Chapter 30.~ Segítség..

"Beszélnem kell Harryvel, hogy mire jutott az anyja bátyjával..."

-Anyu, felmegyek a szobámba telefonálni - álltam fel a padlóról. - Gyere Hatchi!! - szóltam és új kiskutyám a farkát csóválva szaladt a lábamhoz és nézett fel rám.
Elindultunk fel a szobámba, és amikor beértünk leültem az ágyra Hatchi pedig az ölembe ugrott.
Előszedtem a mobilomat és az oly rég nem hívott számot, Harryét hívtam.
-Halo? - szólt bele egy rekedtes hang.
-Szia Haz. El tudtál intézni valamit? - kérdeztem félve.
-Igen. Ha ma 5-re bemegyünk hozzá, akkor talán holnap vagy még esetleg ma ki is engedik.
-Akkor bemegyünk? - kérdeztem reménykedve.
-Igen. De siess, mert negyed 5. Félkor találkozzunk a kocsimnál ok? - Harry.
-Jójó! Sietek - mondtam és letettem.
Gyorsan kiválogattam valami ruhát és elindultam.
-Hatchi, maradj itthon jó? - simogattam meg kiskutyám fejét.
Hatchi mintha értette volna, visszaszaladt a szüleimhez.
-Majd jövök! - mondtam és elhagytam a házat.
-Hello Pezz - köszönt Hazza amint meglátott.
-Szia - köszöntem én is és beszálltunk Haz kocsijába.
Hamar odaértünk a rendőr őrsre, és egyből megkerestük a főkapitányt.
Harry beszélt vele pár szót és beengedtek minket Zaynhez.
-Te mi a fenét keresel itt Perrie-vel? - kérdezte vicsorogva Zayn, amikor meglátta Harry-t.
-Nyugi Zayn, segíteni jött. Lehet, hogy már holnap kiengednek - mosolyogtam és megöleltem.
-Komolyan? - vonta fel a szelödölét és Harryre emelte a tekintetét..
Harry csak bólintott és halványan elmosolyodott.
-Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy békét kössetek. Elvégre Harry csak a legjobb barátod...- harapdáltam a számat.
Zayn rám nézett aztán Harry felé lépett és kezet nyújtott neki.
-Köszönöm! - mosolygott rá barátságosan Zayn.
-Szívesen. Máskor is, bár remélem többet nem lesz rám ilyenben szükség - Harry.
-Ezt én is remélem.. - szóltam közbe.
Harry és Zayn megölelték egymást és ezt nagyon jó volt látni.
Újra barátok. Végre. Most nagyjából helyrehoztam, amit tönkretettem.
-Harry! - szólt a rendőrkapitány. - Holnap biztosan kiengedik a barátodat. De csak óvadékért -jelentette ki.
-Mennyi az óvadék? - kérdezett vissza Haz.
-Tekintettel arra, hogy Zaynnek ez az első ilyen esete, vagyis nem büntetett előéletű, 110 font..
-És holnap mikortól lehet bejönni befizetni?- kérdeztem én.
-Déltől - felelt a kapitány.
-Holnap délre itt leszek és befizetem oké? - léptem Zayn mellé.
-Nem kell, hogy te fizesd. Szólok anyáméknak és lerendezik - rázta a fejét.
-Miattam kerültél ide, mert miattam vetetted bele magadat ebbe a hülyeségbe. Én juttatlak ki innen - jelentettem ki magabiztosan.
-Pezzy, ennél sokkal fontosabb dolgokra is költhetnéd azt a 110 fontot - Zayn.
-Zayn, nekem te vagy a legfontosabb. Nem érdekel mennyi az óvadék, akkor is én fizetem jó?- kék szemeimmel mélyen az ő barna szemébe néztem.
-Nem tudlak meggyőzni igaz? - kérdezte reménytelenül.
Én csak mosolyogva, nemlegesen ráztam a fejemet. Zayn megforgatta a szemét, magához húzott, beletúrt a hajamba és megcsókolt.
-Nekünk menni kéne... - sóhajtottam, amikor ajkaink elváltak egymástól.
-Jó. Holnap gyere! - Zayn.
-Persze, hogy jövök- öleltem meg még utoljára és elhagytuk azt a cellát, ahol Zayn volt.
Haza felé csendben mentünk. Végül kb fél úton Harry törte meg a síri csendet.
-És... hol voltál, amíg nem voltál itthon? Mit csináltál? - kérdezte kínosan.
-Öhm... Párizsban voltam és a nap 24 órájában depiztem. Összesen ennyi - forgattam a szememet és kinéztem az ablakon.
Szakadt az eső és be volt borulva.
Remek. Egyre jobb az időjárás - morogtam gondolatban.
Szememmel az esőcseppeket néztem, ahogyan lefelé versenyeznek az autó üvegén.
-Itt vagyunk... - jelentette ki Harry, ahogy beállt a házuk elé.
-Köszi a fuvart - mosolyogtam rá és kiszálltam.
Elindultam a házunk felé. Annyira esett, hogy mire beértem a házba csorgott rólam a víz.
-Szia kincsem! - köszönt anyu és ahogy ő megjelent boldogan ugatva előszaladt Hatchi is.
-Szia anyu! Hatchiiii!! Gyere ide! - köszöntem mindkettejüknek és felvettem a kiskutyát.
-Mi volt? Jutottatok valamire? - kérdezgetett anyu.
-Holnap fizetek óvadékot és kihozom Zaynt.
-Miért te fizeted? Nincsenek szülei? - anyám.
-De vannak, csak ha már miattam jutott ki, akkor kifizetem én azt a nyüves 110 fontot.
-110 font?! - kerekedett ki anyám szeme. - Honnan van neked annyid? - tette csípőre a kezét.
-Tudod, mindig kapok zsebpénzt. És mindig félreteszek belőle - forgattam a szemem. - Mostanra van legalább 1000 fontom, szóval nem nagy kiadás - sóhajtottam.
-Ja oké. Te tudod kicsim - anyu.

-Én bizony. Na én most felmegyek. Jóéjt! - köszöntem el és felmentem a szobámba.
Elővettem az alvós cuccomat és elmentem a fürdőszobámba letusolni.
Végeztem, és bebújtam az ágyba, Hatchi-t magam mellé vettem és szépen lassan elaludtam...



Sziasztook! ♥♥
A következő részek jóval boldogabb hangvételűek lesznek, mivel most fuu, én is iszonyat boldog vagyok és szerintem talán picit szerelmes is ^^
Szóval remélem tetszett ez a rész is :3 
4 komi és kövi! :3 Puszii, ölelés és imádlak titeket!! -Szikraa.♥