állt ott, az is Zayné volt.
Bementünk a házba, és Zayn biztos ami biztos, kiabálva köszönt, aztán, amikor nem jött válasz, elindultunk fel Zayn szobájába.
Lepakoltuk a cuccaimat és végül Zayn ágyán kötöttünk ki, miközben nagyban csókolóztunk.
-Mit akarsz ma csinálni? - kérdezte Zayn, amikor kicsit elszakadtunk egymástól.
-Nem tudom. Első sorban együnk valamit, mert már nagyon éhes vagyok - tettem a kezemet a teljesen üres hasamra.
-Akkor menjünk le, megnézem, hogy van-e valami ehető! - motyogta Zayn és felálltunk az ágyról.
Leosontunk a nappaliba és nekiláttunk valami kaját csinálni. Mivel Zayn gasztronómia tudománya igen véges, ezért én csináltam meg nagyjából mindent, de Zayn kétségtelenül jó munkaerő.
Rántott húst sütöttünk sült krumplival. Mikor elkészültünk mindennel evés előtt rendbe raktuk a konyhát, aztán visszamentünk a kajával Zayn szobájába. És nekiláttunk a nagy ebédnek.
-Húú, Pezzy, ez nagyon finom volt! Köszi - mosolygott Zayn és adott egy csókot.
-Szívesen. Ha már te nem tudsz főzni, együnknek tudni kell legalább egy rántottánál többet összerakni - kuncogtam, mire Zayn hátra döntött az ágyon (ugyanis ott ettünk).
-Tökéletes vagy! főzni is tudsz, gyönyörű és okos vagy, és az én barátnőm - mondta nagyon aranyosan.
-Okos nem vagyok. Szőke hajjal nem is lehetek - nevettem.
-Bolond! - Zayn.
-Ki mondta, hogy normális vagyok? - kérdeztem halkan és megcsókoltam.


Ismét sajnálom, hogy ennyit késtem ezzel a résszel, de remélem megérte várni! :) 
Lehet, hogy hétvégén nem tudok új részt hozni, de nagyon nagyon igyekszem, ígérem! 
Kommenteljetek! 
Puszii : -Szikraa.♥

Chapter 37. ~ Party Hard!

Bocsánaat, hogy, csak most hoztam, de azért itt van! Jó olvasást!! :3 ♥

A kis kalandunk után a mosdóban összeszedtük magunkat és kiléptünk a mosdóból.
-Hát ti meg merre voltatok? Égen-földön titeket kerestünk! - lépett elénk Jesy.
-Öhm... Csak.. Dolgunk volt - intéztem el. - De minek kellettünk volna? - kérdeztem.
-Leginkább te. Van egy ötletünk a lányokkal és talán te is benne lennél. Zaynt meg a fiúk keresték - Jess.
-Szuper - Zayn.
-Amúgy tényleg hol voltatok? - vonta fel kérdőn a szemöldökét Jesy.
-Ööö... Az most mindegy - nyeltem nagyot. - Keressük meg a lányokat és mondjátok el nekem azt a hatalmas ötletet! - karoltam Jesybe.
-Én meg megkeresem a srácokat - mosolygott Zayn és a másik irányba indult.
-Szóval az az ötletünk van, hogy az after party-n énekelhetnénk valamit - állt elő az ötlettel Jess.
-Na nem. Nem égetem be magam - tiltakoztam.
-Nem fogsz beégni! Nagyon jól énekelsz! - Jess.
-Nem Jesy. Ma biztos, hogy nem. És nem itt - ráztam a fejemet és tovább mentem.
Ezek után a díjátadó nagyon jól ment. Taylorral sokkal jobban összebarátkoztam és nagyon megkedveltem. De ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy hihetetlen, hogy éppen én vagyok olyan szerencsés, hogy személyesen megismertem Taylort.
A Brit Awards lezajlása után mindenki egy kicsit távolabb lévő Soho London szórakozóhelyre indult mindenki, aki jelen volt a díjátadón.
-Lányok! - szólt utánunk Taylor, amikor már csak néhány ember volt a díjátadó helyszínén.
Mi érdeklődve visszafordultunk, mire Tay elmosolyodott.
-Nem öltözünk át? Nem akarok hosszú estélyiben bulizni... - Tay.
-De mi meg nem hoztunk váltóruhát - Jade.
-Az öltözőm teli van ezerféle ruhakölteménnyel. Válogassatok ti is valamit és menjünk abban.
-Komoly? - tátottam el a számat.
-Persze! Csak siessünk, mert bezárnak minket! - mondta Tayl és az öltözője felé kezdett húzni.
 -Azt a rohadt! - csodálkozott Leigh, amikor beléptünk a fényűző öltözőbe.
-Na ott a szekrény. Menjetek keressetek valamit nyugodtan. Nekem már ki van készítve a ruha, csak át kell öltöznöm - hagyta ránk Taylor, mi pedig kinyitottuk az elképesztő méretű szekrényt.
-Minek egy díjátadó öltözőbe ennyi ruha? - vonta fel a szemöldökét Leigh.
-Ahányszor kedvem támad átöltözöm. Arra kell - nevetett Taylor.
-Hát jó - Leigh.
Gyorsan kiválogattuk a ruháinkat és mindenki fantasztikusan nézett ki.
Rajtam egy nagyon mini sötétkék, flitterektől csillogó hátul a derekam közepéig kivágott ruha volt. Cipő pedig valami hozzá illő kék, magas topánka.
A lányok is mindennel elkészültek és indultunk a Soho London-ba.
-A srácok már ott vannak - mondtam, amint letettem a telefont Zaynnel.
-Remek! Akkor húzzunk bele kicsit! - biztatta a sofőrt Tayl.
A sofőr beletaposott a gázba, így hamarabb odaértünk, mintha gyök kettővel kellett volna végig araszolnunk a városon.
Mikor megállt a kocsink, Zayn pont kint dohányzott a pub előtt.
-Szia Szépség! - ölelt meg, amikor meglátott.
-Szia Badboy! - csókoltam meg én.
-Bemegyünk? - kérdeztem, amikor eldobta a csikket, ami a kezében volt.
-Mehetünk! - feleltem mindenki nevében és elindultunk befelé.
Zaynt még lazán beengedték, lévén, hogy ő onnan jött ki, de minket megállítottak.
Taylor előre lépett és rámosolygott a biztonsági őrre, aki, mintha tudta volna, hogy mi a szitu, beengedett bennünket és kezdődhetett is a bulizás!

***

Éppen Taylort kerestem, hogy elkérjem a számát, mert menni készültünk. Későre jár és meg Harry-t is össze kell valahonnan kaparnunk, mert már csak ő hiányzik. 

Még mindig rengetegen voltak annak ellenére is, hogy hajnali 3 volt. A sztárok aztán tudnak bulizni...

Mindenki körbe-körbe járt Harry-t keresve én pedig Taylort. 

Megdöbbentem, amikor megtaláltam. 

Éppen HARRY karjaiban ült és nagyban csókolózott a göndörkével. 

Teljesen elképedtem. Taylor alig 4-5 órája ismeri. Vagy még annyi sem, hisz senki nem mutatta be őket egymásnak.

Tőlük kb 2-3 méterre megálltam és vártam, hogy befejezzék a smárolást. 

Éppen csak elhúzódtak egymástól én oda léptem. 

-Te meg mit képzelsz? - szólaltam meg olyan féltékeny hangon, mint Natalie. Kicsit fura volt. 

-Mit képzelnék? - Tayl. 

-Miért smárolsz Harryvel? - kérdeztem és a szívem ezerrel dobogott.

-Mert jó pasi - nevetett Taylor. 

-Ja, bocs - képedtem el. - Harry, gyere, mennénk haza - fordultam a Casanova göndörhöz. 

-Ajj... - sóhajtott és imbolyogva fel állt.

-Bocsi Taylor, de most el kell mennünk. Majd beszélünk, csak kövess vissza Twitteren - intettem oda neki. Már nem is volt olyan hű, de fontos számomra, hogy elkérjem a számát.

Kivittem Harry-t a limóhoz. Elég viccesen nézhettünk ki... Két részeg hülye gyerek cipeli egymást. Mi megint alkottunk... Úgy vagy Perre. Így kell ezt - dicsértem magam belül szarkasztikusan.

-Na itt vagytok jómadarak - kiáltott fel a teljesen józan Liam. 

Azért volt teljesen józan, mert van valami a veséjével. Azt hiszem talán csak egy van neki kettő helyett.

-Üljetek be a kocsiba a többiek mellé! - utasított minket apukásan Li és én meg csak nevettem rajta. 

Ahogy beszálltam megakadt valamiben a lábam és egyenesen Zayn ölében landoltam vihogva.

-Bocsi Édes - nevettem, mert fejemmel kicsit erősebben érkeztem a kelleténél Zayn legérzékenyebb pontjára, amitől Zayn állkapcsa megfeszült és szemei kikerekedtek..... Lehet, hogy fájt neki...

