Chapter 16. ~ Újabb Cirkusz A Suliban...

Szóval félrehívtam Harry-t.
Még nem mondtam neki semmit, de láttam az arcán a bűntudatot. Biztos, hogy megbánta.
-Harry...- kezdtem, ne elcsitított.
-Perrie, sajnálom. Nem kellett volna a cuccaid között matatnom, és főleg nem lett volna szabad a telefonodba is belenéznem - hajtotta le a fejét bűnbánóan. - Meg tudsz nekem bocsátani? - nézett rám és csillogó smaragdzöld szemeit enyémbe mélyesztette.
-Me...Meg - dadogtam zavarban.
Világító szemei annyira megbabonáztak, hogy alig kaptam levegőt és a szívem hihetetlen tempóban kezdett verni.
-Köszönöm - sóhajtott fel megkönnyebbülve és karjai közé zárt.
Visszaöleltem és mélyen beszívtam a nyakából azt az elképesztően kellemes illatát.
Ölelkezésünket Zayn szakította meg. Megállt mellettünk és számon kérően megköszörülte a torkát. Mi szét pattantunk Harryvel.
-Mehetünk órára?- kérdezte Zayn kissé feszülten.
-Tesivel kezdünk megint... szóval én megyek a lányokkal, és ti is menjetek - mosolyogtam rá Zaynre, elé léptem, lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.
Még megöleltem Zaynt és elindultam a tesi öltöző felé.
A lányok már bent voltak, és Eleanor, Danielle, meg Natalie is.
-Halii - dobtam le a táskámat.
-Megbeszélted Harryvel Pezz? - kérdezte Leigh.
-Meg. Most már minden OK - mosolyogtam és elkezdtem öltözni.
Eleanorral végig cinkos pillantásokat vetettünk egymásra, de Danielle is ugyan olyan ravasz fejjel lesett.
A mai órán még Natalie is egész normális volt.
Én, Leigh, Jesy és Jade nagyon jókat hülyéskedtünk és a tesitanárnő teljesítve a kérésünket, csinált rólunk képet. :D

