Chapter 14.~ A Malik Család.

"-Zaaaaayn!- hallatszott egy boldog, kislányos hang, és a hanghoz tartozó ember is lerohant a lépcsőn..."
Egy kislány vetette magát Zayn karjaiba.
-Kit hoztál?- kérdezte a kislány, miután elengedte Zaynt.
-Hát, Safaa, ő itt a barátnőm, Perrie. Perrie, ő pedig itt a legkisebb húgom, Safaa - mutatott be minket egymásnak.
-Szia Safaa -mosolyogtam, mire a kislány engem is megölelt.
-Szia Perrie! - mosolygott bájosan.
Nagyon édes kislány volt.
Én Zaynre mosolyogtam.
-Na végre itt vagytok!- köszöntött egy középkorú, kedves nő. -Szia, én Tricia vagyok, Zayn anyukája - üdvözölt ezek szerint Zayn anyukája.
-Ööö... Jó estét, és Perrie Edwards vagyok - köszöntem illedelmesen.
-Ugyan már, ne legyünk ilyen szertartásosak. Tegeződjünk csak jó? És a férjemmel is nyugodtan tegeződj!- mosolygott Tricia.
-Rendben -bólintottam.
-Sziaa! Te biztos Zayn új barátnője vagy - lépett elő egy kedves mosolyú lány. -Én Doniya vagyok. Zayn nővére -ölelt meg barátságosan Doniya.
-Szevasztok!- lépett elő egy ötét bőrű, szintén középkorú férfi.
-Jó estét - köszöntem neki is szégyellősen.
-Ohh, te vagy Perrie igaz? Én Yaser vagyok, Zayn apja - nyújtott kezet.
-Perrie Edwards - vigyorogtam rá is.
-Anyu, apu, hol van Waliyha?- kérdezte Zayn.
-Fent a szobájában. Nem tudom, hogy mi baja van, de még nekem sem akarja elmondani - Tricia.
-Felmegyek hozzá. Pezz, te addig maragj csak itt anyuékkal! - mondta Zayn és felszaladt a nagy lépcsőn.
-Gyere csak, ülj le a nappaliban!-  fogta meg a kezemet Safaa és anál fogva rángatott be egy nagy, igényesen berendezett nappaliba.
Yaser, Tricia és Doniya utánunk.

*Zayn szemszöge*

Nehezen hagytam ott lent Perriet a szüleimmel meg a tesóimmal, de nagyon érdekelt, hogy mi baja van Waliyha-nak.
Felmentem az emeletre és megálltam a szobája előtt. Kettőt koppintottam az ajtón, aztán Waliyha hangját hallottam meg.
-Ha nem Zayn vagy, akkor be se gyere!!
-Nyugi, Zayn vagyok - mondtam és lassan benyitottam a szobájába.- Mi a baj Waliy?- kérdeztem, amint megláttam, hogy a szemei ki vannak sírva.
-Zayn! -ölelt meg.
-Mi van hugi?? Látom, hogy sírtál, mi a baj?- aggódtam.
-Emlékszel James-re? A legjobb fiú barátomra?- kérdezett vissza, mire én csak bólintottam. - Most lett egy egy évvel idősebb barátnője a suliban és szóba sem akar állni velem. Még az SMS-eimre sem válaszol - sírt Waliyha.
Nem szerettem őt így látni. Sem őt, sem semelyik testvéremet.
-Mit csináljaaaak??- borult a nyakamba.
-Az a legjobb megoldás, ha úgy csinálsz, mintha semmi nem lenne. Letojod magasról, hogy már nem foglalkozik veled. Hidd el, az fog neki a legjobban fájni, még, ha nem is mutatja ki neked - tanácsoltam ügyetlenül.
-Zayn, most itt van a barátnőd igaz?
-Igen - válaszoltam.
-Ugye te nem fogsz elhanyagolni sem engem, sem a többieket miatta?? - kérdezte szorosan ölelve.
-Persze, hogy nem! Ti vagytok a legfontosabbak. A család az első - öleltem meg én is.
-Biztos? Megígéred?- Waliy.
-Igen és igen. De csak a te most lejössz, bemutatkozol neki, és nem leszel vele goromba. Jó? - néztem komolyan a szemébe.
-Jó - ment bele a hugom és felállt az ágyról.
-Nos, akkor gyerünk le! - biztattam és kinyitottam a szoba ajtaját, előreengedve Waliyha-t.