-Semmi baj Pezzy - nyögte elfúló hangon és hangosan kifújta a levegőt a száján. 

Az út további részét végig röhögte mindenki. Kicsit sokat ittunk. Egyedül Leeyum ült mindenkit éberen figyelve, mint egy apuka, akinek mind a 8 gyerekét kordában kell tartania. 

Az út nagyon rövidnek tűnt, bár lehet, hogy ez a hangulatomnak is köszönhető. 

Kiszálltam a limuzinból, ami egyenesen a házunk előtt állt meg. Ezúttal Zaynre dőlve botorkáltam be a házunkba. Ő sem volt annyira részeg, mint én. Muhaha. 

Az ajtó nyitva volt. Gondolom anyámék várták az érkezésem. 

-Jó estét kisasszony és Zayn! - lépett elő a sötétből anyám, aminek hatására majdnem megállt a szívem.

-Szivasz anyuu - nevettem és megveregettem anyám vállát. - Én megyek aludni, mert nagyon ki vagyok bu... - tüsszentés. - kva - nevettem még jobban már megint. 

-Egészségedre Szépség - Zayn.

-Egs Perrie. Na jó. Menj aludni! Majd holnap elbeszélgetek veled - anyu. 

Mi egy szó nélkül felvonultunk a szobámba. Mindketten beborultunk az ágyamba és egymást átölelve elaludtunk....

Ismét csak nagyon röstellem a sok késést, csak ez a hetem meg a TZ-kről szól, úgyhogy... magolásra vagyok kényszerítve.Ahogy tudok sietek a következővel! Komizzatok!♥

Csókocskák és ölelésecskék : -Szikraa.♥

U.i.: Kérdezzetek Ask.fm-en! :D ^^ http://ask.fm/StudtEnii

A blog ötödik Díja! *-* ♥

Köszönöm szépen ezt a díjat Chiara-nak. :DD

1. mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról

2.a jelölő minden kérdésére válaszolni kell

3.11 kérdést kell feltenni a jelölteknek

4.11 embert kell megjelölni ( visszajelölni nem lehet ) 

11 dolog rólam :

-Szeretek sütni.

-PINK hajam van :D

-Nekem van a legjobb sminkesem a világon.:)) (Laura)♥

-Könnyen barátkozom.

-Szeretek kijárni barátnőm lovához a lovardába.:)

-A szobámban egy 3 és fél méteres tükör terpeszkedik.

-Van egy 1D 18+os sztorikkal foglalkozó blogom. (lásd : Ajánlott blogok--> Saját blogok)

-Eddig ennek a blogomnak van a legnagyobb sikere (a 18+ost nem beleértve), pedig már nagyon sok blogom volt. 

-Utálom összefogni a hajamat bármilyen formában. Engem szinte csak kiengedett hajjal lehet látni :D

-A Little Mix és a nővérem a példaképeim. 

-Nem tudok rajzolni. 

Válaszaim : 

1. Ki a példaképed?

 Az előbb írtam le, de amúgy a nővérem és a Little Mix. ^^

 

2. Van valami háziállatod?

Igen, van egy kutyám, Ramosz. :3

 

3. Milyen fura szokásaid vannak?

 Mindig ropogtatom az ujjamat. xd  ha beszélnek hozzám és én állok, akkor folyamatosan egyik lábamról a másikra helyezgetem a súlyomat, mondhatni ingázom :D Rágom a körmömet.. :// Most hirtelen többet nem tudok. :D

 

4. Mi a csillagjegyed?

 Rák :D

 

5. Van más hobbid a blogíráson kívül?

Veszekedés anyámmal :DD

 

6. Mi szeretnél lenni felnőttkorodban?

Író, vagy énekesnő :D

 

7. Laptop vagy asztali gép?

 Laptop ;)

 

8. Miért arról írsz blogot akiről?

Mert egyszerűen róluk tudok ilyen dolgot elképzelni, és mert őket szeretem ilyen szempontból a legjobban. És persze mert mindig kell valaki, aki viszonylag elég valós személy ahhoz, hogy mintázni lehessen róla. Ezért van az, hogy az író egy idő után saját tulajdonságait véli felfedezni a főszereplőben, vagy egy-egy mellékszereplőben :D

 

9. Hová szeretnél a legjobban eljutni?

London, Florida, Los Angeles. :D 

 

10. Mit ettél utoljára?

 Hot-dogot :D

 

11. Miért pont ez a blogod címe?

Mert nagyjából arról szól, hogy, Perrie hogyan változtatja meg a saját életét és miképpen lesz a visszafogott szégyellős lányból egy elég vad, de mégis kedves lány, aki kiáll magáért, a barátaiért és persze a szerelméért, és ha kell akár verekszik, vagy el is megy annak érdekében, hogy megvédje a szeretteit. Ez szerintem elég valós esemény lehet valaki életében. Vagyis ez több valószínűséggel történik meg, mint mondjuk az, hogy varázslatos módon egymásba szeret a főszereplő és a hős szerelmes, és minden happy, és mindig minden OK.

Kérdéseim : 

1. Milyen színű hajad van és milyet szeretnél? 

2. Little Mix, vagy Spice Girls?

3. Happy End, vagy tragikus végzet? 

4. Coca Cola, vagy Pepsi?
5. Mennyi ideig tudod visszatartani a lélegzeted? :D

6. Elégedett vagy magaddal? 

7. Hány kiló vagy? 

8. Szeretnél gyereket valaha? 

9. Mit nem szeretsz önállóan csinálni, és mit igen? 

10. Mi a kedvenc tusfürdő márkás és illatod? 

11. Ha te választhatnál melyik filmben vagy sorozatban szerepelnél? 

 

Jelöltjeim :  

http://mydreamaboutlondonandonedirection.blogspot.hu/

http://secretlovezayn.blogspot.hu/

Többet nem tudok most :||

Chapter 36.~ Borzasztóan Kívánlak..

Kezdtük kissé jól érezni magunkat néhány koktél után. Nem voltunk részegek, de már az alapozott jókedv megvolt.
Leigh kicsit nagyon összebarátkozott Kellan Lutz-zal, az alkonyat filmek Emmett-jével, és éppen vele flörtölt. Ahogy láttam kölcsönösen bírták egymást.
-Hé, bocsi, ide ülhetek? - kérdezte tőlem maga Taylor Swift, nekem meg majd' meg állt a szívem, mert egy mellettem lévő helyre pályázott.
-Öhmm... Igen, persze. Csak nyugodtan - mosolyogtam rá, mire ő vissza rám és leült.
-Hogy hívnak? - fordult felém Taylor.
-Khmm... Öö... Perrie Edwards - feleltem még mindig extázisba esve.
-Taylor Swift - mutatkozott be ő is kedvesen, pedig biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy tudom ki ő.
-Ezt tudtam - mosolyogtam.
-Sejtettem - Taylor. - Amúgy Edwards... Ez olyan ismerős név - kezdett agyalni.
-Apám a főszervező - jelentettem ki lazán.
-Jaa, akkor onnan - bólogatott. - És fel lépsz? - kérdezte és a színpad felé bökött.
-Jaj nem.. Már csak az kéne - forgattam a szemem.
-Ajj. Annyira nem lehet szörnyű a hangod - mondta kedvesen olyan stílusban, mintha tök egyértelmű lenne, hogy nincs rossz hangom.
-Hát... Nem tudom - ráztam a fejem.
-Akkor énekelj valamit! - nézett kíváncsian Taylor.
-Itt mindenki előtt? Soha! - ráztam nemlegesen hevesen a fejemet.
-Ugyan már! Akkor holnap eljössz velem? És akkor meg tudod mutatni, mit tudsz - kérdezte. Ez nagyon meglepett.
Ő hív el engem holnap úgy, hogy nem is ismer igazán. Belül sikítottam az örömtől, kívül azonban próbáltam nyugodt maradni, annak ellenére, hogy legszívesebben visítva rohangáltam volna, mint valami félkegyelmű.
-Ömm... Majd még megbeszéljük oké? - mosolyodtam el nagyon szélesen.
Nem akartam egyből olyannak tűnni, aki bármire igent mond.
-Jó - bólintott Taylor és lelépett.
Magamhoz vettem még egy Bloody Mary koktélt, és elindultam megkeresni Zaynt.
Éppen nagy buzgón nyújtogattam a nyakamat a hírességek tömegében, hogy megtaláljam, akit keresek, amikor hátulról két erős, nagy kéz érintette meg a derekam.
-Csak nem engem keresel Baby? - hallottam meg a fülemben azt a hihetetlen szexi, Istenhez méltó hangot. Zaynét.
-De - feleltem és megfordultam. - Nagyon is téged. Merre kószáltál? - megfordultam, karjaimat a nyaka köré fontam, mélyen a szemébe néztem, és megnyaltam az ajkamat. Tudtam, hogy ez mindig "kicsit" bevadítja, én meg most éppen kínzós kedvemben voltam.
-Miért csinálod ezt velem? Hm? - súgta a fülembe és közelebb húzott magához.
-Talán nem tetszik? - súgtam vissza.
-De nagyon is. Csak ezt nem akkor kéne, amikor nem tudok semmit csinálni veled, mert egy díjátadó gála kellős közepén vagyunk - morogta Zayn.
-Haha. Ezért nevezik kínzásnak - nevettem kicsit. - Ilyenkor el kell döntened, hogy vagy berángatsz a mosdóba és ott tépsz le rólam minden ruhát, vagy megvárod a nagyon nagyon késő estét, esetleg hajnalt, amíg hazaérünk és addig tartod magad, mint egy pap. Én meg, mint egy apáca - forgattam a szemem.- De, tudod én már borzasztóan kívánlak, úgyhogy... - elhallgattam
-Hmm... az első variáció elég csábító. De... Túl szép a ruhád, és túl jól áll neked ahhoz, hogy csak úgy letépjem rólad - habozott. Kezdtem besokallni az időhúzásától.
-Ajj ne hülyéskedj már! Döntsd el! Mosdó, vagy otthon az ágy? - tettem fel neki a kérdést.
-Héé, kislány, mi ez a hirtelen bevadulás? Eddig sosem voltál még ennyire... hogy is mondjam? Sose akartad ennyire, hogy lefeküdjünk - kuncogott Zayn.
-Azt te csak hiszed! De, ha engem kérdezel talán az a pár Bloody Mary, Pina Colada és Mojito erősíti fel bennem a vágyat és a késztetést, hogy most azonnal elrángassalak valahová, ahogy csak ketten vagyunk - haraptam meg ismét az ajkamat.
-Neked nem szabad alkoholt adni ugye tudod? Meghülyülsz tőle - Zayn.
-Tudom. De ilyen bulikon és rendezvényeken csak százalékos dolgokat iszom. Ami azt jelenti, hogy a buli végére nem biztos, hogy olyan ártatlan leszek, mint előtte. És az összefüggő beszéd sem megy mindig. Ez most határeset - nevettem csak úgy.
-Na jó. Most. Azonnal. Mosdó - mondta Zayn szigorúan.
Valamiért lepillantottam a földre és láttam, hogy Zayn nadrágja már igen szűkösen áll rajta. Elnevettem magam, megfogtam a kezét és nagy léptekkel elindultunk a célunk felé.
Amint beértünk, Zayn erősen becsapta maga mögött az ajtót, és engem a mosdópultnak nyomva támadott le.
Hevesen csókolt és már-már türelmetlenül húzta fel a hasamig amúgy is mini ruhámat.
-Remélem nem baj, ha most nem állok neki kibogozni téged a ruhából Édesem - búgta vágytól rekedt hangon a fülembe.
-Pont leszarom - lihegtem válaszként és Zaynen már nem is volt gatya.
Mosolyogva rám nézett, végigsimított a testemen és ujjai erősen a combomba mélyedtek.
Innentől a képzelőerőtökre bízom..



