Chapter 29.~ Meglepetés..

"Lassú és lomha mozdulattal nyitottam ki résnyire az ajtót. Amint megláttam ki áll az ajtóban, kővé dermedve komor arccal álltam. Nagyot nyeltem és az előttem álló személy szemébe néztem...."

-Mi a fenét keresel te itt? - kérdeztem haragosan.
-Perrie... Beszélnem KELL veled! - hangsúlyozta ki a szót. 
-Nem érdekelsz Harold! Tűnj el! - be akartam csapni az ajtót, de nem ment, mert Harry lába megakadályozta.
-Pezzy kérlek szépen! - kérlelt. 
Pezzy. Na erre elöntött az ideg. Csak Zayn hívott eddig így. Még a barátaim sem szólítottak Pezzy-nek. 
A tenyerem nagyot csattant a hívatlan vendégem arcán. 
-Neked csak Perrie. Fogtad? - morogtam idegesen Harry pedig kezemtől piros arcát simogatta. 
-Csak azért jöttem, hogy segítsek Zaynnek. De tudod mit? Inkább pusztuljon meg ott a börtönben! - mondta teli "jóindulattal".
-Segíteni? Hogyan tudnál te neki segíteni?- kérdeztem és hirtelen haragom helyét őszinte kíváncsiság vette át.
-Mindegy. Nem érdekes - vont vállat, és elindult haza felé.
Csuklója után kaptam és vissza rántottam.
-Kérlek Harry mondd el! - kértem hatalmas boci szemeimmel.
-Minek mondanám? Éppen az előbb vágtál pofon, mert rendes voltam hozzád! - Harry.
-Haz, kérlek szépen! Zayn a legjobb barátod!
-Csak volt a legjobb barátom. Már régen nem az. De te ezt honnan is tudhatnád?? Eltűntél hetekre és azt sem tudod, hogy a te drága kis Zayned átjött hozzám és konkrétan összevert - mutatott az arcán már elhalványulni kezdő sebre.
-Ezt ő tette? - kérdeztem megriadva.
Harry csak bólintott.
-Sajnálom. De kérlek Hazza, mondd meg, hogy hogy tudok neki segíteni! - könyörögtem mostmár könnyes szemmel.
-Jó. Beengedsz? - kérdezte kicsit elmosolyodva.
Én kijjebb tártam előtte az ajtót jelezve, hogy fáradjon beljebb. Bementünk és leültünk a nappalink kanapéjára.
-Szóval? - haraptam az ajkamat kíváncsian.
-Szóval anyám bátyja ott dolgozik a rendőrségen. És ő a rendőr főkapitány. Meg tudnám vele beszélni, hogy Zayn-t engedjék ki, vagy csak könnyített büntetést kapjon - tördelte az ujjait Harry.
-Ez nagyon jó!! Köszönöm szépen Harry! Nagyon hálás leszek, ha megteszed! - ujjongtam.
-Akkor jó. Beszélek ma vele - bólintott Haz.
-Köszönöm szépen! - sóhajtottam és megöleltem.
Harry bizonytalanul, de derekam köré fonta karjait és óvatosan megszorított. Jól esett megölelni őt. akármi is történt, az már a múlt. Ő akkor is az én legjobb barátom, Harry.
Most pedig hihetetlen hálás lehetek neki, hiszen mindent meg fog tenni, hogy Zaynt kihozza abból az undorító cellából.
-Akkor én megyek is...- mondta, amikor elváltunk egymástól.
-Oké... szia - köszöntem el, és Harry nagy léptekkel ki is ment az ajtón, becsukva azt maga után.
Felmentem a szobámba és agyaltam.
Ha Harrynek tényleg sikerül kihoznia Zaynt, akkor nem hagyhatom, hogy mindenki továbbra is haragudjon rá, hiszen nem hagyta, hogy Zaynnek éveket börtönben kelljen töltenie.
Ezt a gondolatot még tovább vittem, és ott lyukadtam, ki, hogy mostmár kezdenem kellene valamit az életemmel.
Arra is rájöttem, hogy ezzel mi lesz, de erről majd később. Eldöntöttem, hogy ezt csak akkor próbálom meg, ha Zayn kikerül és a teljes baráti társaságunk újra legalább részben a régi lesz.
Aztán valahogyan visszacsöppentem az én hibátlan és tökéletes Álomvilágomba.

***

Reggel furcsa zajra ébredtem. Valami leesett és széttört a konyhában vagy a nappaliban. Ezek után kísérteties csönd.
Fogtam, magamra dobta a köntösömet, és lementem a lépcsőn. Cher állt a konyhában egy kicsi állathordozóval.
-Cherry, mi a fene ez? Milyen állatot hoztál ide? Anyuék tudják?? - kérdeztem rögtön.
-Persze, hogy tudják. Mindjárt ők is itt lesznek, várj egy pillanatot! - Cher.
Ekkor beléptek a szüleim. Én felültem a konyhapultra, és kérdően néztem mindhármukra.
-Kicsim, ez egy ajándék neked - kezdte anyám.
Most már felvontam a szemöldökömet is. 
-Nézd meg te okos! - Cher.
Elvettem tőle az állathordozót, és kinyitottam a rácsos elejét.
Amint megláttam benne a kisállatot, benyúltam érte.
-Juuuj, de szép vagy! - mosolyogtam a kis kutyára.
Egy pomerániai kölyök volt. Hihetetlen szép.
-Úgy gondoltuk, hogy kicsit... magányos vagy Zayn nélül, így jó ötletnek láttuk, ha kapsz egy kiskutyát. Úgy is mindig aartál egy ilyet - apu.
-Istenem, nagyon köszönöm! Gyönyörű! - simogattam meg a szőrmók kutyust.
-Hogy nevezed eeel?? -Cher.
-Hmm... - itt belemerültem a kutyanevekbe. Nem akartam olyan átlagos kutya nevet.
Buksi, gyere ide! - és a parkban az összes kutya hozzám szalad. Ezt nem akartam.
-Hatchi - mondtam.
-Egészségedre. De mi lesz a kutyuli neve? - Cher.
-Cher, nem tüsszentettem, hanem a kutya neve lenne Hatchi - forgattam a szemem.
-Jaaa.... Az más - bólogatott.
-Ez aranyos név! - anyu.
-Tudom - vontam vállat lazán és magamhoz öleltem a kiskutyust.
Egész délután vele játszottam. Nagyon édes volt, ahogy a kis gumilabdája után szaladgál a nagy nappaliban és visszahozza nekem a labdát.
Rengeteg kép született erről a napról.
A mai nap már csak egy elintézni valóm maradt. Beszélnem kell Harryvel, hogy mire jutott az anyja bátyjával...

Ismét némi késéssel, de itt van a következő! Nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszik! :)) 
Lenne hozzátok egy kérdésem. 
Ha elkezdenék egy Harry-s blogot, akkor olvasná valaki, vagy kutya sem kíváncsi rá? 
A válaszokat kommentben várom! 
Köszönöm és Puszi : -Szikraa.♥