Hát igen, eléggé elvoltunk.
Kicsöngőkor elindultunk öltözni. Eleanor megint félrehívott.
-Na, beszéltél a lányokkal? - kérdezett.
-Még nem nagyon volt rá időm... Tudod, Harryvel kellett megbeszélnem bizonyos magánügyi dolgokat. De ma még biztos megbeszélem a lányokkal, és amint tudok valamit, felhívlak OK?- szóltam halkan.
-Jó - mosolygott rám Eleanor és mi is bementünk öltözni.
Visszaöltöztünk és elindultunk matekra.
Zayn már ott várt az öltözőtől nem messze, és úgy állt ott a falnak támaszkodva és a telefonját babrálva, mint egy görög isten. Igéző látvány volt.
Amikor a legjobban bele volt merülve a telefonozásba, odamentem mellé és letámadtam. Nyaka köré fontam a karomat és megcsókoltam. Miután Zayn kicsit feleszmélt a meglepetéstől, visszacsókolt és kezeit szorosan a derekamon tartotta, ezzel olyan közel húzva magához, hogy egy hajszálnyi hely sem maradt kettőnk között. Nagyot sóhajtottam és a hajába túrtam.
Ekkor valaki meglökött hátulról én pedig véletlen elharaptam Zayn alsó ajkát.
-Hupszii.. Bocsánaat!- szabadkozott megjátszva Natalie.
Nekem itt telt be a pohár. Most először éreztem ilyet életemben.
Elöntött a düh, de olyan erősen, mint még soha életemben. Nagyon picit remegni kezdtem és testemet forrónak éreztem. Zaynre pillantottam, amint az ajkáról törli a vérét.
Vére láttán sírni tudtam volna, hisz tudtam, hogy a sebet, amiből a vér kiserkent, én okoztam.
Natalie után léptem. Nem bírtam tovább.
-Rohadt kis utolsó mocskos ribanc! - kiabáltam rá káromkodva és amilyen erősen csak tudtam belekaptam a hajába és hátrahúztam a földre.
Halk reccsenést hallottam, és Natalie tűsarkú cipőjének sarka kitört.
Nem igazán érdekelt mondjuk. Felőlem aztán a lába is kitörhetett volna.
Még mindig nem engedtem el a haját. Annál fogva rángattam a földön. Térdre vágódtam és ütni kezdtem. Ököllel verekedtem, amióta még egy éve boxolni jártam. Natalie nem tudott mit tenni, mert úgy voltam felette, hogy szinte meg sem tudott moccanni. Csak visított.
-Most kinyírlak te kib*szott féreg!!- mondtam miközben még egyet ütöttem az orrára.
Ilyen szép szófordulatot talán még az életben nem használtam. Nem szerettem mindig csúnyán beszélni, bár persze, az ember száját néha elhagyják apró káromkodások, de én már nagyon régen nem beszéltem így senkivel. Hát na. Natalie nem kicsit borított ki.
Még egyet készültem ütni Natalie képébe, amikor valaki felkapott a vállára.
-Engedj el!! Eressz el, hadd öljem meg ezt a kis kurvát!! - kapálóztam.
-Nyugalom. - tett le 7-8 méterrel arrébb Zayn.
Hallottam, ahogy Natalie visítva sírt, és próbált felállni. Nem nagyon ment neki a cipője miatt.
Én lehunytam a szememet és tenyerembe temettem az arcom.
-Pezzy... - becézett Zayn halkan és magához húzott. - Mitől gurultál be ennyire? - kérdezte lágyan.
-Elharaptam a szádat...- motyogtam remegő hangon és megérintettem a friss sebet Zayn ajkán.
-Ez előfordul - nézett értetlenül.
-Igen elő. De ez a kis mocsok szándékosan lökött meg miközben csókolóztunk. Ne mondd, hogy nem volt semmi hátsó szándéka. Zayn, nekem most lett elegem belőle. Eddig tűrtem, amit csinált és mondott, de ez volt az utolsó csepp. Mostantól nem fogom hagyni magam és az sem érdekel, ha kicsapnak...- itt Zayn kezével betapasztotta a számat.
-Engem viszont nagyon is érdekel Perrie! És nem hiszem, hogy apukád örülne, ha megtudna egy olyat, hogy kicsaptak - Zayn.
-Zayn, ő is tudja, hogy már felnőtt vagyok. Ezt az évet meg még valahogy lehúzom - mondtam könnyedén.
-Szerelmem, attól, hogy felnőtt vagy, ő még az apád. És nem valahogy húzod le ezt az évet, hanem itt mellettem, a St. Augustine's-ban - szorította meg a kezemet Zayn.
Könnyes szemmel, remegve bólogattam.
-Szeretlek - suttogtam lesütött szemmel és a könnyeim végigfolytak az arcomon, nedves csíkot hagyva maguk után.
-Én is szeretlek. Nagyon. El sem tudod képzelni, hogy mennyire - súgta vissza nekem és magához ölelt.
A vállába sírtam egy darabig, aztán Zayn felemelte a fejemet, lepuszilta azokat a könnycseppeket, amik az arcomon voltak, aztán adott egy puszit a számra is.
-Se sírj! Nem akarlak így látni - Zayn.
Erre halványan elmosolyodtam és megint megcsókoltam.
Csak ekkor tűnt fel, hogy Natalie már nem visít ott. Elszakadtam Zayntől és körbenéztem. Nem láttam ott senkit. Csak ez igazgatónőt, ahogy fenyegető arc kifejezéssel közeledik felém. amikor ideért, szigorúan nézett a szemembe.
-Perrie, azonnal gyere velem! - parancsolt szigorúan és megfordult.
Nagyot nyeltem, elengedtem Zaynt és követtem Mrs. Collins-t.
Tudtam, hogy hatalmas bajban vagyok. Nem néztem mennyire, de biztos vagyok benne, hogy nagyon megvertem Natalie-t.
Egyenletes, biztos légzéssel és nagy léptekkel mentem Mrs. Collins után...

~*Zayn szemszöge*~

Amint Mrs.Collins elvitte Perrie-t én teljes gyorsasággal rohantam oda, ahol Leigh-et találom. Tudtam, hogy ha ő megvédi Perrie-t az igazgatónő előtt, akkor nem lehet baj.
-Leigh!- léptem be kiabálva a matek terembe.
-Mi a baj Zayn? - kérdezte Leigh aggodalmasan.
-Perrie... nagyon megverte Natalie-t és most az igazgatónő elvitte Pezz-t. Attól félek, ki fogja csapni - hadartam gyorsan.
-Basszus!- pattant fel Leigh a padból és engem félrelökve kiszaladt a teremből...

Remélem tetszett ez a rész is! :) Kérlek írjon komit aki elolvasta! Névtelenül is lehet! :D köszönöm, puszii :-Szikraa.♥