*Perrie szemszöge*

Zayn és a másik húga (felteszem Waliyha) lejöttek az emeletről.
Zayn leült mellém a kanapéra, Waliyha pedig rám mosolygott.
-Szia Perrie, Waliyha vagyok - rázott velem kezet és ő is leült.
Egy kicsit beszélgettünk Zayn családjával.
Yaser és Tricia megállapította, hogy én vagyok Zayn eddigi legkedvesebb és legszebb barátnője (Fuu... ha én vagyok a legszebb, milyen bányarémekkel járhatott eddig Zayn?!), Safaa kijelentette, hogy össze fogunk házasodni Zaynnel. Ennek hallatára mindenki jót nevetett.
Zayn anyukája éppen a kiskori Zaynről beszélt, amikor egy házvezetőnő megjelent a nappaliban.
-Készen áll a vacsora - jelentette ki.
-Köszönjük, Laura, máris megyünk - rendezte le Yaser.
-Nos, akkor menjünk vacsorázni! - állt fel Tricia és elindulunk az ebédlőasztal felé.
Én leghátul mentem Zaynnel és a fülébe suttogtam.
-Nagyon kedves a családod..
-Ja. Csak néha kicsit zakkantak. De most úgy tűnik a húgaim is kissé visszafogják magukat - suttogta kuncogva és homlokon puszilt.
Beléptünk a szintén nagyon szépen berendezett ebédlőbe és az asztalon 7 személynek volt terítve. Gyorsan a fejemben utánaszámoltam. (1-Waliyha, 2-Doniya, 3-Safaa, 4-Yaser, 5-Tricia, 6-Zayn és végül 7-Én.)
Leültünk az asztalhoz. Safaa rögtön mellém akart ülni, és persze Zayn is. Majdnem összevesztek rajtam, amikor én leültem egy olyan helyre, ahol mind a ketten tökéletesen mellém tudtak ülni.
Mikor kicsit lenyugodtak a kedélyek Zayn és Safaa között, nekiláttunk a vacsorának.
Egész jó volt az a valami, ami jó volt. Hát ezt most nagyon megmondtam. Gratula Perrie. 
Szóval valami csirkeféle volt. De ha nem is csirke, valami szárnyas. De a lényeg, hogy finom volt.
Vacsi után Zayn felvonszolt a szobájába.
-Mit akarsz csinálni? - kérdezte elég perverz mosollyal az arcán.
-Megfürdeni - mosolyogtam kevésbé perverzen.
-Akkor menjünk fürdeni!- nevetett Zayn és kivett a szekrényéből egy felsőt meg egy alsógatyát.
-Zayn, tuti, hogy ketten akarunk fürdeni? - kérdeztem kicsit zavartan.
-Hááát, ha te nem akarsz, akkor nem erőltetek rád semmit...- olvadt le a mosoly az arcáról.
-Hol a fürdő? - kérdeztem az ajkamat harapdálva.
-Itt - mutatott Zayn egy ajtóra, ami a szobájából nyílt.
-Akkor gyerünk fürdeni!- mondtam lazán és karjaimat a nyaka köré fontam és úgy csókoltam.
Betotyogtunk a fürdőbe és megengedtük a vizet.
Lekapkodtuk magunkról, illetve egymásról a ruhát és elmentünk "fürdeni"......

Komikat kérnék! Köszike puszii! *-* -Szikraa♥