Chapter 38.~ Veszekedés És Elköltözés..

Reggel Zayn ölelésében keltem.
Nem nagyon emlékeztem semmire a tegnapi buliból a Brit Awards után. És a fejem is majd' szétesett annyira fájt a másnaposságtól.
Elhúztam Zayn karját a derekamról és óvatosan kimásztam az ágyból. Halkan lecsoszogtam a lépcsőn egyenesen a konyhába. És, amikor beléptem, anyám ideges, dühös pillantásával találtam szembe magam.
-Öhm... Jó reggelt - törtem meg halkan a feszült csöndet.
-Mi az, hogy elmész egy díjátadóra és hajnali fél 4-kor érsz haza, olyan részegen és pia szaggal, mint valami utolsó csöves, aki kiszabadult a kocsmából?? - emelte fel kicsit a hangját velem anyám.
-Buliztam. Nem tudom miért baj ez! 18 vagyok, nem egy 8 éves kislány, aki még mindig az anyja védelmére szorul! - vágtam az arcába.
-Az én lányom vagy és amíg itt laksz, addig nem jössz haza hajnali  fél 4-kor holt részegen! - anyám hangja egyre csak hangosodott.
-Nyugodj meg, van annyi saját pénzem, hogy keressek egy albérletet, de nem is feltétlen kell keresnem, mert lenne kihez költöznöm! - én is kezdtem eléggé idegbeteg lenni.
-Jó reggelt - lépett mögém Zayn és kómás hangon köszönt.
Hátulról átölelt és belepuszilt a nyakamba.
Én olyan dühös voltam anyámra, hogy remegtem és a szemeimbe könnyek szöktek. Ajkamat rágtam, aztán megfordultam, lelöktem magamról Zayn karjait és felrohantam a szobámba, miközben kiengedtem a könnyeimet.
Becsaptam a szobám ajtaját zokogva elterültem az ágyamon.
Két perccel később Zayn egy halk kopogás kíséretében benyitott a szobába.
Nem szólt semmit, csak lassan befeküdt mellém, átölelt és megpuszilt.
-Semmi baj Édesem - húzott még közelebb és szorosabban magához.
-Elköltözöm innen. Nem érdekel, hogy hová, de elköltözöm - jelentettem ki és felpattantam az ágyból.
-Engem viszont nagyon is érdekel! - Zayn. - Éppen ezért, hogy, ha el akarsz költözni, hozzám jössz!
-Nem hiszem, hogy szívesen látnának nálatok... -itt Zayn a szavamba vágott.
-Ki mondta, hogy tudniuk kell? A szobámhoz tartozik egy kis titkos helyiség, amit én soha nem használtam. Valójában nem is kicsi... Majdnem akkora, mint a szobám és egész jól be van rendezve. Ott lehetnek a cuccaid, aludni meg velem alhatnál - Zayn.
-Biztos, hogy jó ötlet ez? Mármint... ha kiszúrnak a szüleid, akkor tuti végünk van -  magyaráztam.
-És? Én is felnőtt vagyok, csakúgy, mint te. El tudom dönteni önállóan, hogy mit akarok, kivel, és hogyan! - nézett értetlenül Zayn.
-Rendben - sóhajtottam. - Akkor összeszedem a ruháimat meg még pár szükséges dolgot és mehetünk... - adtam be a derekam.
Gyorsan összepakoltam a ruhás szekrényem nagy részét egy sport táskába, és egy másikba pár olyan tárgyat, ami fontos. Képek, laptop, töltők, neszesszer... Mikor el készültem, Zayn felkapta az egyik táskát és elindult lefelé.
Már a bejárati ajtónál jártunk, amikor megjelent anyám.
-Te meg hová mész Perrie? - lépett oda hozzám anyám, Zaynt észre sem véve.
-Megmondtam, hogy elköltözöm - vontam meg a vállam és Zayn felé fordultam. - Menjünk jó?
-Nem mész el!!- kiáltott anyám.
-Dehogynem. Mondtam már, hogy már nagykorú vagyok. Ebből adódóan nem tudsz mit tenni. Szóval viszlát! Puszilom apámat - mondtam és Zaynnel kiléptünk az ajtón.
Gyalog indultunk el, mivel tegnap ugye fuvaroztak minket. Nem volt egy nagy távolság. Néhány saroknyit gyalogoltunk csupán, azt is néma csöndben.
Nem igazán volt kedvem megszólalni. Csak fogtam Zayn kezét és ballagtam mellette.
Éppen Zaynék utcájába fordultunk be, amikor szembe jött velünk az osztályfőnökünk. Én eléggé megijedtem.
-Nocsak! Kiket látok? Mr. Malik és Ms. Edwards! Jó napot kívánok! - köszönt mosolyogva.
