Chapter 23.~ Haza...

~*Cher szemszöge*~

Perrie elmesélt ugyan nekem mindent, és meg is bízom benne, de szeretném felvenni a kapcsolatot legalább az anyukájával, ha már Perrie nem teszi. 

Tudom, hogy ezt Pezz engedélyével kéne, de ő tuti lebeszélne a dologról, én meg nem hagyhatom, hogy az anyja szenvedjen. Én is csináltam már ezt anyámmal és nagyon megbántam.

Szóval van egy emberem, amolyan mindenes-féle és ő majd mindent kiderít nekem. 

Tegnap bíztam meg és mára meg kell lennie minden adatnak.

-Szia Conor! Meg vannak az adatok Baby? - kérdeztem amint felvette a telefont.

-Szia Cher! Minden meg van. Lediktáljam a számot? - Conor.

-Aha! - vágtam rá és Conor elkezdte nekem lediktálni Perrie édesanyjának a telefonszámát.

-Köszi Conor! A többi adat még ráér. Puszi! - és letettem. 

Szinte azonnal bepötyögtettem a mobilomba a számot és hívtam. 3x kicsöngött.
-Halló, tessék, Bridgit Edwards! - vette fel egy fiatalnak hangzó nő.
-Jó napot! Ömm... Cher Lloyd vagyok. Tudja, csak azért keresem, mert megismerkedtem a lányával, Perrie-vel, és ő elmesélte, hogy miért ment el otthonról, és én Perrie engedélye nélkül beszélek most magával, de nem szeretném, hogy semmiről ne tudjanak, ami a lányukkal történik - szövegeltem.
-Igazán?- kérdezett vissza.- Hol találkoztak Perrie-vel?
-A repülőn. Nagyon rendes lány. Most itt lakik nálam - feleltem.
-Értem. Akkor minden rendben van vele?
-Hát... attól függetlenül, hogy borzasztóan depressziós, igen. De nem tett megint kárt magában, ha erre gondol - nyugtattam meg.
-Hála az égnek!- könnyebbült meg Perrie anyukája.- Akkor majd felhív, ha valami van Perrie-vel? - kérdezett.
-Természetesen Mrs.Edwards - válaszoltam.
-Kérlek ne magázódjuk jó? Nem szeretem. Csak Bridgit vagyok jó?
-Jó. Én meg Cher - motyogtam.
-Akkor.... köszönöm, hogy megkerestél. Szia! - köszönt el Bridgit.
-Hello!- búcsúztam én is és letettem.
Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha Pezz megtudja. De végül is nem haragudhat rám annyira, hisz én csak jót akartam neki és a családjának meg a barátainak, akiket mellesleg nem is ismerek. Hát... legfeljebb megharagszik rám... Nem mondhatja, hogy nem törődtem vele...

~*Perrie szemszöge*~

Tétlenül feküdtem a szobámban, a falat bámulva. Egyszer csak pittyegett a telefonom. Nem volt kedvem felállni, hisz tudtam, hogy tuti valaki olyan hív, akivel nem szeretnék most beszélni. Cher meg nem hívogatna a másik szobából.
A készülék kitartóan pittyegett és rezgett, így én kénytelen voltam kimászni és akár mennyire nem akartam fel kellett vennem a telefont. Jade hívott.
-Mi van? - kérdeztem úgy, mintha az utcán szólítottak volna le.
-Perrie... Istenem, de jó, hogy végre felvetted! Nagyon nagy baj van - hadarta Jade pánikolva.
-Jade, nem érdekel! Ki akartam lépni az életetekből, de az úgy nem fog menni, ha naponta kapcsolatban kell veletek lennem - jelentettem ki haragosan.
-Az sem érdekel, hogy Zayn-t lecsukták? - kérdezett emelt hanggal.
Erre megállt a szívem. Zayn-t lecsukták? Na de...
-Miért??- kérdeztem vissza ijedten.
-Tudod, mostanában elég rosszul volt miattad. Elkezdett inni is drogozni... És találtak nála egy csomag kokaint, marihuanna-t, meg tablettákat. Úgy néz ki, hogy minimum 2 évet kap - Jade.
Olyan gyorsan történt minden, hogy felfogni sem tudtam. Szédülni kezdtem, az arcomat könnyek áztatták, (mint az utóbbi időben elég gyakran) és alig kaptam levegőt, de ennek ellenére kapkodtam utána.
-Jól vagy Perrie? - aggódott Jade.
-N...nem - feleltem őszintén. - Mi az, hogy Zayn-t lecsukták?? Nem, ezt nem hiszem el! - elkezdtem fel alá mászkálni a szobában, szédelgésem ellenére is.
-Most megyek éppen be hozzá a rendőrségre - Jade.
Ez volt az, ami végképp kiverte a biztosítékot. Elsötétült minden a szemem előtt és tovább nem emlékszem semmire.

