Chapter 11. ~ Az Úgy Szép.

Reggel Zayn meztelen mellkasán ébredtem. A fejem zúgott és az éjszaka halvány emlékei keringtek az agyamban.
Zayn gyengédsége, gyönyörködő pillantása, amikor végig néz teljesen csupasz testemen, nagy kezeinek lágy érintése... a csókjai... Most pedig nyugodt arccal halkan szuszog mellettem.
Felemelő érzés volt. Tudtam, hogy szeretem és a múlt éjszakára visszagondolva, olyan elképesztő boldogság járt át, mint még soha.
Mély levegőt vettem beleszagoltam Zayn bőrébe. Ugyan olyan illata volt, mint tegnap éjjel. Imádom az illatát. Kábító, de mégis édes és férfias.
-Jó reggelt!- köszönt édes, álmos hangon Zayn, és megsimogatta a hátamat.
-Szia - köszöntöttem és és adtam egy puszit a szájára.
-Nagyon jó volt a tegnapi este...- jegyezte meg és egy rosszfiús félmosoly ült ki az arcára.
-Igen, de... Zayn, mi lesz ez után? Mármint... ez most csak egy dugás marad és semmi több, vagy...- és itt jelentőségteljesen elhallgattam.
-Perrie, én... Szeretlek. És nem szeretném, hogy köztünk ennyi legyen. Sokkal többre tartalak egy egy éjszakás kalandnál, szóval... Remélem, hogy nem utasítod el a következő kérésemet - ezek után egy mély levegőt vett és egyenesen belenézett a szemembe. - Leszel a barátnőm?- kérdezte végül reménykedve.
-Igen Zayn - válaszoltam szinte egyből és megcsókoltam.
Jó volt, hogy végre mind a ketten közölhettük egymással az érzelmeinket...

~*~*~*~

Egy óra múlva felöltöztünk és egymás kezét fogva lementünk. 

Leírhatatlan káosz uralkodott az egész hatalmas házban.

Úgy tűnik este mindenki haza ment. Egyedül a nappaliban lévő kanapén Niall és Jade feküdtek egymás mellett, a kis dohányzóasztal mellett a földön Louis volt kiterülve. A lépcső egyik fokán Leigh horkolt, de a KONYHAPULTON Harry már ébredezett.

Jesy az előszoba kellős közepén hason fekve húzta a lóbőrt, viszont Liamet semerre nem találtuk. Visszamentünk Zaynnel az emeletre, megnézni, hogy Liam nincs-e ott, és éppen, amikor a lépcsőházban Zayn megcsókolt, éppen akkor jelent meg a lépcső tetején az, akinek a keresésére indultunk, és elég meglepetten nézett ránk.

-Öhm... Liam... Perrie már a... barátnőm - hebegte Zayn zavarában.

-Komoly? Összejöttetek?- vihogott Liam.
-Mi ezen olyan vicces? - vontam fel a szemöldököm.
-Li, szerintem te csak törődj Danielle-vel. Van mit rendbe hoznotok - intézte el gyorsan és lazán Zayn, majd visszafordultunk és lementünk.

Én kicsit félrehívtam Zaynt.
-Te, Zayn, hogy fogjuk ezt közölni a többiekkel?
-Egyszerűen. Megvárjuk, míg mindenki felkel, aztán bejelentjük. Ennyi - mondta könnyedén Zayn.
-Ja, oks - mosolyodtam el és elindultunk a többiek felé.
Nem tudom, hogyan csinálták, de mire odaértünk mindenki fent volt.
-Sziasztok!- köszöntünk Zaynnel kedvesen és minden szempár a kettőnk összekulcsolt kezére szegeződött.
-Mi miről maradtunk le??- kíváncsiskodott Niall.
Zaynre néztem és rábíztam ennek a dolognak a magyarázós részét. 

