Chapter 32. ~Közös Délután..

-Szia - mosolyogtam rá, amikor Zayn lépett ki a cellából, nem én be hozzá.
-Szia - ölelt meg és megcsókolt.
-Hogy vagy? - kérdeztem fülig érő szájjal.
-Remekül. Ma remélem veled lehetek egész álló nap - Zayn.
-Persze! - csókoltam meg megint.
Elmentünk kitölteni a lapot.
Nekem olyanokat kellett ráírnom, mint pl név, lakcím, személyi igazolvány szám, óvadék összege, aláírás stb.
Zaynnek már egy kicsit bonyolultabb téma volt.
Az óvadék összege után 10 mondatban ki kellett fejtenie, hogy miért került be. Meg persze neki is kellett a neve, a személyi igazolvány száma, meg, hogy ki tette le az óvadékot. És persze az aláírás.
Odaadtam Leslie-nek 150 fontot, beszélgettünk még egy picit aztán mentünk.
-Harry dobj ki minket nálunk jó? - kértem a göndört.
-Oké - pillantott rám és bekanyarodtunk az utcánkba. Zaynnel én hátul ültem, és egymás kezét fogva összefonódva ültünk.
Aztán a kocsi meg állt és kiszálltunk.
-Köszi Haz! Majd még beszélünk! - adtam neki egy puszit.
-Szevasz Haver - köszönt el Zayn is és a mi házunk fél siettünk.
-Cher lehet, hogy otthon van, de sebaj, nemsoká kipaterolom - nevettem és beléptem a házunkba. -Szia Cherry!! - kiáltottam.
-Halihóó! Na mi volt? - szaladt elő és, amikor meglátta Zayn kicsit meglepődött, de Zayn elé lépett és kezet nyújtott neki. - Szia, Cher Lloyd vagyok - mutatkozott be barátságosan.
Zayn kezet fogott vele és rá mosolygott.
-Cher nem lehetne megoldani, hogy teee... esetleg szervezz valami programot magadnak egy pár órára? - néztem sejtelmesen barátnőmre.
-Oh.. Ömm... de persze. Nem baj, ha felhívom Jade-t? Hátha ráér - Cher.
-Persze hívd csak! - mosolyogtam.
15 percen belül Cher már otthon sem volt.
-Nos, akkor mi a terved, mit csinálunk? - vetett rám perverz pillantást Zayn.
-Hmm... Nem is tudom... - haboztam játékosan és csípőjére ültem, ezzel félig fekvő helyzetbe kényszerítve őt a kanapén.
-Akkor találj ki valamit! - harapott az ajkába Zayn.
Nos, ez volt az a pont, ahol elszakadt a cérna. Imádtam, amikor ezt csinálja, és nem tudok neki ellenállni, de ezt ő nagyon is jól tudja.
Megcsókoltam tökéletes ajkait és puha fekete hajával játszottam.
-Zayn szerintem ezt nem a nappaliban kéne - sóhajtottam, amikor akaratosan a combomba markolt.
-Miért nem? Tökéletes ez a kanapé... - kuncogott Zayn.
-Az lehet, de, ha valaki hazajön az meg gáz. És én nem szeretnék másfél órás előadást hallgatni anyámtól, arról, hogy ez, hogyan működik, stb. 18 éven át megúsztam ezt a felvilágosítósdit, nem most akarok bele csöppenni - nevettem és felálltam.
-Na jó, akkor menjünk fel! - Zayn.
 2 pillanat alatt fent voltunk a szobámban, és mire észbe kaptam már semmi ruha nem volt egyikünkön sem.
-Hiányoztál! - sóhajtottam, ahogy Zayn kezei az oldalamon vándoroltak lefelé.
-Te is... - súgta a nyakamba és elkezdett harapdálni.
Innentől szabad a fantázia..