***

Arra eszméltem, hogy Cher rázza a vállamat.
-Perrie, Perrie!!! - kelteget ijedten.
-Hmm... Zayn...- ébredeztem.
-Zayn? Mi van vele? - Cher.
-Jade... Hívott - közben lassan felkeltem, éberebb lettem és a nyelvem is jobban pörgött. - És azt mondta, hogy Zayn börtönben van, mert... szóval valami droggal kapcsolatos. De én nem tudom távol tartani magamat tőlük. Ők már az életemhez tartoznak. Nem lett volna szabad csak úgy otthagynom a barátaimat és Zayn-t- és ismét elbőgtem magam. Nem is én lettem volna, ha nem teszem.
-Nyugi Pezz! Figyelj, a legjobb lesz, ha visszamész Britanniába - Cher.
-De, ha hazamegyek lehet, hogy az eddigi barátaim látni sem akarnak majd - ráztam a fejemet.
-Ezzel előbb-utóbb szembe kell nézned. Amúgy meg, ha ez a Jade felhívott, akkor nem hiszem, hogy annyira utálnának... - vigasztalt Cher.
-Igazad van... De téged meg nem akarlak itt hagyni - szipogtam.
-Nem kell itt hagynod. Nekem is vissza kell mennem Londonba. És akkor mehetünk együtt - ajánlotta Cher.
-Jó. Mikor? - kérdeztem kicsit már mosolyogva.
-Háát.... Most van dél... Akkor azt hiszem van délután négykor repülőjárat Londonba. Lefoglalom a jegyeket és megyünk azzal oké?
-Rendben - bólogattam és nagy nehezen feltápászkodtam a földről. -Összepakolok.
-Oké -mondta és kiment a szobámból.
Gyorsan összekaptam a cuccaimat és elmentem lezuhanyozni.
-Cher, csórhatok valami ruhát? Én már mindent elpakoltam és nem akarok szétpakolni... - kérdeztem.
-Perszee! Válogass csak nyugodtan - Cher.
-Köszii - mondtam és bementem Cher szobájába.
Megálltam a szekrény előtt és kinyitottam. Hihetetlen mennyiségű ruha volt benne. Fontban számolva minimum 6 millió font értékű ruhák és még vagy 2 millió fontnyi cipő.

Elkezdtem keresgélni és 5 perc után megtaláltam azt, amiben el AKAROK menni.
Felvettem és mire sminkeléssel együtt mindennel elkészültem éppen indulni kellett.
Lecibáltam a táskámat a lépcsőn és mentünk a reptérre.
Felszálltunk a gépre én pedig gondolatban csöppet sem tudtam nyugton maradni. 
A gyomromban, mintha ezernyi lepke csapdosta volna szárnyait. 
Kellemetlenül éreztem magam, mert arra gondoltam, hogy mi van akkor, ha Zayn látni sem akar?
Hiszen mégis csak miattam került oda, ahol most van, mert miattam kezdett el drogozni is. Miattam. Ez bántott a legjobban. Fájt a gondolat, hogy csak én tehetek az egészről. Remélem sikerül majd tisztáznom vele a dolgokat....

Ismét csak nagyon nagyon köszönöm nektek az aranyos komikat!! És itt van nektek egy kis plusz olvasni való! Csak nektek írtam az érzéseimről irántatok és az írás iránt!
http://changemylifewithpezz.blogspot.hu/2013/05/egy-kis-valami.html
Kövi részig 4 kommentet kérek! 
Puszii & ölelés : -Szikraa.♥