 Halihóó!! Az lenne, hogy nagyon nagyon nagyon köszönöm a 21 rendszeres olvasót és köszöntöm az új olvasókat a blogon! ^^ 
Remélem tetszik ez a fejezet! :) Sietek a kövivel!! *-* 3-4 komi és hozom :3
Puszii : -Szikraa.♥

Kritika.:D

Sziasztok! A minap kaptam egy kritikát a blogra, és ezt szeretném megosztani veletek.
Itt találjátok a  kritikát : http://kritikaandtanacs.blogspot.hu/2013/05/3-kritika-change-my-life.html
Aki egyet ért, a negatív, de építő kritika részével, az kommenteljen, mert azt szeretném, ha mindenki teljesen elégedettek lennétek mind a blog kinézettel, mind a történettel (bár a történettel a jelek szerint semmi gond :D). Komiba lehetőleg írjátok le, hogy min változtassak és min ne! :) Köszönöm!!
A másik dolog meg, hogy nagyon örülök, hogy vannak olyanok, akik egy olyan blogot is elkezdenek olvasni, ami már a nagyon sokadik résznél tart. Köszönöm azoknak, akik elkezdték ez a blogot úgy, hogy nem most kezdődött a sztori! ♥
U.i.: Sietek a következő résszel, csak sajnos vannak problémáim.. :/
Puszii.: Szikraa.♥

Chapter 35. ~ Gála.

-Anyu mivel megyünk? Csak mert nem hiszem, hogy abba a kis taligába, amivel te jársz beférünk. És hol van apu? - kérdezősködtem.
-Küldenek értetek egy limuzint - erre picit összenéztünk a csajokkal. - És apád meg már régen ott van.
-És te nem jössz? - kérdezte Jesy. Igen, már ők is ilyen tegeződő viszonyban vannak anyámmal.
-Én nem. Tudjátok én inkább kimaradok már ezekből a dolgokból - mosolygott szolidan anyu.
-Te tudod Bridgit - mosolygott rá vissza Jesy.
Egyszer csak csöngettek. Anyu ment ajtót nyitni, mert nekünk nem ment annyira a rohanás ezekben a ruhákban. Valaki tuti taknyolt volna egyet.
-Sziasztok csajok! - jöttek be a fiúk.
Mind az öten nagyon helyesek voltak és iszonyat jól voltak felöltözve. Mintha egy stylist segített volna nekik. Pedig csak egy Styles volt ott.. Na jó ez szar poén, de segáz.
Zayn mellém lépett, óvatosan átkarolt és megcsókolt.
-Nagyon szép vagy - súgta a fülembe.
-Köszi. Te meg rohadt jól nézel ki - súgtam vissza egy enyhén perverz vigyorral a képemen.
Anyu végignézte ezt a jelenetünket egy teásbögre mögé bújva. Valószínűleg vigyorgott.
Aztán dudálást hallottunk a házunk elől. Kimentünk és egy gyönyörű fekete limó állt előttünk.

-Komolyan ezzel megyünk? Tuti értünk jöttek? - ámult Louis.
-Úgy néz ki... -mosolyogtam és elindultam  a hosszú járgány felé.
A sofőr kinyitotta nekünk az ajtót és beszálltunk a hosszú, sötétített üveggel ellátott járgányba.
-Elnézést uram, meg tudná nekem mondani, hogy hol is lesz tulajdonképpen ez a buli? - kérdeztem meg végül.
-Azon a hegyen fent! - mutatott a velünk szemben lévő hegy irányába.
-Ohh, remek. Köszönöm - mosolyogtam és visszafordultam a többiekhez.
Az úton eldöntöttük, hogy összesen egyetlen üveg pezsgőt tolunk be. Ami azt jelentette, hogy mindenkinek jut egy-egy pohár, lévén, hogy kilencen vagyunk.
Kb fél óra után megállt a limuzin egy nagyon szép hely előtt. Kamerák vakui vakítottak el bennünket, ahogy kiszálltunk.
Nem értettem, mire ez a nagy felhajtás, hiszen nem is vagyunk sztárok. Tudtommal.
-Sziasztok! - köszöntött bennünket egy magas kedves arcú férfi.
-Hello - köszöntünk vissza.
-Perrie Edwardshoz van szerencsém? - kérdezte és barátságosan mosolygott rám.
-Igen - feleltem könnyedén.
-De jó, akkor VIP szektor. A vörös szőnyegen majd meg kellene állni fotózkodni - mutogatott.- Jobban nézne ki, ha fiúk és lányok külön. Olyan lenne, mint két együttes - lelkesedett kicsit túlságosan is a névtelen ember.
-Oké. Akkor megyünk. Viszlát! - köszöntünk el és elindultunk a vörös szőnyeg felé.
Mosolyogva sétáltunk a villogó vakuk közt. Aztán két csapatra osztódtunk, ahogy kérték. A fiúk tőlünk jóval távolabb fotózkodtak, mi pedig egy ilyen nagy fal előtt, amilyen az ilyen nagy gálákon szokott lenni.
Kicsit ügyetlenül, de mi lányok beálltunk egymás mellé és mosolyogtunk.

Elég jól éreztük magunkat. Teljesen olyan érzésem volt, mintha valami Angelina Jolie lennék, aki a vörös szőnyegen vonul végig a teljes rivaldafényben.
A srácok is meglehetősen el voltak... Élvezték, hogy mindenki az ő baromságukat figyeli.

