Chaptre 34. ~Reggel.

Reggel Zayn Hatchival játszott. Arra ébredtem, hogy Zayn nagyban uszítja a kiskutyát egy plüssállatra.
-Jó reggelt! -  nyújtóztam.
-Szia Édes - mosolygott Zayn.
-Látom jól elvagytok Hatchi-val - állapítottam meg.
-Bizony. Okos kiskutya - paskolta meg Hatchi fejét.
-Hát... Nem véletlen vagyok én a gazdája - nevettem és leültem melléjük a földre.
Megcsókoltam Zaynt és fel is álltam.
-Cher nincs itthon. És anyudék sem - informált Zayn.
-Ohh. Remek. Kérsz valamit reggelire? - kérdeztem.
-Majd lemegyek oké? - Zayn.
-Jó jó - mosolyogtam és leindultam a konyhába. 
Leértem és azonnal bekapcsoltam a kávéfőzőt. Elővettem egy bögrét Zaynnek és letettem a pultra. Én most nem kívántam a kávét úgyhogy maradtam a rendes reggelinél. Amíg a kávé készült én kiöntöttem magamnak egy tálába tejet és müzlit.
Lefőtt a kávé, kiöntöttem Zayn bögréjébe és letettem magammal szemben.
-Itt vagyok Nyuszi - szaladt le a lépcsőn Zayn és egy puszit nyomva a fejemre leült.
Én nem mondtam semmit, csak halványan mosolyogtam és lassan szemezgetni kezdtem a müzlimet. Zayn ugye velem szemben ült. Észre vettem, hogy folyamatosan engem bámul.
-Mi az? Mit nézel annyira? -kérdeztem kissé nevetve.
-Csak... Reggel még gyönyörűbb vagy - felelt és ő is elmosolyodott.
-Ja persze.... - takartam el az arcom. - csak a gyönyörűség hiányzik.
-Nem igaz - jelentette ki magabiztosan Zayn.
-Ajj... - forgattam a szemem.
-De tényleg. Szerintem te vagy a legszebb - simogatta meg a hajamat.
-Én meg tényleg nem... Nem értem, hogy, hogy tudsz velem maradni és minden nap így, ilyen édesen bókolni nekem. Én legszívesebben szembe tudnám köpni saját magam azért, amit tettem veled és veletek. És nem tudom megérteni a felfogásotokat. Mások nem maradtak volna így mellettem, mint a barátaim, és te - mondtam.
-Az lehet, de mi nem mások vagyunk, hanem... ők a barátaid, akik mindig itt vannak és lesznek neked, én pedig... a pasid, aki szintén mindig itt leszek, és tehetsz akármit, mindig szeretni foglak - fogta meg a kezemet Zayn az asztal felett.
-De ezt én akkor sem értem. Megcsaltalak, itt hagytalak, miattam sittre kerültél, és még ezek után is képes vagy szeretni... Komolyan én ezt nem tudom megérteni - haraptam a számba.
Erre Zayn csak fel állt, mellém lépett, felhúzott a székemről és mélyen a szemebe nézett.
-Perrie, kérlek fogd fel, hogy én... szerelemből szeretlek. És... Igazán. És ez nem azt jelenti, hogy akárhányszor felszarvazhatsz, vagy itt hagyhatsz, csak azt, hogy feltétel nélkül szeretlek. És mindenki követ el hibákat - vont vállat Zayn.
-Nem ez a normális felfogás Zayn - ráztam a fejemet.
-Tudom. De ki mondta, hogy normális vagyok? - mosolygott rossz fiúsan.
-Imádlak - súgtam és lábujjhegyre álltam egy csókért.
-Én is - Zayn.
És ekkor hazarontott anyám.
-Kicsim... Ohh.. bocsánat - kerekedett ki a szeme, amint meglátta, hogy Zaynnel éppen nagy csókcsatában vagyunk.
-Most már mindegy anyu, megzavartál. Szóval mi is olyan fontos? - kérdeztem mosolyogva.
-Ömm... Lenne egy ilyen... partyszerű dolog itt Londonban. Vörös szőnyeg, meg minden. És eljöhetnél este. Hozhatnád a barátaidat is - anyu.
Én Zaynre néztem, aki arcán látszott, hogy jó ötletnek tartja.
-Oké. Akkor felhívogatok mindenkit - lelkesedtem én is és felmentem a szobámba.
Zayn utánam.
Felkaptam a mobilomat és Zaynét is.
-Te hívod a fiúkat. Én intézem, hogy a csajok itt legyenek - dobtam oda neki a mobilját.
-Igenis főnökasszony - szalutált viccesen Zayn és mindketten nekiláttunk a körbetelefonálásnak.
Végünk Az egész bagázs ráért. Zayn még Harry-t is meghívta, amint csöppet meglepődtem.
-Anyu!!- kiabáltam le az emeletről.- Mikorra kell odaérni??
-Este 8-kor kezdődik. Még van 9 órátok! - anyu.
-Remek! - szaladtam vissza a szobámba.

*2 óra múlva*

-Te, Jesy, mit veszel fel? - kérdeztem a ruhákat magam elé rakosgatva.
Együtt készülünk mi lányok itt nálam, a fiúk meg Harrynél.
-Fogalmam sincs Pezz. De ha ez egy ilyen bál vagy mi a  csuda, akkor nem ragaszkodom semmiféle kevésbé elegáns dologhoz. Imádom kicsípni magam...- billegett Jess a tükör előtt.
-Jesszusom.... - nevetett Leigh.
-Amúgy Cher nem jön? - Jesy.
-Nem. Valami fotózási munkája van London külvárosában - adtam választ.
-Értem. Na jó szerintem én ezt veszem fel! - Jess.
Egy elől combközépig, hátul földig érő, mindkét derekán lyukasztott fekete ruhát tett maga elé.
-Tényleg jó - nézett elismerően Jade.
-Juuj, Jade! Tényleg, mi van veled meg Niallel? - kérdezte Leigh hirtelen.
-Semmi. Meg vagyunk. Én személy szerint oda vagyok attól a szőke ír fejétől, és ahogy észrevettem ő is odavan értem, szóval minden OK - mesélt vigyorogva Jade.
-Ott is dúl a szerelem? - sandított rám Jesy.
-Bezony. Zayn annyira aranyos. Tegnap itt aludt és ma reggel is olyan édes dolgokat mondott... Tényleg nem értem - ráztam a fejemet.
A lányok csak felnevettek.
-Nekem is kéne egy pasi... - Leigh.
-Összehozlak én Harolddal - röhögtem.
-Fujj... Isten ments! Jó, nem mondom, hogy nem néz ki jól, de egy ilyen sunyi dög nekem nem kell - forgatta a szemét.
-Jogos - Jess.
-Én is csak poénnak szántam - nevettem és már fájt a rekeszizmom.
-Nem volt vicces - Leigh.
Ezek után nevetve, visítozva, énekelgetve készültünk.
Amúgy hozzátenném még, hogy Jesy-nek, Leigh-nek, és Jade-nek is nagyon szép hangjuk van és ahogy hallottam még passzolt is.
Vártam, hogy elkészüljünk, mert érdekelt mi lesz az a nagy "vörös szőnyeges" rendezvény, és kíváncsi voltam, hogy ki lesz ott. Egyre jobban izgultam, ahogy közeledett az a bizonyos este 8 óra....



Figyeljetek, ha nem tetszik a blog, akkor csak szóljatok és abba hagyom! Na szóval 4 komment a köviig! 
Puszii : -Szikraa.♥