Chapter 20.~ Inkább Eltűnök Innen...

~*Zayn szemszöge*~

Amint elhagytam a kórházat, Harry háza felé vettem az irányt. Eldöntöttem, hogy félholtra verem a göndör képét.

Idegesen Perrie-ék háza előtt fékeztem le a kocsit és át futottam Harryhez. Berontottam a házába.
-Hol vagy te féreg??- kiáltottam el magam amint beléptem.
Egy lány nyögését hallottam fentről. Elöntött a düh. Még jobban.
Először megdugja az én barátnőmet, aztán már azon az éjjelen másik nőt visz ágyba.
Felmentem az emeletre. Berúgtam a szoba ajtaját, mire Harry és a csaj is felkapta a fejét. Szerencsémre még mind a kettejükön volt ruha.
-Most meghalsz te rohadék - hörögtem idegesen és nekimentem egykori legjobb barátomnak.
Leterítettem a földre és öklömmel ott ütöttem, ahol értem. Nem tudott küzdeni, mert fölé kerekedtem és egy másodpercre sem hagytam abba az ütlegelését.
-Jézusoom!! - visított éles hangján a lány, akivel éppen hancúrozott. -Én lelépek! - mondta és eltűnt.
-Ennyit ér a kis csajod te farok! - mondtam neki két ütés között.
-Zayn.... Állj má...r  le! - szólalt meg Harry.
-Miért is? Nézzem el neked csak úgy, hogy megdugtad a barátnőmet? He?? - morogtam idegesen a képébe, miközben odaszorítottam a földhöz véres fejét.
-Haver...- Harry.
-Ne nevezz havernak te undorító dög! - még egyet ütöttem a fejébe, amitől kissé bekábult.
Nem akartam tovább verni. Így is fájni fog mindene holnapra.
-Örülj, hogy még élsz! - ezzel búcsúztam és még oldalba rúgtam a göndört, aki köhögve kuporodott össze a földön.
Elhagytam Harry házát és megint a kórházba indultam Pezzhez.

~*Perrie szemszöge*~

Szörnyen éreztem magam. Tudtam, hogy Zayn bántani fogja Harry-t. Most már tényleg úgy gondolom, hogy nem kellett volna az ő baráti körükhöz csatlakoznom.
Most komolyan. Harry és Zayn voltak a legjobb haverok. Ezt is tönkre tettem.
Zayn és Natalie kapcsolatát is.
A lányok és Natalie kapcsolatáról nem is beszélve.
Azzal, hogy ide jöttem mindent felforgattam. Talán igaza van Natalie-nak és nem vagyok ide való, és nem kellett volna ide jönnöm és ennyire összebarátkozni itt a nagymenőkkel. Maradnom kellett volna Tyneside-ban. Így is utáltak ott. Nem mindegy, hol nyírom ki magam előbb-utóbb?
Azt hittem, hogy nagyon jó lesz itt kijárni a sulit új emberek között, de most már belátom, hogy ez az egész csöppet sem fenékig tejfel.
Jobb lenne eltűnnöm innen. Nem akarom tovább rontani itt a levegőt...--gondoltam és elkezdtem felállni a kórházi ágyból.- Ha már megölni nem ölhetem meg magam, akkor eltűnök és senki nem fog rólam többet hallani. Az nem fáj senkinek annyira, mintha meghaltam volna...
Elkezdtem felöltözni. Felvettem a saját ruháimat, annak ellenére, hogy a hosszú ujjú pólóm bal ujjának a vége véres volt.
Begomboltam a nadrágomat, felkaptam a cipőmet és kerestem egy papírt meg egy tollat.
Mikor megtaláltam írni kezdtem rá.

