Chapter 25.~ Álom...

A hazafelé úton végig emésztettem magamat. Zaynre gondoltam és arra a bizonyos utolsó csókra, amit adott, mielőtt elvitték.
Ám még mindig volt bennem egy csöppnyi félelem, a szüleim miatt. Féltem apámtól. Féltem anyámtól és féltem, hogy mit fognak rám reagálni. Reméltem, hogy nem csesznek le nagyon...
-Itt vagyunk - Leigh.
-Oké...- sóhajtottam és kiszálltunk a kocsiból.
Lomha léptekkel közeledtem a ház felé, ahol bent vár anyám és apám.
-Sz...sziasztok - köszöntem, amikor beléptem.
Meglepetésemre apám rohant ide hozzám és ölelt meg először.
-Perrie!! - hallottam meg végül anyám hangját is.
-Istenem, kislányom, még egyszer ne hozd így ránk a frászt jó? Nagyon aggódtunk érted - apa.
-Tudom apu, és nagyon nagyon sajnálom! Nem kellett volna ezt csinálnom - ráztam a fejemet.
-Kicsim!! - ölelt meg anyu is.
Mindkettejük szeme teli volt könnyel. Most azonban én vagyok az egyetlen, aki nem sír.
-Higgyétek el, nagyon sajnálom! - bizonygattam.
-Elhisszük kicsim! Csak ne négy többet ilyet oké? - apu.
-Jó - feleltem és még egyszer megöleltem egyszerre a szüleimet.

***

-Én megyek aludni. Holnap 10-re megyek be Zayn-hez. Jó éjt! - álltam fel és felmentem a szobámba. 

Kicsit elbeszélgettek velem a szüleim. Cher végig ott ült csöndben és néha meg szólalt és magyarázott. 

Beléptem a régen látott szobámba és minden ugyan úgy volt, mint, ahogy otthagytam.

Egyből, ruhástul beborultam az ágyba és zenét hallgattam. Régen hallgattam már viszonylag boldog hangvételű számokat, de most ehhez kaptam kedvet.
Beraktam a "Happy:)" cím listáról a legelsőt.
Erre a számra szinte rögtön elaludtam.
Rettenetes dolgot álmodtam...
Egy bírósági tárgyalóteremben ültem tanúként. Nem értettem az egészet.
Aztán behozták Zayn-t, bilincsbe verve, mint egy igazi vérbeli bűnözőt, aki rendszeres vendég itt.
-Zayn! - akartam kiáltani, de egy szó sem jött ki a torkomon.
Elkezdett beszélni a bíró, de én nem hallottam egyetlen szavát sem. Semmit nem hallottam, csak síri csöndet. Kapkodtam a fejemet és rájöttem, hogy nem is vesznek észre engem.
Felálltam és előre mentem Zaynhez. Ő látott engem, de csak póker arccal ült. Egyedül szeme követett engem.
Egyszer csak mindenki eltűnt a teremből és kettesben voltam ott Zaynnel.
Aztán Zayn szó nélkül fel állt és odalépett hozzám. Mondott valamit, de még  mindig nem hallottam, majd megcsókolt. Utána hátat fordított nekem és kiballagott a tárgyaló teremből.
Én rohantam utána, de már senkit nem találtam. Össze vissza rohangáltam, de egy sötét helyre jutottam, ahol egy gyengén világító lámpa szórta pislákolva fényét.
Egyszer csak valami ijesztőt hallottam és itt felriadtam.
Sikoltva ültem fel az ágyamban és levegőt kapkodva pislogtam az én szobámban.
Körbe néztem és láttam, hogy ez csak egy álom volt.
Hatalmas kő esett le ezzel a szívemről.
Rápillantottam az órámra, ami reggel 8-at mutatott. Féltem visszafeküdni, mert rettegtem, hogy visszatér ez az álom.
Inkább felálltam és elkezdtem készülődni.
Megfürödtem, sminkeltem, és kerestem valami ruhát.

Még 9 előtt elkészültem, így inkább lementem reggelizni.
Nem tudtam sokat enni. Öt kanál gabonapehelynél több nem fért belém.
Itt hagytam anyáméknak egy levelet, hogy ne aggódjanak, csak Zaynhez mentem.
A rendőrségre belépve egyből a rendőrpulthoz (szerk. megjegyz.: ez amolyan recepció a rendőrségen) léptem...



Hát ez lenne a 25. rész. Közlöm veletek, hogy ezt nem egy túl hosszú blognak indítottam, szóval már nincs túl sok hátra. Max 50 részt vagyok hajlandó megírni, utána pedig kezdek majd egy új blogot. remélem azt is ilyen hálásan fogjátok olvasni. 5 komment a következő részig! 
Puszi & ölelés : -Szikraa.♥♥♥