Chapter 26.~ Látogatás.

-Jó napot! Ömm.. Én Zayn Malikot keresem. Úgy tudom, hogy jelenleg itt van a... a fogdában.. -mondtam nehezen a "fogda" szót.
-Jó napot. Egy pillanat, máris nézem - mondta a rendőr hapsi a pult mögül.
Kutakodott valamit a gépében és ismét rám emelte a tekintetét.
-Jöjjön, elkísérem hozzá! - mondta és fel állt.
Végigmentünk pár folyosón és végül beértünk egy olyan folyosóra, aminek minden oldalán rácsok voltak és azok mögött emberek ültek. Amikor megláttak, mindenki a rácshoz csődült.
-Na, ez aztán nő! - hallottam az egyik hangját.
-Azt a rohadt egek, fuu, de jól néz ki! - morogta egy másik rab, ahogy elmentünk mellettük.
-Húú de megkúrnálak!! - kiabált egy másik utánam.
-Mi van, kinek rendeltek itt kurvát? - nevetett hangosan még egy reszelős hang.
Ettől kissé megijedtem.
-Kussoljatok rohadékok, mert esküszöm, hogy kinyírom valamelyikőtöket! - kiabált Zayn, és megláttam az egyik rács mögött.
Az utolsó volt ezen a folyosón. Bal oldalt helyezkedett el, és Zayn volt benne az egyedüli.
A kísérőm kinyitotta a rácsot és beengedett rajta.
-Zayn! - öleltem meg egyből.
Hallottam, hogy a rács zára kattan, azaz vissza záródott.
Zayn nem mondott semmit, csak megcsókolt.
Még mindig nagyon jól esett. Két hosszú hétig depressziós voltam, mert nem érezhettem ezt. Most pedig erről a részről boldog vagyok, mert itt van.
-Zayn, miért csináltad ezt? - kérdeztem tőle, amint elegnedtük egymást.
-Nem tudom...- rázta a fejét. - pillanatnyi hülyeség..
-Ha pillanatnyi lett volna, akkor nem kerültél volna ide azzal, hogy 3 féle drogot is találtak nálad. Zayn, ezt olyannak mondd, aki el is hiszi! - néztem nagy barna szemeibe.
-Hiányoztál. Nem bírtam nélküled. Kellett valami, ami kicsi időre is, kitörli a fejemből az emlékedet. És erre csak a drog és a pia volt a megfelelő dolog - hajtotta le a fejét.
-Te is tudod, hogy nem megoldás, hogy, ha minden nap iszol és drogozol. Előbb-utóbb belebetegedtél volna. Vagy rosszabb - mondtam elcsukló hangon.
-Tudom. És nagyon sajnálom. Nem érte meg az egész... - Zayn.
-Hát nem. És... nem mondták, hogy valamennyi óvadékért kiengednek? - kérdeztem reménykedve.- Elvégre csak először vagy itt...
-Nem. Azt mondták, hogy túl sok anyag volt nálam, ezért csak bírósági tárgyalás útján dönthetik el, hogy mi lesz velem - sóhajtott lemondóan.
-És addig itt kell lenned?
-Igen..
-Istenem.. - a szememet már megint könnyek csípték. -És ha megpróbálnám előrehozatni a tárgyalást?
-Nem hiszem, hogy lehetséges lenne. De meg lehet próbálni - Zayn.
-Ügyvédet vettek fel a szüleid? - kérdeztem és próbáltam nyugodt maradni.
-Igen. Azt mondta, hogy majd őt értesítik mindenről.
-Akkor majd vele beszélek. Megoldjuk oké? Nem hagyom, hogy itt legyél, ki tudja még mennyi ideig... - jelentettem ki magabiztosan. 
Egyszer csak se szó se beszéd magához ölelt.
Szorosan tartott, mintha az élete múlna ezen az ölelésen, és azon, hogy a karjaiban tarthat.
-Olyan jó, hogy itt vagy - Zayn.
-Vége a látogatásnak! - szólt egy szigorú hang.
Én kelletlenül elhúzódtam Zayntől és a szemébe néztem.