" Anyu, Apu, Zayn... barátok...! 
 Sajnálom, de én nem bírom itt tovább. Nem akarom mindenki életét elcseszni, még jobban. Azt hittem, hogy jó móka lesz itt Londonban, de egyáltalán nem olyan, mint gondoltam. Tudom, hogy az élet nem mindig szép meg jó, de az utóbbi időben szinte semmi jó nem történt velem és azt veszem észre, hogy a körülöttem lévőket is csak tönkre teszem.
  Zayn, téged nagyon szeretlek, és nem szeretném, ha haragudnál Harry-re. Bocsáss meg neki! Hozd rendbe a kapcsolatotokat Natalie-val és állítsd helyre az életedet!
 Csajok, ti is béküljetek meg Harry-vel is és Natalie-val is!
 Azt szeretném, ha mindenki elfelejtene. Nem szeretnék több fájdalmat okozni senkinek. megígérem, hogy nem láttok többet. Kérlek ne keressetek!

Puszi, és szeretlek titeket : Perrie"

 Letettem a levelet az ágyra, ahol feküdnöm kéne és halkan kiosontam a szobából, ugyanis anyám ott aludt az egyik fotelben.Könnyes szemekkel indultam ki a hatalmas épületből.
Éppen léptem volna ki a kapun, amikor az üvegajtón keresztül megláttam, ahogy az éjszakai sötétben Zayn BMW-je állt meg a kórház előtt.
Azonnal megfordultam és a hátsó kijárat felé kezdtem sprintelni.
Megkönnyebbülve lassítottam amikor kiértem az épületből. Lihegve folytattam az utamat, bár már nem futottam.
Lassan sétáltam és alaposan átgondoltam mindent. A hűvös londoni éjszaka szele csípte az arcomat.
Nem volt jobb ötletem, mint, hogy hazamenjek pár cuccomért.
Egy sporttáskába bepakoltam mindent ami kellhet.
A bankkártyámat, mobilt, mobiltöltőt, laptopot, ruhákat, 3-4 pár cipőt és két képet. Az egyik képen, Zaynnel voltunk rajta. Még Jade csinálta rólunk a parkban. A másik képen pedig négyen voltunk a lányokkal még Zayn bulija előtt. Volt egy póló, amit még Zayntől nyúltam le. Azt is magammal vittem, mert szerelmem illata még mindig rajta volt. Könnyes szemekkel hagytam el a házat. Arra gondoltam, hogy mindenkinek sokkal jobb lesz nélkülem.
Nagy mély levegőt vettem és Harry háza felé pillantottam. Összeszorítottam a fogsoromat és az ellenkező irányba indultam. Az eső egyszer csak szakadni kezdett én meg halkan szitkozódtam, hogy ennek is ilyenkor kell esni. De volt egy jó oldala is. Esőben senki nem veszi észre, ha könnyes az arcod. Erre gondolva kiengedtem a könnyeimet és egész végig a barátaimon és Zaynen agyaltam.
Tényleg nagyon szerettem ezt a fiút. Nem csak a pasim, de a legjobb barátom is. Én még életemben nem voltam ennyire szerelmes, de nem akartam a szerelmemmel tönkretenni senkit és semmit.
A barátaim... ők csodálatra méltóak. Annak ellenére, hogy pusztán csak néhány hete ismerjük egymást mindig és tényleg MINDIG mellettem voltak.
És ezt most mind itt kell hagynom. Végül is az ő érdekükbe teszem, hiszen nem szeretném, ha visszatérnének a régi életükhöz.
Azért hagyok itt mindent, mert szeretem őket. A barátaimat...





Ti komolyan elképesztőek vagytok! :)) 6 kommentet kértem az előzőre, ehelyett kaptam 7-et, és mind ezt kevesebb, mit egy nap alatt, mert már tegnap este meg volt a 7 komi. Nagyon hálás vagyok nektek, hogy olvassátok a blogomat és nem győzöm elégszer megköszönni a sok dicsérő kommentárt. :D Nos, akkor 4 komi után folytatom. :D Nagyon- nagyon sok puszi és ölelés : -Szikraa.♥