Tovább mentünk egy nagy fedett helységbe és nagy meglepetésemre nem egy csomó sztár tartózkodott ott.
Popsztárok, filmszínészek, híres-neves DJ-k... Nem egyet fel is ismertem. Megláttam valakit, akiért mindig is oda voltam.
A példaképemnek s nevezhetem... Taylor Swift állt ott teljes életnagyságban. [Szerk. Megjegyz.: amúgy utálom Taylor Swiftet, de ennek a dolognak még igen nagy jelentősége lesz. ;)) ]
-Jesy! Látod ki az ott? - mutattam óvatosan a szőke énekesnő felé.
-Persze. Taylor Swift. Miért? - kérdezett vissza Jess.
-Ő a példaképem. Mindig is olyan akartam lenni, mint ő - mosolyogtam.
-Pedig szerintem jobb vagy. Ez egy kis... Fujj - grimaszolt Jesy.
-Hát, én szeretem - jelentettem ki és elvettem a mellettünk elhaladó kínálgató pincér tányérjáról egy koktélt.
-Meg kéne keresnem apámat...- néztem körbe.
-Menjek veled? - kérdezte Jade.
-Jöhetsz, ha gondolod - vontam vállat és elindultunk valamerre.
Semerre nem láttam apámat.
-Szerintem kérdezzük meg attól az őrtől ott - biccentettem egy magas, kigyúrt és ijesztő SECURITY-s felé.
Elé léptünk és kedvesen néztem rá.
-Jó estét... öhm... Alexander Edwards-ot keresem. Megmondaná, hogy merre találom? - kérdeztem.
-Ki keresi? - kérdezett a nevemre utalva.
-Perrie Edwards. A lánya vagyok. Ő pedig itt a barátnőm, Jade Thirlwall - mutattam Jade-re.
-Valami, amivel bizonyíthatnád? - nézett le rám az őr.
Ekkor megjelent mögötte apám és kicsit arrébb tolta.
-Paul, ő a lányom és a barátnője. Hagyd őket! - higgasztotta le apu.
-Rendben - motyogta Paul és tovább állt.
-Szia apu! - öleltem meg.
-Szia Pezz! - ölelt vissza. - Szia Jade, mi újság?
-Hello Alexander. Semmi különös - mosolygott Jade.
-Apu, amúúg mi ez a rendezvény? - kíváncsiskodtam.
-A Brit Awards. Tudod, a Brit díjátadó. Olyan, mint az Oscar, csak... itt javarészt zenei előadókat díjaznak - magyarázta apu.
-Jaaaa... Ez megmagyarázza a sok sztárt - bólogattam.
-Igen. Viszont nekem most dolgom van. Érezzétek jól magatokat! - mondta apu és lelépett...


 Remélem tetszett!! ^^ Sietek a következővel, de nem ígérem, hogy hamar lesz, mert vannak problémáim... amik megoldásra várnak. Szóval türelem! ♥♥♥
 Puszi : -Szikraa.♥

Chaptre 34. ~Reggel.

Reggel Zayn Hatchival játszott. Arra ébredtem, hogy Zayn nagyban uszítja a kiskutyát egy plüssállatra.
-Jó reggelt! -  nyújtóztam.
-Szia Édes - mosolygott Zayn.
-Látom jól elvagytok Hatchi-val - állapítottam meg.
-Bizony. Okos kiskutya - paskolta meg Hatchi fejét.
-Hát... Nem véletlen vagyok én a gazdája - nevettem és leültem melléjük a földre.
Megcsókoltam Zaynt és fel is álltam.
-Cher nincs itthon. És anyudék sem - informált Zayn.
-Ohh. Remek. Kérsz valamit reggelire? - kérdeztem.
-Majd lemegyek oké? - Zayn.
-Jó jó - mosolyogtam és leindultam a konyhába. 
Leértem és azonnal bekapcsoltam a kávéfőzőt. Elővettem egy bögrét Zaynnek és letettem a pultra. Én most nem kívántam a kávét úgyhogy maradtam a rendes reggelinél. Amíg a kávé készült én kiöntöttem magamnak egy tálába tejet és müzlit.
Lefőtt a kávé, kiöntöttem Zayn bögréjébe és letettem magammal szemben.
-Itt vagyok Nyuszi - szaladt le a lépcsőn Zayn és egy puszit nyomva a fejemre leült.
Én nem mondtam semmit, csak halványan mosolyogtam és lassan szemezgetni kezdtem a müzlimet. Zayn ugye velem szemben ült. Észre vettem, hogy folyamatosan engem bámul.
-Mi az? Mit nézel annyira? -kérdeztem kissé nevetve.
-Csak... Reggel még gyönyörűbb vagy - felelt és ő is elmosolyodott.
-Ja persze.... - takartam el az arcom. - csak a gyönyörűség hiányzik.
-Nem igaz - jelentette ki magabiztosan Zayn.
-Ajj... - forgattam a szemem.
-De tényleg. Szerintem te vagy a legszebb - simogatta meg a hajamat.
-Én meg tényleg nem... Nem értem, hogy, hogy tudsz velem maradni és minden nap így, ilyen édesen bókolni nekem. Én legszívesebben szembe tudnám köpni saját magam azért, amit tettem veled és veletek. És nem tudom megérteni a felfogásotokat. Mások nem maradtak volna így mellettem, mint a barátaim, és te - mondtam.
-Az lehet, de mi nem mások vagyunk, hanem... ők a barátaid, akik mindig itt vannak és lesznek neked, én pedig... a pasid, aki szintén mindig itt leszek, és tehetsz akármit, mindig szeretni foglak - fogta meg a kezemet Zayn az asztal felett.
-De ezt én akkor sem értem. Megcsaltalak, itt hagytalak, miattam sittre kerültél, és még ezek után is képes vagy szeretni... Komolyan én ezt nem tudom megérteni - haraptam a számba.
Erre Zayn csak fel állt, mellém lépett, felhúzott a székemről és mélyen a szemebe nézett.
-Perrie, kérlek fogd fel, hogy én... szerelemből szeretlek. És... Igazán. És ez nem azt jelenti, hogy akárhányszor felszarvazhatsz, vagy itt hagyhatsz, csak azt, hogy feltétel nélkül szeretlek. És mindenki követ el hibákat - vont vállat Zayn.
-Nem ez a normális felfogás Zayn - ráztam a fejemet.
-Tudom. De ki mondta, hogy normális vagyok? - mosolygott rossz fiúsan.
-Imádlak - súgtam és lábujjhegyre álltam egy csókért.
-Én is - Zayn.
És ekkor hazarontott anyám.
-Kicsim... Ohh.. bocsánat - kerekedett ki a szeme, amint meglátta, hogy Zaynnel éppen nagy csókcsatában vagyunk.
-Most már mindegy anyu, megzavartál. Szóval mi is olyan fontos? - kérdeztem mosolyogva.
-Ömm... Lenne egy ilyen... partyszerű dolog itt Londonban. Vörös szőnyeg, meg minden. És eljöhetnél este. Hozhatnád a barátaidat is - anyu.
Én Zaynre néztem, aki arcán látszott, hogy jó ötletnek tartja.
-Oké. Akkor felhívogatok mindenkit - lelkesedtem én is és felmentem a szobámba.
Zayn utánam.
Felkaptam a mobilomat és Zaynét is.
-Te hívod a fiúkat. Én intézem, hogy a csajok itt legyenek - dobtam oda neki a mobilját.
-Igenis főnökasszony - szalutált viccesen Zayn és mindketten nekiláttunk a körbetelefonálásnak.
Végünk Az egész bagázs ráért. Zayn még Harry-t is meghívta, amint csöppet meglepődtem.
-Anyu!!- kiabáltam le az emeletről.- Mikorra kell odaérni??
-Este 8-kor kezdődik. Még van 9 órátok! - anyu.
-Remek! - szaladtam vissza a szobámba.

*2 óra múlva*

-Te, Jesy, mit veszel fel? - kérdeztem a ruhákat magam elé rakosgatva.
Együtt készülünk mi lányok itt nálam, a fiúk meg Harrynél.
-Fogalmam sincs Pezz. De ha ez egy ilyen bál vagy mi a  csuda, akkor nem ragaszkodom semmiféle kevésbé elegáns dologhoz. Imádom kicsípni magam...- billegett Jess a tükör előtt.
-Jesszusom.... - nevetett Leigh.
-Amúgy Cher nem jön? - Jesy.
-Nem. Valami fotózási munkája van London külvárosában - adtam választ.
-Értem. Na jó szerintem én ezt veszem fel! - Jess.
Egy elől combközépig, hátul földig érő, mindkét derekán lyukasztott fekete ruhát tett maga elé.
-Tényleg jó - nézett elismerően Jade.
-Juuj, Jade! Tényleg, mi van veled meg Niallel? - kérdezte Leigh hirtelen.
-Semmi. Meg vagyunk. Én személy szerint oda vagyok attól a szőke ír fejétől, és ahogy észrevettem ő is odavan értem, szóval minden OK - mesélt vigyorogva Jade.
-Ott is dúl a szerelem? - sandított rám Jesy.
-Bezony. Zayn annyira aranyos. Tegnap itt aludt és ma reggel is olyan édes dolgokat mondott... Tényleg nem értem - ráztam a fejemet.
A lányok csak felnevettek.
-Nekem is kéne egy pasi... - Leigh.
-Összehozlak én Harolddal - röhögtem.
-Fujj... Isten ments! Jó, nem mondom, hogy nem néz ki jól, de egy ilyen sunyi dög nekem nem kell - forgatta a szemét.
-Jogos - Jess.
-Én is csak poénnak szántam - nevettem és már fájt a rekeszizmom.
-Nem volt vicces - Leigh.
Ezek után nevetve, visítozva, énekelgetve készültünk.
Amúgy hozzátenném még, hogy Jesy-nek, Leigh-nek, és Jade-nek is nagyon szép hangjuk van és ahogy hallottam még passzolt is.
Vártam, hogy elkészüljünk, mert érdekelt mi lesz az a nagy "vörös szőnyeges" rendezvény, és kíváncsi voltam, hogy ki lesz ott. Egyre jobban izgultam, ahogy közeledett az a bizonyos este 8 óra....



