2013. május 20., hétfő

Chapter 33. ~Séta..

-A szüleid meg a nővéred utálnak engem - jelentettem ki Zaynnek, miközben halál nyugodtan sétáltunk Hatchival.
-Sejtem. Hiába mondtam Doni-nak meg anyáméknak is, hogy nem miattad kerültem oda, hanem a saját baromságom miatt, csak téged tartottak hibásnak. De ne aggódj édesem, majd megbékélnek! - húzott magához Zayn egy csókra.
-Ma nálam alszol? Vagy inkább mész haza a családodhoz? - kérdeztem.
-Szeretnéd, hogy nálad aludjak? - húzogatta a szemöldökét.
-Te tudod. De természetesen tökre megértem, ha inkább hazamész hozzájuk - rázta a fejem.
-Akkor maradok - jelentette ki mosolyogva és megszorította kicsi kezemet.
-Zayn, nem kötelezlek semmire... - szólaltam meg újra, de amikor folytattam volna Zayn belém fojtotta a szót "szomorú" tekintetével.
-Elhiszed, hogy semmi kedvem sincs hazamenni és még egyszer végighallgatni a szüleim papolását és alaposan összeveszni a nővéremmel? - nézett rám kérdően Zayn.
-Pff... El - nevettem.
-Akkor nálad alszunk? - kérdezett reménykedve.
-Igen! - vágtam rá boldogan.
Egymás kezét fogva ballagtunk végig a parkon a sötétben. Nagyon jó volt. Most már úgy éreztem, hogy semmi bajom nem lehet...
-Amúgy mi van a sulival? Mármint... te voltál bent azóta? - kérdezősködtem.
-Egyszer kétszer betévedtem.. De nem nagyon emlékszem, mert vagy enyhén ittas voltam, vagy tökre máshol járt az eszem... - Zayn.
-Sajnálom - hajtottam le a fejemet tudván, hogy ez is mind miattam van.
-Csak egyet kérek Perrie. Soha többé ne csinálj ilyet. Ne hagyj így el és ne tégy ekkora kárt magadban! - mérte végig hegesedő alkaromat.
-Ezt ígérem. Legalábbis az első felét... - haraptam az ajkamba és próbáltam poénra venni a dolgokat.
-Perrie...- vágott sértődött fejet Zayn. - Ez még viccnek is rossz - dorgált.
-Tudom. De semmi biztosat sem vagyok képes mondani az életben. Csak azt, hogy mi most itt vagyunk, a Hyde Park kellős közepén, egy kiskutyával, kézen fogva sétálunk és nagyon, nagyon szeretlek... - húzódtam hozzá nagyon közel és megcsókoltam.
-És a holdfényben még lélegzetelállítóbb vagy - mosolygott és felnézett az égre. Éppen telihold volt.
-Köszönöm - mondtam és szorosan megöleltem.
-Mit? - nézett értetlenül. Tudta, hogy egy bókot nem szokásom megköszönni.
-Hogy itt vagy nekem. És annak ellenére is szeretsz, amit tettem. Pedig... a poklok poklát jártad meg miattam. Mégis... Úgy reagáltál arra, hogy újra itt vagyok, mintha nem is miattam történt volna minden, ami történt - ráztam a fejemet egy óvatos mosollyal az arcomon.
-Miért Perrie? Hogy kellett volna reagálnom? - kérdezett kíváncsian.
-Hát... Minimum úgy, mint a családod. Utálnod kellett volna, hogy mégiscsak én állok az egész dolog hátterében - magyaráztam.
-Perrie, már mondtam, hogy az én baromságom volt. Lehetett volna több eszem is annál, hogy elkezdjek drogozni. A saját eszetlenségem volt. De legalább megtapasztaltam, hogy milyen, ha valaki, vagy valami ennyire padlóra küld. Az előtted lévő életemet nézve ez már nagyon kijárt nekem... - mosolygott szomorkodva Zayn.
-Miért mi volt az előttem lévő életedben? - érdeklődtem.
-Tudod... Minden lányt felszedtem, aki belém botlott. Nem tudom miért, de azt vallottam, hogy hülyítem egy kicsit, esetleg, szélsőséges esetben le is fektetem, aztán goodbye. Ez nagyon ment, hiszen minden lány oda volt és oda van értem lévén, hogy a suli egyik legmenőbb gyereke vagyok - itt megforgatta a szemét - Aztán nyár végén, amikor megismertelek... Valahogyan abbahagytam ezt. Még magam sem értettem, hogy mi lett velem. Nem érdekelt senki. Egy lányra sem voltam kíváncsi úgy, mint addig. Nem véletlen voltam tanév elején olyan elutasító Natalie tekergésére sem. Aztán... Érdekelni kezdett, hogy mitől változtam meg. Mindent elolvastam, amit tudtam, de semmi olyat nem találtam, ami az efféle változásra utalna. De Jade, Leigh és Jesy beszéltek velem és ők ráébresztettek, hogy mi is a bajom. És kiderült, hogy fülig beléd szerettem. Éjt nappallá téve a te adatlapodat bújtam. Nem bírtam betelni az arcoddal, a hangoddal, a tekinteteddel... Ezt nagyon jól titkoltam. Egészen a nálunk rendezett buliig, ahová a lányok téged is elhoztak. Ott valahogyan nem bírtam magammal és letámadtalak. De talán ez volt életem egyik legjobb döntése. Sőt... Ebben biztos vagyok - itt elhalkult és megcsókolt.
-Ne is tudtam, hogy ilyen nagy hatással voltam rád - vontam össze a szemöldököm.
-Perrie, minden mozdulatod nagy hatással van rám. Amikor... amikor összefeküdtél Harryvel... és én ezt megtudtam... Ne akard tudni, hogy mit éreztem. Szörnyű volt. Nem tudtam, mihez kezdjek...-itt még folytatta volna, de tenyeremet a szájára tapasztottam.
-Ne folytasd! Nem akarom ezt felidézni. És szinte biztosra veszem, hogy te sem - jelentettem ki.
Zayn csak elvette kezemet a szájáról, adott rá egy puszit és csendben, egyetlen szó nélkül tovább ballagtunk.
Olyan éjfél tájt léptünk be a házunkba. Éppen némán próbáltunk fellopakodni az emeletre, amikor a nappaliban feloltódott a lámpa.
-Hol voltak a fiatalok? - kérdezte szigorúan apám.
-Csak megsétáltattuk Hatchi-t és beszélgettünk- feleltem.
-Biztos? Nem máshol voltatok? - sandított rám gyanúsan apám.
-Hol lettünk volna kutyával? A Hyde parkban kóboroltunk... - forgattam a szemem.
-Remélem tudod kisasszony, hogy ha hazudsz, akkor azt én úgy is kiderítem. Most menj aludni. Zayn itt alszol Perrie- vel?-apám.
Zayn csak bólintott és mindketten elindultunk felfelé.
-Ez gáz volt... - fogtam a fejemet, amint becsuktam a szobám ajtaját.
-Legalább is elég necces - kuncogott Zayn.
-Gonosz vagy - jelentettem ki heherészve.
-Tudom - Zayn.
-Na jó... Elmegyünk fürdeni? - kérdeztem sunyin.
-Még jó! - pattant fel Zayn az ágyamról.
Bevonultunk a szobámhoz kötődő fürdőbe és megfürödtünk.
***
-Tiszta víz lett minden ott bent! - visítottam, ahogy kiléptünk a  jó meleg fürdőből.
-Majd felszárad - hagyta rám Zayn és ledobta magáról a törölközőt, ami egy csöppnyit elfonta a figyelmemet. - Nem jössz? - paskolta meg maga mellett az ágyat, amikor ő már ott feküdt.
-Öhm... De - ráztam meg a fejemet, mintha attól elhagyná az extázisba ejtő pillanat emléke.
Én is ledobtam magamról a törölközőt és bebújtam az ágyba.
-Akkor... Kezdődjön az éjjel - kuncogott perverzül Zayn és megcsókolt.
Én is elnevettem magam és nekiláttunk az éjszakai élményszerzésnek....


