Chapter 3.~Liam Problémája...

"-Liam... jól vagy?? Mi történt??- ültem le mellé az ágy szélére, mert láttam, hogy valami nagyon nincs rendben...."
 -Biztos összefutottál idefelé egy lánnyal...-kezdte.
-I...igen. Ki volt ő?- kérdeztem óvatosan.
-Danielle. A barátnőm... vagyis.. most már csak a volt barátnőm.- hajtotta le a fejét Liam.
-Liam... Bocsánat, nem kellett volna megkérdeznem. Igazából nem is az én dolgom...-motyogtam és felálltam.
Liam megfogta a csuklómat és visszarántott.
-Nyugi Perrie. Ha érdekel elmondom..-mondta nehezen.
-Liam, nem kell. Értem. Ahogy látom szakítottatok. Nem kell minden fájdalmat felidéznek, csakhogy nekem elmondd. - mosolyogtam halványan.
-De Pezz, valakinek el kell mondanom. Ha nem neked, akkor az egyik fiúnak, de ők sosem vesznek engem komolyan és ez már nagyon idegesít...-morogta szomorúan Liam.
-Akkor meghallgatlak. -mondtam és visszaültem az ágyra.
-Szóval... Danielle-vel már több, mint fél éve együtt vagyunk. És.... mostanában olyan furcsa.. mintha lenne valaki más, vagy nem szeretne, vagy ilyesmi. Én nemrég félrehívtam beszélgetni és rákérdeztem, hogy most mi is van. Erre ő elkezdett velem veszekedni, hogy, hogy merem én őt meggyanúsítani, és, hogy ha már ennyire nem bízom benne, akkor nem is kell együtt lennünk. És itt hagyott. Elment. És ez nála azt jelenti, hogy vége..-itt Liam elsírta magát.
-Liam... Nagyon sajnálom...-csak ennyit tudtam mondani mert Liam felemelte a fejemet és mélyen a szemembe nézett.- L...Liam...-suttogtam.
Arca kissé közelebb jött felém és Liam hol a számat, hol a szememet nézte.
Picit megszeppentem, amikor leesett, hogy mit akar. Fogalmam sincs, hogy miért nem ellenkeztem. Talán mert annyira megsajnáltam szegényt, hogy nem volt szívem visszautasítani.
Aztán ajkaink lassan összeértek és lágyan tapadtak egymásra. Hagytam, hogy azt tegye, amit akar. Átfogta a derekamat, az ölébe húzott és úgy csókolt tovább. Végül lassan és nehezen, de elszakadt tőlem a szája.
-Liam, ezt nem kellett volna...-motyogtam és felálltam.
Liamet faképnél hagyva kimentem a szobából.
Visszamentem a többiekhez a medencébe. Egészen besötétedett amíg fent voltam. Zayn-ék még mindig medencéztek, így én is visszaugrottam közéjük.
-Hol voltál Perrie?- Louis.
-Ömm... Liammel fent. Szakítottak Danielle-vel és szegény eléggé ki van akadva...- sóhajtottam.
-Akkor hagyni kell. Hadd gondolja át egyedül. Gyere addig bulizz!-húzott Loui.
Én mosolyogva folytattam a bulizást. Lehet, hogy a kelleténél picit többet ivott mindenki, de nem számított, mert jól éreztük magunkat.

*Reggel*

Egy ismeretlen ágyban keltem. ZAYN mellett. Ő már fent volt.
-Reggelt. -köszönt.
-Ööö... szia.. Én mit keresek itt?- kérdeztem eléggé rémülten.
-Csak éjjel bealudtunk. de ne aggódj, nem volt semmi olyan...- somolygott Zayn.
-Hát... oké. Én viszont lelépek. Anyám már tuti hülyére aggódta magát.
Láttam, hogy a medencézés folyamán rólam lekerült utcai ruháim ott hevernek egy széken kiterítve.
Gyorsan felvettem őket a fürdőruhára és elköszöntem.
-Szia Zayn.-mondtam egy puszit nyomva az arcára.
-Szia Pezzy.- mosolygott kómásan és lehunyta a szemét.
Halkan lementem a lépcsőn és kimentem a házból.
Hazamentem ahol anyám már fent volt és épp főzött.
-Hali... Bocsi, hogy nem jöttem haza tegnap, csak... bealudtunk...-magyarázkodtam.
-Oh, semmi baj. láttam jól elvoltatok a medencében.Viszont ma el kell menni vásárolni a suliba. Tudod, írószerek, füzetek, stb.- anyám.
-Anyu, nem vagyok ovis. Ezt elintézem magamnak. Délután megyek és meg veszek mindent. - mondtam és leültem a lépcső alsó fokára, ahonnan láttam anyámat.
-Délután? Kislányom délután 1 óra van. Ideje indulnod.- kacsintott viccesen anyám.
-Lezuhanyzok, átöltözök és indulok.- sóhajtottam és felmentem.
Zuhanyzás és készülődés közben végig Liam csókja járt az eszemben. Nem tudtam kiverni a fejemből.
Mint a zombik, olyan voltam egész vásárlás alatt. Csak dobáltam be a füzeteket, ceruzákat, tollakat, ilyesmiket a kosárba semmire sem figyelve.
Vásárlás után hazamentem kipakoltam mindent, felmentem a szobámba és ledőltem aludni...