-Hát csak... na, csak összejöttünk és kész - zárta rövidre a történetet Zayn.
-Na kösz -Niall.
-Juhiiii!!- ugrottak fel a lányok egyszerre és odajöttek hozzánk és megöleltek.
A többi fiú is odajött és egy nagy csapatölelést tartottunk.
Egyedül Harry nem szállt be az ölelésbe. A szemem sarkából láttam, hogy ott ül a fotelban és a semmibe mered. Tudtam, hogy miattam ilyen és nagyon bántott is a dolog, de már nem tudtam mit csinálni.

~*~*~*~

*Hétfő Reggel*

Anyám nagyon örült szombaton a hírnek, miszerint együtt vagyok Zaynnel. Harryvel egész hétvégén egyetlen szót sem váltottam, Zaynnel viszont annál inkább. Szinte nem bírtuk letenni a telefont és a neten is hajnalokig beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy ma ő jön értem reggel, úgyhogy sietnem kell.
Egy egyszerű, de nagyon jó ruhát vettem fel, és próbáltam úgy kinézni, hogy Zayn szemei kiessenek. Ez mondjuk nem volt nehéz küldetés.

Ezt vettem fel és mellé egy felettébb egyszerű sminket. Mire megreggeliztem, Zayn meg is érkezett.

Hihetetlen jól nézett ki. egy nem dioptriás szemüveg, egy szürke pulcsi, meg egy farmer volt rajta. A sulitáskája keresztbe átvetve a vállán.

-Szia! -köszöntöttem egy csókkal, amikor kiléptem az ajtón.