-Jó napot Mrs. Berty - köszöntünk neki vissza.
-Mr. Malik, remélem tudja, hogy ha még egyszer olyan incidens fordul elő, mint a múltkori, abban az esetben azonnal kereshet másik iskolát - Mrs. Berty.
-Igen, tudom tanárnő - felelte Zayn. - De nyugodjon meg, többször nem fordul elő!
-Nagyon ajánlom. És magával mi van Ms. Edwards? Miért nem volt az őszi szünet előtt iskolában? - kért számon engem is.
-Tudja Mrs. Berty... - Gyerünk Perrie, most kell jól hazudnod! - Tudja meghalt a nagyapám és Franciaországba kellett utaznom egy kicsit istápolni a mamámat és a temetésre - jött az a bizonyos kegyes hazugság. Nekem legalább is mindenképpen kegyes.
-Tényleg? Hát... Részvétem. És ön hogy van? Mármint úgy tudom, hogy maga is... Rossz állapotban volt - kurva jó. Ezek szerint ő is hallott arról, hogy felvágtam az ereim.
-Öhm... Jól. Most már meglehetősen jobban vagyok. Zaynnek hála - mosolyogtam a kezemet fogó Adoniszra.
-Ennek örülök. És akkor jövő héten, vagyis az őszi szünet után jönnek már iskolába? - kérdezősködött.
-Elvileg igen -felelt Zayn. Én nem is tudtam, hogy most őszi szünet van.
-Akkor jó. További szép napot és kellemes szünetet gyerekek - búcsúzott a tanárnő.
-Önnek is Mrs. Berty! - intettünk neki és eltávolodtunk tőle.
-Miről beszélt ez a nő? Mire mondta, hogy ne forduljon többször elő? - kíváncsiskodtam.
-Hát... Egyszer elég.. ittasan mentem suliba és mindenkivel ordibáltam. Natalie-t meg elküldtem melegebb éghajlatra, csak úgy, mint néhány másik gyereket is. Öhm... még Jess-t is. De vele már megbeszéltem... Szóval erre gondolt - Zayn.
-Jesszusom. Zayn, te nem vagy normális. Hogy jutott eszedbe egyáltalán részegen bemenni a suliba? - akadtam ki.
-Nem tudom. Egyszerűen csak... bementem és kész..
-Többet ilyet ne csinálj jó? - pusziltam meg borostás arcát.
-Jó - nevetett halkan.
És meg is érkeztünk Zaynék házához.
Nem volt otthon senki, mert a négy kocsiból, ami ott szokott állni, csak egyetlen állt ott, az is Zayné volt.
Bementünk a házba, és Zayn biztos ami biztos, kiabálva köszönt, aztán, amikor nem jött válasz, elindultunk fel Zayn szobájába.
Lepakoltuk a cuccaimat és végül Zayn ágyán kötöttünk ki, miközben nagyban csókolóztunk.
-Mit akarsz ma csinálni? - kérdezte Zayn, amikor kicsit elszakadtunk egymástól.
-Nem tudom. Első sorban együnk valamit, mert már nagyon éhes vagyok - tettem a kezemet a teljesen üres hasamra.
-Akkor menjünk le, megnézem, hogy van-e valami ehető! - motyogta Zayn és felálltunk az ágyról.
Leosontunk a nappaliba és nekiláttunk valami kaját csinálni. Mivel Zayn gasztronómia tudománya igen véges, ezért én csináltam meg nagyjából mindent, de Zayn kétségtelenül jó munkaerő.
Rántott húst sütöttünk sült krumplival. Mikor elkészültünk mindennel evés előtt rendbe raktuk a konyhát, aztán visszamentünk a kajával Zayn szobájába. És nekiláttunk a nagy ebédnek.
-Húú, Pezzy, ez nagyon finom volt! Köszi - mosolygott Zayn és adott egy csókot.
-Szívesen. Ha már te nem tudsz főzni, együnknek tudni kell legalább egy rántottánál többet összerakni - kuncogtam, mire Zayn hátra döntött az ágyon (ugyanis ott ettünk).
-Tökéletes vagy! főzni is tudsz, gyönyörű és okos vagy, és az én barátnőm - mondta nagyon aranyosan.
-Okos nem vagyok. Szőke hajjal nem is lehetek - nevettem.
-Bolond! - Zayn.
-Ki mondta, hogy normális vagyok? - kérdeztem halkan és megcsókoltam.


Ismét sajnálom, hogy ennyit késtem ezzel a résszel, de remélem megérte várni! :) 
Lehet, hogy hétvégén nem tudok új részt hozni, de nagyon nagyon igyekszem, ígérem! 
Kommenteljetek! 
Puszii : -Szikraa.♥