Figyeljetek, ha nem tetszik a blog, akkor csak szóljatok és abba hagyom! Na szóval 4 komment a köviig! 
Puszii : -Szikraa.♥

Chapter 33. ~Séta..

-A szüleid meg a nővéred utálnak engem - jelentettem ki Zaynnek, miközben halál nyugodtan sétáltunk Hatchival.
-Sejtem. Hiába mondtam Doni-nak meg anyáméknak is, hogy nem miattad kerültem oda, hanem a saját baromságom miatt, csak téged tartottak hibásnak. De ne aggódj édesem, majd megbékélnek! - húzott magához Zayn egy csókra.
-Ma nálam alszol? Vagy inkább mész haza a családodhoz? - kérdeztem.
-Szeretnéd, hogy nálad aludjak? - húzogatta a szemöldökét.
-Te tudod. De természetesen tökre megértem, ha inkább hazamész hozzájuk - rázta a fejem.
-Akkor maradok - jelentette ki mosolyogva és megszorította kicsi kezemet.
-Zayn, nem kötelezlek semmire... - szólaltam meg újra, de amikor folytattam volna Zayn belém fojtotta a szót "szomorú" tekintetével.
-Elhiszed, hogy semmi kedvem sincs hazamenni és még egyszer végighallgatni a szüleim papolását és alaposan összeveszni a nővéremmel? - nézett rám kérdően Zayn.
-Pff... El - nevettem.
-Akkor nálad alszunk? - kérdezett reménykedve.
-Igen! - vágtam rá boldogan.
Egymás kezét fogva ballagtunk végig a parkon a sötétben. Nagyon jó volt. Most már úgy éreztem, hogy semmi bajom nem lehet...
-Amúgy mi van a sulival? Mármint... te voltál bent azóta? - kérdezősködtem.
-Egyszer kétszer betévedtem.. De nem nagyon emlékszem, mert vagy enyhén ittas voltam, vagy tökre máshol járt az eszem... - Zayn.
-Sajnálom - hajtottam le a fejemet tudván, hogy ez is mind miattam van.
-Csak egyet kérek Perrie. Soha többé ne csinálj ilyet. Ne hagyj így el és ne tégy ekkora kárt magadban! - mérte végig hegesedő alkaromat.
-Ezt ígérem. Legalábbis az első felét... - haraptam az ajkamba és próbáltam poénra venni a dolgokat.
-Perrie...- vágott sértődött fejet Zayn. - Ez még viccnek is rossz - dorgált.
-Tudom. De semmi biztosat sem vagyok képes mondani az életben. Csak azt, hogy mi most itt vagyunk, a Hyde Park kellős közepén, egy kiskutyával, kézen fogva sétálunk és nagyon, nagyon szeretlek... - húzódtam hozzá nagyon közel és megcsókoltam.
-És a holdfényben még lélegzetelállítóbb vagy - mosolygott és felnézett az égre. Éppen telihold volt.
-Köszönöm - mondtam és szorosan megöleltem.
-Mit? - nézett értetlenül. Tudta, hogy egy bókot nem szokásom megköszönni.
-Hogy itt vagy nekem. És annak ellenére is szeretsz, amit tettem. Pedig... a poklok poklát jártad meg miattam. Mégis... Úgy reagáltál arra, hogy újra itt vagyok, mintha nem is miattam történt volna minden, ami történt - ráztam a fejemet egy óvatos mosollyal az arcomon.
-Miért Perrie? Hogy kellett volna reagálnom? - kérdezett kíváncsian.
-Hát... Minimum úgy, mint a családod. Utálnod kellett volna, hogy mégiscsak én állok az egész dolog hátterében - magyaráztam.
-Perrie, már mondtam, hogy az én baromságom volt. Lehetett volna több eszem is annál, hogy elkezdjek drogozni. A saját eszetlenségem volt. De legalább megtapasztaltam, hogy milyen, ha valaki, vagy valami ennyire padlóra küld. Az előtted lévő életemet nézve ez már nagyon kijárt nekem... - mosolygott szomorkodva Zayn.
-Miért mi volt az előttem lévő életedben? - érdeklődtem.
-Tudod... Minden lányt felszedtem, aki belém botlott. Nem tudom miért, de azt vallottam, hogy hülyítem egy kicsit, esetleg, szélsőséges esetben le is fektetem, aztán goodbye. Ez nagyon ment, hiszen minden lány oda volt és oda van értem lévén, hogy a suli egyik legmenőbb gyereke vagyok - itt megforgatta a szemét - Aztán nyár végén, amikor megismertelek... Valahogyan abbahagytam ezt. Még magam sem értettem, hogy mi lett velem. Nem érdekelt senki. Egy lányra sem voltam kíváncsi úgy, mint addig. Nem véletlen voltam tanév elején olyan elutasító Natalie tekergésére sem. Aztán... Érdekelni kezdett, hogy mitől változtam meg. Mindent elolvastam, amit tudtam, de semmi olyat nem találtam, ami az efféle változásra utalna. De Jade, Leigh és Jesy beszéltek velem és ők ráébresztettek, hogy mi is a bajom. És kiderült, hogy fülig beléd szerettem. Éjt nappallá téve a te adatlapodat bújtam. Nem bírtam betelni az arcoddal, a hangoddal, a tekinteteddel... Ezt nagyon jól titkoltam. Egészen a nálunk rendezett buliig, ahová a lányok téged is elhoztak. Ott valahogyan nem bírtam magammal és letámadtalak. De talán ez volt életem egyik legjobb döntése. Sőt... Ebben biztos vagyok - itt elhalkult és megcsókolt.
-Ne is tudtam, hogy ilyen nagy hatással voltam rád - vontam össze a szemöldököm.
-Perrie, minden mozdulatod nagy hatással van rám. Amikor... amikor összefeküdtél Harryvel... és én ezt megtudtam... Ne akard tudni, hogy mit éreztem. Szörnyű volt. Nem tudtam, mihez kezdjek...-itt még folytatta volna, de tenyeremet a szájára tapasztottam.
-Ne folytasd! Nem akarom ezt felidézni. És szinte biztosra veszem, hogy te sem - jelentettem ki.
Zayn csak elvette kezemet a szájáról, adott rá egy puszit és csendben, egyetlen szó nélkül tovább ballagtunk.
Olyan éjfél tájt léptünk be a házunkba. Éppen némán próbáltunk fellopakodni az emeletre, amikor a nappaliban feloltódott a lámpa.
-Hol voltak a fiatalok? - kérdezte szigorúan apám.
-Csak megsétáltattuk Hatchi-t és beszélgettünk- feleltem.
-Biztos? Nem máshol voltatok? - sandított rám gyanúsan apám.
-Hol lettünk volna kutyával? A Hyde parkban kóboroltunk... - forgattam a szemem.
-Remélem tudod kisasszony, hogy ha hazudsz, akkor azt én úgy is kiderítem. Most menj aludni. Zayn itt alszol Perrie- vel?-apám.
Zayn csak bólintott és mindketten elindultunk felfelé.
-Ez gáz volt... - fogtam a fejemet, amint becsuktam a szobám ajtaját.
-Legalább is elég necces - kuncogott Zayn.
-Gonosz vagy - jelentettem ki heherészve.
-Tudom - Zayn.
-Na jó... Elmegyünk fürdeni? - kérdeztem sunyin.
-Még jó! - pattant fel Zayn az ágyamról.
Bevonultunk a szobámhoz kötődő fürdőbe és megfürödtünk.

***

-Tiszta víz lett minden ott bent! - visítottam, ahogy kiléptünk a  jó meleg fürdőből.
-Majd felszárad - hagyta rám Zayn és ledobta magáról a törölközőt, ami egy csöppnyit elfonta a figyelmemet. - Nem jössz? - paskolta meg maga mellett az ágyat, amikor ő már ott feküdt.
-Öhm... De - ráztam meg a fejemet, mintha attól elhagyná az extázisba ejtő pillanat emléke.
Én is ledobtam magamról a törölközőt és bebújtam az ágyba.
-Akkor... Kezdődjön az éjjel - kuncogott perverzül Zayn és megcsókolt.
Én is elnevettem magam és nekiláttunk az éjszakai élményszerzésnek....


