Chapter 35. ~ Gála.

-Anyu mivel megyünk? Csak mert nem hiszem, hogy abba a kis taligába, amivel te jársz beférünk. És hol van apu? - kérdezősködtem.
-Küldenek értetek egy limuzint - erre picit összenéztünk a csajokkal. - És apád meg már régen ott van.
-És te nem jössz? - kérdezte Jesy. Igen, már ők is ilyen tegeződő viszonyban vannak anyámmal.
-Én nem. Tudjátok én inkább kimaradok már ezekből a dolgokból - mosolygott szolidan anyu.
-Te tudod Bridgit - mosolygott rá vissza Jesy.
Egyszer csak csöngettek. Anyu ment ajtót nyitni, mert nekünk nem ment annyira a rohanás ezekben a ruhákban. Valaki tuti taknyolt volna egyet.
-Sziasztok csajok! - jöttek be a fiúk.
Mind az öten nagyon helyesek voltak és iszonyat jól voltak felöltözve. Mintha egy stylist segített volna nekik. Pedig csak egy Styles volt ott.. Na jó ez szar poén, de segáz.
Zayn mellém lépett, óvatosan átkarolt és megcsókolt.
-Nagyon szép vagy - súgta a fülembe.
-Köszi. Te meg rohadt jól nézel ki - súgtam vissza egy enyhén perverz vigyorral a képemen.
Anyu végignézte ezt a jelenetünket egy teásbögre mögé bújva. Valószínűleg vigyorgott.
Aztán dudálást hallottunk a házunk elől. Kimentünk és egy gyönyörű fekete limó állt előttünk.

-Komolyan ezzel megyünk? Tuti értünk jöttek? - ámult Louis.
-Úgy néz ki... -mosolyogtam és elindultam  a hosszú járgány felé.
A sofőr kinyitotta nekünk az ajtót és beszálltunk a hosszú, sötétített üveggel ellátott járgányba.
-Elnézést uram, meg tudná nekem mondani, hogy hol is lesz tulajdonképpen ez a buli? - kérdeztem meg végül.
-Azon a hegyen fent! - mutatott a velünk szemben lévő hegy irányába.
-Ohh, remek. Köszönöm - mosolyogtam és visszafordultam a többiekhez.
Az úton eldöntöttük, hogy összesen egyetlen üveg pezsgőt tolunk be. Ami azt jelentette, hogy mindenkinek jut egy-egy pohár, lévén, hogy kilencen vagyunk.
Kb fél óra után megállt a limuzin egy nagyon szép hely előtt. Kamerák vakui vakítottak el bennünket, ahogy kiszálltunk.
Nem értettem, mire ez a nagy felhajtás, hiszen nem is vagyunk sztárok. Tudtommal.
-Sziasztok! - köszöntött bennünket egy magas kedves arcú férfi.
-Hello - köszöntünk vissza.
-Perrie Edwardshoz van szerencsém? - kérdezte és barátságosan mosolygott rám.
-Igen - feleltem könnyedén.
-De jó, akkor VIP szektor. A vörös szőnyegen majd meg kellene állni fotózkodni - mutogatott.- Jobban nézne ki, ha fiúk és lányok külön. Olyan lenne, mint két együttes - lelkesedett kicsit túlságosan is a névtelen ember.
-Oké. Akkor megyünk. Viszlát! - köszöntünk el és elindultunk a vörös szőnyeg felé.
Mosolyogva sétáltunk a villogó vakuk közt. Aztán két csapatra osztódtunk, ahogy kérték. A fiúk tőlünk jóval távolabb fotózkodtak, mi pedig egy ilyen nagy fal előtt, amilyen az ilyen nagy gálákon szokott lenni.
Kicsit ügyetlenül, de mi lányok beálltunk egymás mellé és mosolyogtunk.

Elég jól éreztük magunkat. Teljesen olyan érzésem volt, mintha valami Angelina Jolie lennék, aki a vörös szőnyegen vonul végig a teljes rivaldafényben.
A srácok is meglehetősen el voltak... Élvezték, hogy mindenki az ő baromságukat figyeli.

Tovább mentünk egy nagy fedett helységbe és nagy meglepetésemre nem egy csomó sztár tartózkodott ott.
Popsztárok, filmszínészek, híres-neves DJ-k... Nem egyet fel is ismertem. Megláttam valakit, akiért mindig is oda voltam.
A példaképemnek s nevezhetem... Taylor Swift állt ott teljes életnagyságban. [Szerk. Megjegyz.: amúgy utálom Taylor Swiftet, de ennek a dolognak még igen nagy jelentősége lesz. ;)) ]
-Jesy! Látod ki az ott? - mutattam óvatosan a szőke énekesnő felé.
-Persze. Taylor Swift. Miért? - kérdezett vissza Jess.
-Ő a példaképem. Mindig is olyan akartam lenni, mint ő - mosolyogtam.
-Pedig szerintem jobb vagy. Ez egy kis... Fujj - grimaszolt Jesy.
-Hát, én szeretem - jelentettem ki és elvettem a mellettünk elhaladó kínálgató pincér tányérjáról egy koktélt.
-Meg kéne keresnem apámat...- néztem körbe.
-Menjek veled? - kérdezte Jade.
-Jöhetsz, ha gondolod - vontam vállat és elindultunk valamerre.
Semerre nem láttam apámat.
-Szerintem kérdezzük meg attól az őrtől ott - biccentettem egy magas, kigyúrt és ijesztő SECURITY-s felé.
Elé léptünk és kedvesen néztem rá.
-Jó estét... öhm... Alexander Edwards-ot keresem. Megmondaná, hogy merre találom? - kérdeztem.
-Ki keresi? - kérdezett a nevemre utalva.
-Perrie Edwards. A lánya vagyok. Ő pedig itt a barátnőm, Jade Thirlwall - mutattam Jade-re.
-Valami, amivel bizonyíthatnád? - nézett le rám az őr.
Ekkor megjelent mögötte apám és kicsit arrébb tolta.
-Paul, ő a lányom és a barátnője. Hagyd őket! - higgasztotta le apu.
-Rendben - motyogta Paul és tovább állt.
-Szia apu! - öleltem meg.
-Szia Pezz! - ölelt vissza. - Szia Jade, mi újság?
-Hello Alexander. Semmi különös - mosolygott Jade.
-Apu, amúúg mi ez a rendezvény? - kíváncsiskodtam.
-A Brit Awards. Tudod, a Brit díjátadó. Olyan, mint az Oscar, csak... itt javarészt zenei előadókat díjaznak - magyarázta apu.
-Jaaaa... Ez megmagyarázza a sok sztárt - bólogattam.
-Igen. Viszont nekem most dolgom van. Érezzétek jól magatokat! - mondta apu és lelépett...


 Remélem tetszett!! ^^ Sietek a következővel, de nem ígérem, hogy hamar lesz, mert vannak problémáim... amik megoldásra várnak. Szóval türelem! ♥♥♥
 Puszi : -Szikraa.♥