Chapter 49.~ Mégis Csak Haza Megyünk!

Utolsó előtti rész. Már ennek az írása közben is bőgtem. Mi lesz, amikor az utolsót írom?! 

Mindegy, jó olvasást bébikéim! :)

Könnyes pillantás: -Szikraa.♥

-Lányok, lányok, lányok!!! - rontott be a hálóba boldogan visítva Jade.
-Mi van, kigyulladt a szálloda? - kérdezte költőien Leigh, miközben felült az ágyon.
-Hazamehetünk karácsonyra!!! - ugrált Jade. Erre én felpattantam eddigi fekvő helyzetemből egyből talpra.
-Micsoda??? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Jól hallottad Pezz! Hazamehetünk az ünnepekre! - Jade.
-Jéézusom!!! Úristeeen! - ugráltam egy helyben.
-Kezdjünk el pakolniiii!!! - Jesy.
-Hát kéne, mert 10-kor indul a gép és most van fél 8. És még ki is kéne érni a reptérre -Jade.
Elkezdtünk pakolni és született rólam pár pakolós kép...

Szépen lassan bepakolásztunk és el is készültünk. Izgulva indultunk ki a reptérre. Zayn és a családjának az ajándéka a kezemben lévő táskában. Na igen... Az alatt az egy év alatt kibékültem a Malik családdal és már Zayn unokatestvéreit és nagyszüleit is ismerem.
Az én családom és a barátok ajándékai pedig valamelyik bőröndömben lapulnak.
A reptéren jutott eszembe, hogy fel kell hívnom Zaynt és anyut.
Előkaptam a mobilomat és telefonáltam is.
Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kics... itt megszakadt a csöngés és Zayn mézédes álmos hangja váltotta fel az éles csöngéseket.
-Haló? - vette fel halál kómásan. Oppáá... basszus elfelejtettem, hogy ott még csak hajnali 5 lesz.
-Szia Zayn... Sajnálom, hogy felkeltettelek, de azért hívlak, hogy szóljak, hogy röpke 8 órán belül otthon vagyunk. Azaz Londoni idő szerint délután egyre megérkezünk. Együtt töltjük a karácsonyt! - jelentettem be.
-Komolyan???- kérdezte Zayn és a hangja örömről árulkodott.
-Igen. Most vagyunk a reptéren még 10 perc és indulunk szóval... Majd ha hazaértek átmegyek. Puszi, szereltek! - köszöntem el.
-Siessetek! Szeretlek! -Zayn. Én, amint letettem hívtam is anyut, aki tegnap a koncert után az első géppel ment is haza.
Ő is rettentően örült, hogy hazamegyek. Vele is igen hamar befejeztük a beszélgetést, mert fel kellett szállnunk a gépre.

/A Repülőn/

Legnagyobb sajnálatunkra nem volt bérelhető magángép, ezért rendes utasszállító repülővel kellett mennünk.

Ez még nem is lenne baj, ha nem jött volna oda minden 2. utas autogramot és fotót kérni. 

-Szia - hallottam egy kisgyerekes hangot, amikor éppen csak kiléptem a repülőgépen lévő mosdó ajtaján. 

Úgy fordultam meg, hogy a fejemben végigfutott, hogy kidobom a repülőn, aki megszólított.

Alapból nem vagyok ilyen indulatos, de gondoljatok bele, hogy nektek milyen érzés lenne, hogy egy 8 órás repülőutat nem tudsz végig ülni nyugodtan, mert a fél repülő rád figyel és tőled akar valamit.

-Hellóka - köszöntem kedvesen a mögöttem álló egész helyes kislányra. 

-Perrie, kérhetek egy aláírást? És csinálhatok veled egy fényképet? - nézett fel rám boci szemekkel. 

-Persze! - mosolyogtam elég erőltetetten és aláírtam a lapot, amit a kislány a kezembe nyomott. 

Amikor visszanyújtottam neki a lapot megjelent egy nő, aki aggódva kapta fel a kislányát, mintha én legalább valami női pedofil lennék. 

-Elnézést hölgyem, de hagyja békén a lányomat! - szólt rám ellenségesen.

-Már bocsánat, de a lánya jött ide hozzám - forgattam a szememet. 

-Miért jött volna ide? Ki maga? -ment mélyebbre egy veszekedés felé. 

Ekkor a kislány kezében lévő papírkára biccentettem. Az anyuka elolvasta a 3 méteres PERRIE szignót a lap közepén és rám emelte a tekintetét.