Sziasztook! Valamiért azt veszem észre, hogy sokkal nehezebben jönnek össze a kért kommentek. Miért? :ooo 
Már nem tetszik annyira a blog, mint akkor, amikor elkezdtem? Ha így van, akkor nyugodtan mondjátok meg kérlek és vagy javítok, amin kéritek, ha tudok, vagy törlöm a blogot és befejezem..! :(
4 kommentár és hozom a következőt.
Puszii : -Szikraa.♥

Chapter 32. ~Közös Délután..

-Szia - mosolyogtam rá, amikor Zayn lépett ki a cellából, nem én be hozzá.
-Szia - ölelt meg és megcsókolt.
-Hogy vagy? - kérdeztem fülig érő szájjal.
-Remekül. Ma remélem veled lehetek egész álló nap - Zayn.
-Persze! - csókoltam meg megint.
Elmentünk kitölteni a lapot.
Nekem olyanokat kellett ráírnom, mint pl név, lakcím, személyi igazolvány szám, óvadék összege, aláírás stb.
Zaynnek már egy kicsit bonyolultabb téma volt.
Az óvadék összege után 10 mondatban ki kellett fejtenie, hogy miért került be. Meg persze neki is kellett a neve, a személyi igazolvány száma, meg, hogy ki tette le az óvadékot. És persze az aláírás.
Odaadtam Leslie-nek 150 fontot, beszélgettünk még egy picit aztán mentünk.
-Harry dobj ki minket nálunk jó? - kértem a göndört.
-Oké - pillantott rám és bekanyarodtunk az utcánkba. Zaynnel én hátul ültem, és egymás kezét fogva összefonódva ültünk.
Aztán a kocsi meg állt és kiszálltunk.
-Köszi Haz! Majd még beszélünk! - adtam neki egy puszit.
-Szevasz Haver - köszönt el Zayn is és a mi házunk fél siettünk.
-Cher lehet, hogy otthon van, de sebaj, nemsoká kipaterolom - nevettem és beléptem a házunkba. -Szia Cherry!! - kiáltottam.
-Halihóó! Na mi volt? - szaladt elő és, amikor meglátta Zayn kicsit meglepődött, de Zayn elé lépett és kezet nyújtott neki. - Szia, Cher Lloyd vagyok - mutatkozott be barátságosan.
Zayn kezet fogott vele és rá mosolygott.
-Cher nem lehetne megoldani, hogy teee... esetleg szervezz valami programot magadnak egy pár órára? - néztem sejtelmesen barátnőmre.
-Oh.. Ömm... de persze. Nem baj, ha felhívom Jade-t? Hátha ráér - Cher.
-Persze hívd csak! - mosolyogtam.
15 percen belül Cher már otthon sem volt.
-Nos, akkor mi a terved, mit csinálunk? - vetett rám perverz pillantást Zayn.
-Hmm... Nem is tudom... - haboztam játékosan és csípőjére ültem, ezzel félig fekvő helyzetbe kényszerítve őt a kanapén.
-Akkor találj ki valamit! - harapott az ajkába Zayn.
Nos, ez volt az a pont, ahol elszakadt a cérna. Imádtam, amikor ezt csinálja, és nem tudok neki ellenállni, de ezt ő nagyon is jól tudja.
Megcsókoltam tökéletes ajkait és puha fekete hajával játszottam.
-Zayn szerintem ezt nem a nappaliban kéne - sóhajtottam, amikor akaratosan a combomba markolt.
-Miért nem? Tökéletes ez a kanapé... - kuncogott Zayn.
-Az lehet, de, ha valaki hazajön az meg gáz. És én nem szeretnék másfél órás előadást hallgatni anyámtól, arról, hogy ez, hogyan működik, stb. 18 éven át megúsztam ezt a felvilágosítósdit, nem most akarok bele csöppenni - nevettem és felálltam.
-Na jó, akkor menjünk fel! - Zayn.
 2 pillanat alatt fent voltunk a szobámban, és mire észbe kaptam már semmi ruha nem volt egyikünkön sem.
-Hiányoztál! - sóhajtottam, ahogy Zayn kezei az oldalamon vándoroltak lefelé.
-Te is... - súgta a nyakamba és elkezdett harapdálni.
Innentől szabad a fantázia..

*****

-Kicsim hazajöttünk! - kiáltott anyám, amikor beléptek a házba.
Mi Zaynnel ijedten összenéztünk. Már rég csak feküdtünk egymás mellett ölelkezve, de azért nem ártana, ha fel is vennénk valami ruhát, mire anyám felér a szobámba.
Mindketten villámgyorsan felálltunk, és magunkra kapkodtuk a ruháinkat. Zayn a pólóját most lehagyta. 
Megálltunk a szobám közepén és csókolóztunk, amikor anyám és apám kopogás meg minden nélkül berontott, mi pedig szétugrottunk Zaynnel.
-Szia Kicsim. Hello Zayn! - anyu.
-Szia Bridgit. Jó napot Mr. Edwards - köszönt Zayn.
-Szevasz Zayn - köszönt apám gorombán.
-Apu, nem lehetnél egy picit kedvesebb? - kérdeztem rovóan.
-Egy börtöntöltelékkel, aki tönkreteszi a lányomat? Minek? - apám.
-Apa, szerintem inkább menj ki! Nem akarok ma balhét itthon oké? - toltam ki a szobámból apámat.
-Most mi van?? - nézett értetlenül.
-Semmi apu, csak menj ki! - mondtam és becsuktam előtte a szobám ajtaját.
-Akkor én is megye kicsim. Hagylak, hadd élvezzétek egymás társaságát - mosolygott cinkosan anyám.
-Okés anyu. Hali - és anyám előtt is becsuktam az ajtót.
-Már elég sötét van. Nem megyünk el valamerre? - kérdezett Zayn magához húzva engem.
-Jó ötlet. És te még tudsz is rám vigyázni. Hova megyünk? Bulizni? - csillantak fel ég kék szemeim.
-Én most nem arra gondoltam. Csak így este kimehetnénk csak ketten... mondjuk a parkba. Egy romantikus séta, stb... - adott egy puszit az orromra.
-Benne vagyok! - súgtam és megpusziltam borostás állát, ahogy felemeltem rá a fejemet..
-Akkor öltözzünk fel rendesen és menjünk! - lelkesedett Zayn és én elszomorodtam, hogy fel kell vennie a pólóját.
Kerestem valami utcai ruhát és azt vettem fel.

-Siess szépségem, mert nem engednek el anyudék! - mosolygott Zayn és hátulról átölelt.
-Zayn, már elmúltam 18. nem szabhatják meg, hogy meddig maradjak és hol - emlékeztettem.
-Akkor is - nevetett Zayn.
-2 perc édesem - hagytam rá és elpakoltam az elöl hagyott ruhákat.
-Oké... - sóhajtott Zayn és ledőlt az ágyamra.
Akkor megjelent Hatchi is, akit Zayn valószínűleg most vett észre először.
Felugrott hozzá az ágyra és össze vissza kezdte nyalogatni és bújni hozzá.
-Jéé.. Ez meg, hogy került ide? - nézett kikerekedett szemmel Zayn.
-Ja, ő a kiskutyám, Hatchi - emeltem le Zaynről az említett állatot, és letettem a földre.
-Cuki - Zayn.
-Az. És most féltékeny vagyok rá - nevettem, amikor Hatchi visszamászott Zaynre és megint elkezdett hozzá bújni, és nyalogatni kezdte.
-Bocsi Hatchi, de most a gazdáddal kell valami elintéznem - nézett le a kicsi szőrgombócra, aki hevesen csóválta a farkát.
Zayn felállt, a szemembe nézett, lehajtotta a fejét és megcsókolt.
-Vigyük Hatchit is! - ötletelt a csók után Zayn.
-Jó! Mit szólsz hozzá Picúrom? Jössz velünk sétálni? - simogattam meg az apró fejét.
Hatchi, mintha megértette volna, amit mondok, aprót ugatott és elindult a bejárati ajtó felé.
-Lényegre törő kiskutya - jelentette ki lazán Zayn és mi is elindultunk kifelé.
Feladtuk a kutyára a nyakörvet meg a pórázt és mentünk. Jó séta lesz, előre érzem...


Remélem tetszik ez a rész! ^^ 4 komi és következő! :3 
Puszii : -Szikraa.♥

Chapter 31.~Izgalom..

Reggel Hatchi morgására ébredtem.
Kinyitottam a szememet és megláttam mire morog olyan hevesen.
Éppen az egyik kis leszedett párnahuzattal küzdött, ami valamilyen módon lekerült a párnámról.
Lerángatta a földre és ott folytatódott a harc a fehér anyaggal.
Hatchi egy édes mozdulattal belecsavarta magát a huzatba és utána felnézett rám.