-Szia Baby. Hogy aludtál?- kérdezte.
-Kényelmetlenül. Te?
-Jól. Annak ellenére, hogy ma suli...- forgatta a szemét.
-Na ja -kuncogtam. - Kíváncsi leszek pár ember reakciójára - mondtam  összekulcsolt kezünkre pillantva.
-Én is - nevetett fel Zayn és elindultunk a suli felé.
Egész úton nevettünk és beszélgettünk. Amikor a suli előtt Harry helyett Zayn kocsijából szálltam ki, eléggé megnéztek minket az emberek.
-Adjunk nekik okot a bámészkodásra?- kérdezte Zayn ravasz mosollyal.
-Hmm... nem is tudom - haboztam játszva és ugyan olyan mosoly terült szét az arcomon.
Zayn a kocsi oldalának támaszkodott, én pedig elé álltam és megcsókoltuk egymást.
Karomat a nyaka köré fontam és hajába túrtam. Zayn egyre erősebben fogta a derekam.
Mikor befejeztük, minden egyes iskolai diáknak majd' kiesett a szeme. Láttam, hogy Natalie felénk közeledik, olyan fejjel, mint aki mindjárt megöl valakit.
-Na, itt van a boszi...- súgtam Zaynnek és Natalie felé biccentettem.
Zayn elrugaszkodott a kocsi oldalától és engem tolt oda.
-Mit akarsz Natalie? - kérdezte szigorúan Zayn, amikor Natalie odaért hozzánk.
-Még te kérdezed? Mi a francot csináltál az előbb ezzel a kis...-itt Zayn fenyegetően nézett rá.
-Ki ne merd mondani! - Zayn
-Miért, mi lesz, ha kimondom, hogy ez a lány egy kis utolsó kurva?- Natalie.
-Ez!- jelent meg mögötte Leigh, aki hátulról megmarkolta Natalie igényesen kivasal hidrogén szőke haját és annál fogva rántotta a földre.
-Jézusom, normális vagy Anne??- háborgott Natalie, majdnem sírva.
-Teljesen - felelt Leigh és amint Natalie felállt a földről ököllel behúzott egyet az orrába, amiből egyből ömleni kezdett a vér.
Natalie hó fehér pólóját most már vércseppek díszítették. Én meg csak ott álltam és kis híján a sírás kerülgetett. Mélyeket lélegeztem és igyekeztem nem bőgni.
Leigh még egyet ütött a gyenge Natalie-ba és ezt az ütést egészen pontosan gyomorszájra irányította.
A szőke lány visítva rogyott össze a suli parkolójának kellős közepén.
Leigh még egyet akart ütni, de én mellé léptem és kicsit eltoltam.
-Leigh! Nyugi. Eleget kapott - mondtam remegő hangon.
-Pezz, mi a baj? Miért sírsz? - kérdezte meglepődve Leigh. 
Én az arcomhoz nyúltam és éreztem, hogy nedves. Ezek szerint még sem sikerült visszafognom a könnyeimet és anélkül, hogy észrevettem volna, lefolytak az arcomon.
-Semmi... - vettem egy mély lélegzetet.
-Perrie, a semmiért nem kezd az ember bőgni -Leigh.
Erre nem mondtam semmit, csak gyorsan elmentem a helyszínről.
Hallottam, hogy valaki jön utánam, de nem tudtam ki. Azt hittem, hogy Zayn így bementem a lány vécébe, hisz oda nem követhet.
De nem Zayn volt. Bejött utánam a vécébe és megfogta a karomat.
-Perrie! Mi van? - Jesy.
-Jesy.. - csak ennyit nyögtem ki és zokogtam.
-Jaaj, édesem, mi a baj? - ölelt meg nyugtatóan.
-Talán jobb lett volna, ha nem jövök össze Zaynnel - sírtam.
-Hogy mi van?!- kereedett ki Jesy szeme.
-Nézd már meg mit csináltam! Először ide jövök a suliba, kitúrom ezt a... Natalie-t a baráti körötökből, aztán összejövök Zaynnel és ezzel még nagyobb káoszt csinálok. Most... Jó, ha nem rúgják ki miattam Leigh-et - fogtam a fejemet.
-Perrie, Leigh csinálhat bármit, nem rúghatják ki. Ő az igazgatónő unokahúga - jelentette ki lazán Jesy. 
-Jó, de akkor is.. Teljesen felforgattam az életeteket.
-Perrie, tudod mikor láttam Zaynt ilyen boldognak? Nagyjából amikor megszületett a legkisebb testvére. És még csak két lányra láttam úgy nézni, mint rád, csak ők sokkal kisebbek és a vérrokonai - kuncogott.- És nem csak ő örül annak, hogy velünk vagy. A lányokkal tegnap beszélgettünk rólad és mindenki azt mondta, hogy egyetlen rossz szót sem tud rád mondani. A többi fiú is szeret téged. Bár persze, nem úgy mint Zayn. Az meg, hogy Natalie nem örül annak, hogy itt vagy, az meg ki a fenét érdekel?? Figyelj, azzal, hogy idejöttél talán csak jót tettél nekünk. Különben Zayn azzal a boszorkánnyal lenne és mi is olyan kis ribancok lennénk, mint ő. Szóval megóvtál mindenkit egy rossz élettől - a végén Jesy nevetett.
Ez a kis beszéd engem is megnevettetett.
-Tényleg ennyire fontos lettem nektek? - kérdeztem élig sírva félig nevetve.
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire - bólogatott Jesy.
-Köszönöm - mondtam és szorosan megöleltem.
Ekkor betoppant a vécébe Jade.
-Lányok... Az igazgatónő Perrie-t keresi - szólalt meg.
-Basszus...- Jesy.
-Nyugi. Nem lesz semmi. Legfeljebb kicsapnak. Túlélem - mondtam és halványan a lányokra mosolyogtam.
-Te hülye vagy -Jade.
-Tudom. Na megyek - motyogtam és egy puszit dobva a lányoknak kimentem a mosdóból és az igazgatói felé vettem az irányt.
Amikor bekopogtam és beléptem a levegő feszült volt.
Leigh ott ült jó messze Natalie-től, akinek a felsője még mindig véres volt, az orrát pedig valamelyik suliorvos ellátta.
-Jó reggelt igazgatónő - köszöntem halkan és leültem Leigh mellé....

 Sziasztok! Remélem ez a rész is tetszik! Szeretnék mindenkitől aki elolvassa egy kommentet. Névteleül is lehet írni! Puszii : -Szikraa.<3