-Szeretlek! - mondtam és még egyszer megcsókoltam.
-Én is - Zayn.
A rács zára hangosan kattant
Még egy csókot adtam Zaynnek, megöleltem, és mentem.
Szomorúan dobtam ég egy puszit és intettem oda egy utolsót Zaynnek, és már mentem is.
Őszintén, fogalmam sem volt, hogy hol kell az olyanokat intézni, mint Zayn ügye. Az biztos, hogy beszélnem kell az ügyvéddel. De hogyan tovább?
Ezeken még rá érek agyalni. Most a húzós az lesz, amikor odaállítok Zayn családjához, én, aki mindenről tehetek, hogy kéne az ügyvéd száma. Kész csoda lesz, ha nem rakják ki a szűröm. Jó, oké, most tökre meg tudom őket érteni, de félek, hogy Yaser, vagy Patricia mennyire lesznek rám kiakadva.
Remélem, hogy nagyon, mert eddig furcsa módon senki nem haragudott rám nagyon. Legalább is senki nem mutatta ki szemtől szembe.
Ránéztem az órámra, ami éppen 11-et mutatott.
Gondoltam elhívom ebédelni a lányokat. Fogtam a mobilomat és tárcsáztam Jesy számát.
-Hallo? - vette fel kicsit álmos hangon.
-Sziaa. Nagyon felkeltettelek? - nevettem halkan.
-Már egy 10 perce ébredezem nyugi! - Jess.
-Jó. szóval nincs kedved eljönni velem ebédelni? Mondjuk a Viva La London-ba? - kérdeztem reménykedve.
-De, persze! A többiek is jönnek?
-Igen. Már, ha ráérnek - feleltem.
-Jó. Én hívom Jade-t, te meg hívd fel Leigh-t. Éééés.... Ez a Cher csajszi is jön? -Jesy.
-Hááát.... Ha nem gond, akkor igen..
-Okéé! Szimpi csajnak tűnik, úgyhogy jöjjön csak! - lelkesedett.
-Jó, akkor hívom Leigh-t. Tied Jade. Ja, és délben a Viva La London-ban! - mondtam és letettem.
Haza értem és azonnal hívtam Leigh-t, miközben beléptem a házba.
-Szia Kicsim! - kiáltott anyu, én meg felemeltem a kezemet, jelezve, hogy várjon.
Letárgyaltam mindent Leigh-vel és ő is jön.
-Cheeeer!! - kiabáltam fel hozzá az emeletre.
-Igen?? - hallottam vékony hangját.
-Jössz velem meg a lányokkal étterembe?
-Itt Londonban?
-Neeeem, egy tányér ételért elmegyünk Jamaicába. Persze, hogy itt Londonban - forgattam meg a szememet.
-Okés! - ment bele.
Felmentem átöltözni.--->
Miután átvettem a ruhát újra megcsináltam a sminkemet és én készen is voltam.
-Cheer! Elkészültél? - kérdeztem hangosan.
-Még nem! Várjál! - kiabált ki Cher a szobája mélyéről.
-Istene, te lány igyekezz!
-Jól, van, jól van! -mondta nyugtatva és egy nagy dörrenést hallottam szobájából.- Minden OK! Csak leejtettem ezt a.... szart... - Cher.
-Siess, mert délre kell ott lennünk! Esküszöm, hogy ha 10 percen belül nem készülsz el, itt hagylak!- sóhajtottam. Erre Cher kirontott a szobájából.
-Itt vagyok, élek, virulok, szép vagyok, és indulhatunk anyu! - nevetett Cher.
-De bolond vagy! - nevettem és is és megfogtam a csuklóját és lerángattam az emeletről. -Anyu, apu, mi mentünk! Ebédelni vagyunk egy étteremben. Puszóó! - mondtam gyorsan és elindultunk Cherrel.



Nos, hát ismét el kell mondanom, hogy mennyire imádlak benneteket :3 6 komi és hozom a kövit drágáim :DD 
Puszi, ölelés : -Szikraa.♥