-Jó reggelt Szőrmók - köszöntem neki és felálltam és megsimogattam a fejét.
Ő csak kiszabadította magát és farkát csóválva leült előttem.
-Gyere Picúrom kiengedlek a kertbe! - mosolyogtam és elindultam kifelé.
Leértem és kinyitottam a teraszajtót. Hatchi kiszaladt, én pedig visszamentem a házba, de az ajtót nyitva hagytam, hogy kicsit kiszellőzzön a ház.
Megcsörrent a mobilom.
-Halii! - szóltam bele, amikor felvettem.
-Szia Pezz! Mikor megyünk Zaynért? - hallottam meg Harry hangát.
-Öhm... Hát most van fél 9. Az úgy jó, ha én kb 10-re elkészülök?
-Igen. nekem tökéletes. Majd csörögj rám! Puszi - és le is tette.
Se anyu, sem apu nem volt már itthon, hiszen általában korán reggel elmennek. Cher meg valószínűleg még alszik.
Felmentem a szobámba és elkezdtem készülni.

Háromnegyed tízre el is készültem. Mire kiléptem a szobámból Cher is fent volt már.
-Szia Csipkerózsika! Mi újság? - mosolyogtam.
-Hali... Tudod te milyen jó volt ilyen sokáig aludni?? - nevetett fel még mindig kicsit kómásan.
-Sejtem. De nekem mennem kell. Bemegyek Zaynért - haraptam az ajkamba, hogy elfojtsak egy hihetetlen nagy boldog mosolyt.
-ZaynÉRT?? Nem Zaynhez? - vonta fel a szemöldökét Cher.
-Nem Cherry, ZaynÉRT megyek. Harry intézkedett és 110 fontot kell befizetnem, hogy kihozzam Zaynt. Na de én megyek is. Vigyáznál Hatchi-ra? Köszi puszó! - köszöntem, adtam neki három puszit és mentem is.
Miközben lassan átbaktattam a szomszédba megcsörgettem Hazza-t.
Amint újra a zsebembe tettem a telefont Haz kilépett az ajtón.
-Szia! - adott két puszit.
-Szió! Siessünk, már nagyon várom, hogy kettesben legyek Zaynnel! - dörzsöltem össze két izgalomtól nyirkos tenyeremet.
-Oké - kuncogott fel Harry és beültünk a kocsijába.
Egész úton vigyorogtam, mint a vadalma.
Amikor végre megérkeztünk 100 km/h-ra kapcsolva kiugrottam a kocsiból és berohantam a rendőrségi épületbe.
-Jó reggelt! - köszöntem kedvesen. - Öhm... Zayn Jawaad Malik óvadékát szeretném letenni . mosolyogtam.
-Jó reggelt. Az óvadék 150 font lesz - mondta már-már fájdalmas unalommal a nő, aki a pultban ült.
-Nem 110? Nekem tegnap azt mondták - húztam össze a szemöldököm.
-Igen, de megváltozott - magyarázta egy csöppnyi lelkesedés nélkül.
-Na jó, engem nem érdekel, én akkor is befizetem akármennyi legyen is. Itt kell fizetnem? És utána rögtön ki is engedik Zaynt? - érdeklődtem.
-Majd mindkettejüknek, azaz magának és a rabnak is ki kell tölteniük egy adatlapot, aztán mehetnek. A fizetést a rendőrfőnöknél intézze, én nem vagyok bank - húzta a száját a hölgy.
-Rendben. És hol találom a...
-Itt vagyok Perrie! - szólalt meg Leslie hangja.
Igen, tegnap annyira jóban lettünk, hogy már tegeződünk, stb.
-Szia Les - köszönésem hallatán a pultos asszonynak leesett az álla is, és szinte koppant a padlón.- Akkor mi lesz Zaynnel?
-Először is bemegyünk érte, kitöltitek a lapot, befizeted nekem az óvadékot és készen is volnánk - Leslie.
-Oké! Akkor menjünk Zaynért - csaptam össze a tenyeremet és ajkamat rágcsálva elindultam Harry jobb oldalán Zayn cellája felé...



Nos, mint tudjátok gondolkoztam egy Harry-s blogon. Rájöttem, hogy nem szeretné még egy blogot kezdeni, mert előbb inkább befejezem ezt, ha már ennyire szeretitek. ^^
De ne aggódjatok, ha ezzel a bloggal végzem, akkor ígérem, hogy a következőben sem fog csalódni az, aki itt volt velem végig, és szereti az írásaimat. 
5 komi a következőig!  Puszi imádás : -Szikraa.♥

Chapter 30.~ Segítség..

"Beszélnem kell Harryvel, hogy mire jutott az anyja bátyjával..."

-Anyu, felmegyek a szobámba telefonálni - álltam fel a padlóról. - Gyere Hatchi!! - szóltam és új kiskutyám a farkát csóválva szaladt a lábamhoz és nézett fel rám.
Elindultunk fel a szobámba, és amikor beértünk leültem az ágyra Hatchi pedig az ölembe ugrott.
Előszedtem a mobilomat és az oly rég nem hívott számot, Harryét hívtam.
-Halo? - szólt bele egy rekedtes hang.
-Szia Haz. El tudtál intézni valamit? - kérdeztem félve.
-Igen. Ha ma 5-re bemegyünk hozzá, akkor talán holnap vagy még esetleg ma ki is engedik.
-Akkor bemegyünk? - kérdeztem reménykedve.
-Igen. De siess, mert negyed 5. Félkor találkozzunk a kocsimnál ok? - Harry.
-Jójó! Sietek - mondtam és letettem.
Gyorsan kiválogattam valami ruhát és elindultam.
-Hatchi, maradj itthon jó? - simogattam meg kiskutyám fejét.
Hatchi mintha értette volna, visszaszaladt a szüleimhez.
-Majd jövök! - mondtam és elhagytam a házat.
-Hello Pezz - köszönt Hazza amint meglátott.
-Szia - köszöntem én is és beszálltunk Haz kocsijába.
Hamar odaértünk a rendőr őrsre, és egyből megkerestük a főkapitányt.
Harry beszélt vele pár szót és beengedtek minket Zaynhez.
-Te mi a fenét keresel itt Perrie-vel? - kérdezte vicsorogva Zayn, amikor meglátta Harry-t.
-Nyugi Zayn, segíteni jött. Lehet, hogy már holnap kiengednek - mosolyogtam és megöleltem.
-Komolyan? - vonta fel a szelödölét és Harryre emelte a tekintetét..
Harry csak bólintott és halványan elmosolyodott.
-Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy békét kössetek. Elvégre Harry csak a legjobb barátod...- harapdáltam a számat.
Zayn rám nézett aztán Harry felé lépett és kezet nyújtott neki.
-Köszönöm! - mosolygott rá barátságosan Zayn.
-Szívesen. Máskor is, bár remélem többet nem lesz rám ilyenben szükség - Harry.
-Ezt én is remélem.. - szóltam közbe.
Harry és Zayn megölelték egymást és ezt nagyon jó volt látni.
Újra barátok. Végre. Most nagyjából helyrehoztam, amit tönkretettem.
-Harry! - szólt a rendőrkapitány. - Holnap biztosan kiengedik a barátodat. De csak óvadékért -jelentette ki.
-Mennyi az óvadék? - kérdezett vissza Haz.
-Tekintettel arra, hogy Zaynnek ez az első ilyen esete, vagyis nem büntetett előéletű, 110 font..
-És holnap mikortól lehet bejönni befizetni?- kérdeztem én.
-Déltől - felelt a kapitány.
-Holnap délre itt leszek és befizetem oké? - léptem Zayn mellé.
-Nem kell, hogy te fizesd. Szólok anyáméknak és lerendezik - rázta a fejét.
-Miattam kerültél ide, mert miattam vetetted bele magadat ebbe a hülyeségbe. Én juttatlak ki innen - jelentettem ki magabiztosan.
-Pezzy, ennél sokkal fontosabb dolgokra is költhetnéd azt a 110 fontot - Zayn.
-Zayn, nekem te vagy a legfontosabb. Nem érdekel mennyi az óvadék, akkor is én fizetem jó?- kék szemeimmel mélyen az ő barna szemébe néztem.
-Nem tudlak meggyőzni igaz? - kérdezte reménytelenül.
Én csak mosolyogva, nemlegesen ráztam a fejemet. Zayn megforgatta a szemét, magához húzott, beletúrt a hajamba és megcsókolt.
-Nekünk menni kéne... - sóhajtottam, amikor ajkaink elváltak egymástól.
-Jó. Holnap gyere! - Zayn.
-Persze, hogy jövök- öleltem meg még utoljára és elhagytuk azt a cellát, ahol Zayn volt.
Haza felé csendben mentünk. Végül kb fél úton Harry törte meg a síri csendet.
-És... hol voltál, amíg nem voltál itthon? Mit csináltál? - kérdezte kínosan.
-Öhm... Párizsban voltam és a nap 24 órájában depiztem. Összesen ennyi - forgattam a szememet és kinéztem az ablakon.
Szakadt az eső és be volt borulva.
Remek. Egyre jobb az időjárás - morogtam gondolatban.
Szememmel az esőcseppeket néztem, ahogyan lefelé versenyeznek az autó üvegén.
-Itt vagyunk... - jelentette ki Harry, ahogy beállt a házuk elé.
-Köszi a fuvart - mosolyogtam rá és kiszálltam.
Elindultam a házunk felé. Annyira esett, hogy mire beértem a házba csorgott rólam a víz.
-Szia kincsem! - köszönt anyu és ahogy ő megjelent boldogan ugatva előszaladt Hatchi is.
-Szia anyu! Hatchiiii!! Gyere ide! - köszöntem mindkettejüknek és felvettem a kiskutyát.
-Mi volt? Jutottatok valamire? - kérdezgetett anyu.
-Holnap fizetek óvadékot és kihozom Zaynt.
-Miért te fizeted? Nincsenek szülei? - anyám.
-De vannak, csak ha már miattam jutott ki, akkor kifizetem én azt a nyüves 110 fontot.
-110 font?! - kerekedett ki anyám szeme. - Honnan van neked annyid? - tette csípőre a kezét.
-Tudod, mindig kapok zsebpénzt. És mindig félreteszek belőle - forgattam a szemem. - Mostanra van legalább 1000 fontom, szóval nem nagy kiadás - sóhajtottam.
-Ja oké. Te tudod kicsim - anyu.

