Chapter 27.~ Látogatás Malikéknál..

Cherrel odaértünk a megbeszélt helyre, a Temze partján elhelyezkedő drága étterembe.
Láttam Jade kocsiját, és Leigh-ét is. Jesy-é még sehol. Megvontam a vállamat és bementünk.
Szinte azonnal kiszúrtam a lányokat, és odamentünk hozzájuk.
-Sziasztok! - köszöntünk nekik.
-Halihóó! Az igen, Cher, te ma is odatetted magad ruha ügyileg - bólogatott elismerően Jade.
Jade vitte el tegnap hozzánk Cher-t, úgyhogy biztos összehaverkodtak.
-Mizujs, Pezz? - fordult felém Leigh.
-Semmi... Már voltam bent Zaynnél... Majd beszélni akarok az ügyvédjével, hogy mikor lesz ez a bírósági tárgyalás - sóhajtottam.
-Tuti, hogy nem lehet valamennyi óvadékért kihozni? - Jade.
-Nem. Túl sok anyag volt nála. És ami a legszörnyűbb az egészben, hogy lehet, hogy hetekig kell még ott lennie, mire meghozzák az időpontot - feleltem.
Még áttárgyaltuk ezt a témát, és közben megérkezett Jess is.
Aztán már a főétel közben áttértünk egy másik témára.
-Szép város Párizs. Már amennyit én láttam belőle - húztam el a számat.
-Én imádok ott lakni - Cher.- Olyan varázslatos az egész - mosolygott.
-És amúgy hol születtél? Mert nem hiszem, hogy francia lennél, hisz egy csöppnyi akcentusod sincs - Jesy.
-Neem... Brit vagyok. Malvern-ben születtem - Cher.
-Éértem - Jesy.
Ezek után nyugodtan megebédeltünk és mindenki ment a dolgára.
Fogalmam sem volt, hogy hogy kéne odamennem Zayn családjához. Mély levegőt véve indultam el a házunk elől, miután kiraktam Cher-t.
Féltem. Szerintem senki nem fog örülni annak, hogy oda állítok. Mondjuk tökre megértem...
Leparkoltam a Malik család nagy háza előtt és lassú, ideges léptekkel indultam a bejárati ajtóhoz.
Megálltam, becsöngettem és vártam. Egyszer csak nyílt az ajtó és a legkisebb édes kislánnyal találtam szemben magamat.
-Perrie!! - ölelt meg mosolyogva.
Ezek szerint neki nem kötötték az orrára, hogy miattam mehet tönkre a családjuk...
-Szia Safaa. Anyukádék itthon...- kezdtem, de megláttam Tricia-t.
-Hello Perrie - köszönt úgy, mint egy idegennek. - Safaa, kicsikém, menj fel a szobádba jó? - nézett a lányára, aki engedelmesen felszaladt az emeletre.
-Szia Patricia - köszöntem félve.
-Mit akarsz itt? - kérdezte elutasítóan. Legalább ő rendesen reagál rám.
-Csak... Zayn miatt jöttem. Beszélhetnénk? - néztem rá ajkamat harapdálva.
-Aha. Szóval először itt hagysz mindenkit, felforgatsz mindent, miattad börtönbe kerül a fiam, most meg idejössz, hogy beszélni akarsz? Laza vagy mondhatom - forgatta a szemét rovóan.
-Sajnálom... - vontam össze a szemöldököm.
Aztán Yaser, Zayn apja is megjelent.
-Te mit keresel itt? - kérdezte ugyan olyan elutasítóan, mint a felesége.
-Csak... Mindegy...- mondtam és elindultam a kocsim felé.
-Gyere be! - sóhajtott Tricia és kijjebb tárta az ajtót.
Megfordultam és bizonytalan léptekkel bementem.
Leültünk a nappaliban elhelyezkedő bézs kanapéra és mind a ketten kíváncsian néztek rám.
-Szóval.. Voltam bent ma is és tegnap is Zaynnél... és beszélgettünk. Viszonylag optimistán állt hozzá a helyzethez, de feszült. Látom rajta. Megígértem neki, hogy beszélek az ügyvédével, és megpróbálom... előrehozatni azt a bizonyos bírósági tárgyalást. És én csak... azért jöttem, hogy tőletek is bocsánatot kérjek, azért amit tettem, és, hogy elkérjem az ügyvéd számát... Tudom, hogy ezek után ide sem kellene jönnöm, de nem bírom látni, hogy ez mind miattam történt... - a végén már remegett a hangom
Ekkor lejött az emeletről Zayn nővére, Doniya, és emint meglátott mérhetetlen haragot és dühöt láttam a szemében és az arcán.
-Mi a poklot keresel te itt?! - kérdezte felemelt hanggal.
-Doniya... -kezdtem de már késő volt....


Sajnálom, hogy ennyit késtem a következővel, de rengeteg dolgom volt. :\\ Remélem tetszik.:) És nézzétek meg ezt is! http://changemylifewithpezz.blogspot.hu/2013/05/a-blog-elso-dija_9.html

Puszi: -Szikraa.♥