Sziasztook! Valamiért azt veszem észre, hogy sokkal nehezebben jönnek össze a kért kommentek. Miért? :ooo 
Már nem tetszik annyira a blog, mint akkor, amikor elkezdtem? Ha így van, akkor nyugodtan mondjátok meg kérlek és vagy javítok, amin kéritek, ha tudok, vagy törlöm a blogot és befejezem..! :(
4 kommentár és hozom a következőt.
Puszii : -Szikraa.♥

5 megjegyzés:

  1. Nekem nincs a bloggal semmilyen bajom.:oo
    Ugyan olyan jó mint eddig volt!:)

    VálaszTörlés
  2. Nekem még mindig ugyanannyira tetszik, igaz, nem sokat kommentelek, és ezért ne haragudj rám légyszives... De eszedbe ne jusson befejezni a blogot, mert a történet nagyon jó, jók az ötletek, a szereplők és úgy egyben minden!!! :P Hozd a kövit minél hamarabb!!! :D

    VálaszTörlés
  3. Nee Eniko nem torold..nagyon jooo.en imadom.de ezt te tudod is..siess a kovivel nagyon nagyon...:)

    VálaszTörlés
  4. Ismerős az érzés a PNLM-vel kapcsolatban... DE TE NEHOGY TÖRÖLD!! Kiváló a blog!! <3 <3 :DD

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó a blogod érdekes élménydús nagyon

    VálaszTörlés