*****

-Kicsim hazajöttünk! - kiáltott anyám, amikor beléptek a házba.
Mi Zaynnel ijedten összenéztünk. Már rég csak feküdtünk egymás mellett ölelkezve, de azért nem ártana, ha fel is vennénk valami ruhát, mire anyám felér a szobámba.
Mindketten villámgyorsan felálltunk, és magunkra kapkodtuk a ruháinkat. Zayn a pólóját most lehagyta. 
Megálltunk a szobám közepén és csókolóztunk, amikor anyám és apám kopogás meg minden nélkül berontott, mi pedig szétugrottunk Zaynnel.
-Szia Kicsim. Hello Zayn! - anyu.
-Szia Bridgit. Jó napot Mr. Edwards - köszönt Zayn.
-Szevasz Zayn - köszönt apám gorombán.
-Apu, nem lehetnél egy picit kedvesebb? - kérdeztem rovóan.
-Egy börtöntöltelékkel, aki tönkreteszi a lányomat? Minek? - apám.
-Apa, szerintem inkább menj ki! Nem akarok ma balhét itthon oké? - toltam ki a szobámból apámat.
-Most mi van?? - nézett értetlenül.
-Semmi apu, csak menj ki! - mondtam és becsuktam előtte a szobám ajtaját.
-Akkor én is megye kicsim. Hagylak, hadd élvezzétek egymás társaságát - mosolygott cinkosan anyám.
-Okés anyu. Hali - és anyám előtt is becsuktam az ajtót.
-Már elég sötét van. Nem megyünk el valamerre? - kérdezett Zayn magához húzva engem.
-Jó ötlet. És te még tudsz is rám vigyázni. Hova megyünk? Bulizni? - csillantak fel ég kék szemeim.
-Én most nem arra gondoltam. Csak így este kimehetnénk csak ketten... mondjuk a parkba. Egy romantikus séta, stb... - adott egy puszit az orromra.
-Benne vagyok! - súgtam és megpusziltam borostás állát, ahogy felemeltem rá a fejemet..
-Akkor öltözzünk fel rendesen és menjünk! - lelkesedett Zayn és én elszomorodtam, hogy fel kell vennie a pólóját.
Kerestem valami utcai ruhát és azt vettem fel.

-Siess szépségem, mert nem engednek el anyudék! - mosolygott Zayn és hátulról átölelt.
-Zayn, már elmúltam 18. nem szabhatják meg, hogy meddig maradjak és hol - emlékeztettem.
-Akkor is - nevetett Zayn.
-2 perc édesem - hagytam rá és elpakoltam az elöl hagyott ruhákat.
-Oké... - sóhajtott Zayn és ledőlt az ágyamra.
Akkor megjelent Hatchi is, akit Zayn valószínűleg most vett észre először.
Felugrott hozzá az ágyra és össze vissza kezdte nyalogatni és bújni hozzá.
-Jéé.. Ez meg, hogy került ide? - nézett kikerekedett szemmel Zayn.
-Ja, ő a kiskutyám, Hatchi - emeltem le Zaynről az említett állatot, és letettem a földre.
-Cuki - Zayn.
-Az. És most féltékeny vagyok rá - nevettem, amikor Hatchi visszamászott Zaynre és megint elkezdett hozzá bújni, és nyalogatni kezdte.
-Bocsi Hatchi, de most a gazdáddal kell valami elintéznem - nézett le a kicsi szőrgombócra, aki hevesen csóválta a farkát.
Zayn felállt, a szemembe nézett, lehajtotta a fejét és megcsókolt.
-Vigyük Hatchit is! - ötletelt a csók után Zayn.
-Jó! Mit szólsz hozzá Picúrom? Jössz velünk sétálni? - simogattam meg az apró fejét.
Hatchi, mintha megértette volna, amit mondok, aprót ugatott és elindult a bejárati ajtó felé.
-Lényegre törő kiskutya - jelentette ki lazán Zayn és mi is elindultunk kifelé.
Feladtuk a kutyára a nyakörvet meg a pórázt és mentünk. Jó séta lesz, előre érzem...


Remélem tetszik ez a rész! ^^ 4 komi és következő! :3 
Puszii : -Szikraa.♥