-Én bizony. Na én most felmegyek. Jóéjt! - köszöntem el és felmentem a szobámba.
Elővettem az alvós cuccomat és elmentem a fürdőszobámba letusolni.
Végeztem, és bebújtam az ágyba, Hatchi-t magam mellé vettem és szépen lassan elaludtam...



Sziasztook! ♥♥
A következő részek jóval boldogabb hangvételűek lesznek, mivel most fuu, én is iszonyat boldog vagyok és szerintem talán picit szerelmes is ^^
Szóval remélem tetszett ez a rész is :3 
4 komi és kövi! :3 Puszii, ölelés és imádlak titeket!! -Szikraa.♥

Chapter 29.~ Meglepetés..

"Lassú és lomha mozdulattal nyitottam ki résnyire az ajtót. Amint megláttam ki áll az ajtóban, kővé dermedve komor arccal álltam. Nagyot nyeltem és az előttem álló személy szemébe néztem...."

-Mi a fenét keresel te itt? - kérdeztem haragosan.
-Perrie... Beszélnem KELL veled! - hangsúlyozta ki a szót. 
-Nem érdekelsz Harold! Tűnj el! - be akartam csapni az ajtót, de nem ment, mert Harry lába megakadályozta.
-Pezzy kérlek szépen! - kérlelt. 
Pezzy. Na erre elöntött az ideg. Csak Zayn hívott eddig így. Még a barátaim sem szólítottak Pezzy-nek. 
A tenyerem nagyot csattant a hívatlan vendégem arcán. 
-Neked csak Perrie. Fogtad? - morogtam idegesen Harry pedig kezemtől piros arcát simogatta. 
-Csak azért jöttem, hogy segítsek Zaynnek. De tudod mit? Inkább pusztuljon meg ott a börtönben! - mondta teli "jóindulattal".
-Segíteni? Hogyan tudnál te neki segíteni?- kérdeztem és hirtelen haragom helyét őszinte kíváncsiság vette át.
-Mindegy. Nem érdekes - vont vállat, és elindult haza felé.
Csuklója után kaptam és vissza rántottam.
-Kérlek Harry mondd el! - kértem hatalmas boci szemeimmel.
-Minek mondanám? Éppen az előbb vágtál pofon, mert rendes voltam hozzád! - Harry.
-Haz, kérlek szépen! Zayn a legjobb barátod!
-Csak volt a legjobb barátom. Már régen nem az. De te ezt honnan is tudhatnád?? Eltűntél hetekre és azt sem tudod, hogy a te drága kis Zayned átjött hozzám és konkrétan összevert - mutatott az arcán már elhalványulni kezdő sebre.
-Ezt ő tette? - kérdeztem megriadva.
Harry csak bólintott.
-Sajnálom. De kérlek Hazza, mondd meg, hogy hogy tudok neki segíteni! - könyörögtem mostmár könnyes szemmel.
-Jó. Beengedsz? - kérdezte kicsit elmosolyodva.
Én kijjebb tártam előtte az ajtót jelezve, hogy fáradjon beljebb. Bementünk és leültünk a nappalink kanapéjára.
-Szóval? - haraptam az ajkamat kíváncsian.
-Szóval anyám bátyja ott dolgozik a rendőrségen. És ő a rendőr főkapitány. Meg tudnám vele beszélni, hogy Zayn-t engedjék ki, vagy csak könnyített büntetést kapjon - tördelte az ujjait Harry.
-Ez nagyon jó!! Köszönöm szépen Harry! Nagyon hálás leszek, ha megteszed! - ujjongtam.
-Akkor jó. Beszélek ma vele - bólintott Haz.
-Köszönöm szépen! - sóhajtottam és megöleltem.
Harry bizonytalanul, de derekam köré fonta karjait és óvatosan megszorított. Jól esett megölelni őt. akármi is történt, az már a múlt. Ő akkor is az én legjobb barátom, Harry.
Most pedig hihetetlen hálás lehetek neki, hiszen mindent meg fog tenni, hogy Zaynt kihozza abból az undorító cellából.
-Akkor én megyek is...- mondta, amikor elváltunk egymástól.
-Oké... szia - köszöntem el, és Harry nagy léptekkel ki is ment az ajtón, becsukva azt maga után.
Felmentem a szobámba és agyaltam.
Ha Harrynek tényleg sikerül kihoznia Zaynt, akkor nem hagyhatom, hogy mindenki továbbra is haragudjon rá, hiszen nem hagyta, hogy Zaynnek éveket börtönben kelljen töltenie.
Ezt a gondolatot még tovább vittem, és ott lyukadtam, ki, hogy mostmár kezdenem kellene valamit az életemmel.
Arra is rájöttem, hogy ezzel mi lesz, de erről majd később. Eldöntöttem, hogy ezt csak akkor próbálom meg, ha Zayn kikerül és a teljes baráti társaságunk újra legalább részben a régi lesz.
Aztán valahogyan visszacsöppentem az én hibátlan és tökéletes Álomvilágomba.

***

Reggel furcsa zajra ébredtem. Valami leesett és széttört a konyhában vagy a nappaliban. Ezek után kísérteties csönd.
Fogtam, magamra dobta a köntösömet, és lementem a lépcsőn. Cher állt a konyhában egy kicsi állathordozóval.
-Cherry, mi a fene ez? Milyen állatot hoztál ide? Anyuék tudják?? - kérdeztem rögtön.
-Persze, hogy tudják. Mindjárt ők is itt lesznek, várj egy pillanatot! - Cher.
Ekkor beléptek a szüleim. Én felültem a konyhapultra, és kérdően néztem mindhármukra.
-Kicsim, ez egy ajándék neked - kezdte anyám.
Most már felvontam a szemöldökömet is. 
-Nézd meg te okos! - Cher.
Elvettem tőle az állathordozót, és kinyitottam a rácsos elejét.
Amint megláttam benne a kisállatot, benyúltam érte.
-Juuuj, de szép vagy! - mosolyogtam a kis kutyára.
Egy pomerániai kölyök volt. Hihetetlen szép.
-Úgy gondoltuk, hogy kicsit... magányos vagy Zayn nélül, így jó ötletnek láttuk, ha kapsz egy kiskutyát. Úgy is mindig aartál egy ilyet - apu.
-Istenem, nagyon köszönöm! Gyönyörű! - simogattam meg a szőrmók kutyust.
-Hogy nevezed eeel?? -Cher.
-Hmm... - itt belemerültem a kutyanevekbe. Nem akartam olyan átlagos kutya nevet.
Buksi, gyere ide! - és a parkban az összes kutya hozzám szalad. Ezt nem akartam.
-Hatchi - mondtam.
-Egészségedre. De mi lesz a kutyuli neve? - Cher.
-Cher, nem tüsszentettem, hanem a kutya neve lenne Hatchi - forgattam a szemem.
-Jaaa.... Az más - bólogatott.
-Ez aranyos név! - anyu.
-Tudom - vontam vállat lazán és magamhoz öleltem a kiskutyust.
Egész délután vele játszottam. Nagyon édes volt, ahogy a kis gumilabdája után szaladgál a nagy nappaliban és visszahozza nekem a labdát.
Rengeteg kép született erről a napról.
A mai nap már csak egy elintézni valóm maradt. Beszélnem kell Harryvel, hogy mire jutott az anyja bátyjával...

Ismét némi késéssel, de itt van a következő! Nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszik! :)) 
Lenne hozzátok egy kérdésem. 
Ha elkezdenék egy Harry-s blogot, akkor olvasná valaki, vagy kutya sem kíváncsi rá? 
A válaszokat kommentben várom! 
Köszönöm és Puszi : -Szikraa.♥