-Oh, sajnálom - mosolyodott el picit a hölgy és a kislánnyal a karján távozott. 

Én a szememet forgatva visszamentem a helyemre.

Egy picit elaludtam, de nem alhattam sokat, mert valaki hátulról tiszta erőből rugdosta a székemet. 

A mellettem ülő Jesy csak félig nevetve nézett rám, és tekintetével próbált nyugtatni. Gondolom látta rajtam, hogy nem sok választ el attól, hogy ordítva hátra forduljak és leüssem a kis rugdalózó kengurut. 

Ehelyett inkább egy barátságos mosolyt vakartam az arcomra és feltérdeltem az első osztályon elhelyezkedő halvány mandula színű bőrfotelen, amiben ültem. 

-Bocsánat, lennél szíves abbahagyni a rugdosást? Tudod elég rossz ez egy 4 órás koncert után, ahol én voltam a fellépő. Szeretnék kicsit pihenni - mondtam egészen nyugodtan. 

-Te vagy az a Little Mixes szőke csaj, Kerry, vagy Sherry nem?? - kérdezett vissza a fiú, aki a kinézetéből ítélve rocker volt. 

-Igen én vagyok, de a nevem Perrie. De szépen kérlek ne rugdosódj! - feleltem elég ridegen és visszaültem a helyemre. 

-Ha leszopsz, nem folytatom - hallottam a srác gúnyos hangját és elkezdte kicsit gyengén lökdösni a lábával a fotelt.

Jesy szeme kikerekedett és engem bámulva várta a reakciómat. Visszapattantam a térdemre és a srác felé fordultam. 

-Nem segítek a magadfajta rászorulóknak. Szerintem inkább maradj csöndben és próbáld meg leszopni magad, ha már más úgy sem fogja megtenni neked, ahogy kívülről kinézel még ha fizetsz nekik sem - mosolyogtam és visszaültem.

A srác tiszta erőből belerúgott a székembe én pedig felnyögtem a gerincembe hasító hirtelen lökéstől.

A két testőrünk a sok közül, Paul és Aaron felálltak és elintézték a dolgokat a rocker sráccal. Utána egész úton senki még csak hozzá sem ért a székemhez.

Innentől végigaludtam az utat. Majdnem. 

-Perrie! Perrie! - ébresztgetett Jade.

-Mi az? - nyújtóztam és ásítottam egy nagyot.

Jade az ablak felé mutatott.

-Anglia fölött vagyunk! Már Írországot is elhagytuk, szóval még olyan 1-2 óra és haza érünk - lelkesedett egyre jobban Minnie Egérszerű barátnőm.

-Hurrá! Majd keltsetek, ha készülődni kell a leszálláshoz! - mondtam és magamra húztam azt az egész jó vastag és meleg takarót, amit itt az 1. osztályon adtak.

Tovább aludtam és nagyon kellemes volt, hogy lassan 5-6 órája szüntelenül alszom. 

-Hé Pezz, kelj fel! Kösd be az övedet 2 perc és leszáll a gép Londonban - rázogatta a vállamat Jesy.

Bólintottam egyet és bepattintottam a biztonsági övet. 

5 percen belül a landolást minden akadály nélkül végre hajtották és mi leszállhattunk a gépről.

A reptér belső felén hatalmas meglepetés fogadott minket. Gondolom valaki, aki a repülőn volt és nagy Little Mixer, a repülő telefonjáról értesítette egész Londont, hogy hazaérkezünk. Mindenhol rajongók voltak Little Mix és Welcome Home feliratú táblákkal.

Mi úgy döntöttünk, hogy nem állunk meg aláírogatni és fotózkodni. Csak integettünk a népnek, akik sikítozva reagáltak minden egyes mozzanatunkra. 

Testőrök segítségével kimentünk a parkolóba, ahogy egyből megláttam apám 7 személyes családi járgányát. 

Boldog mosoly árasztotta el mind a négyünk arcát és a jármű felé vettük az irányt. Hatalmasat dobbant a szívem, amikor Paul kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és megláttam ki, pontosabban kik ülnek benne....

Nos, igen. Utolsó előtti rész... a következő rész remélem elég szívszorító lesz ahhoz, hogy kicsikarjon  belőletek néhány könnycseppet már csak ha arra is gondoltok, hogy kész, vége, a Change My Life blogon nem lesz többet új rész, amit olvashattok, nevethettek, vagy akár sírhattok rajta... Na mindegy. A következővel sietek! 

Puszi: -Szikraa.♥