Chapter 7.~ Furcsa Nap.

*Másnap Reggel*

Érdekes érzésem volt, amikor reggel felkeltem.. Vagyis inkább.. furcsa dologra ébredtem.
Harry hátulról ölelt át engem és arca a hajamban volt. Jól kivehetően hallottam szuszogását. Aztán végig néztem magamon. Harry keze be volt csúszva a felsőm alá és úgy ölelt.
Azonnal felpattantam mellőle és hirtelen mozdulatomtól ő is felkelt. Kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Mi a baj??- kérdezte felkönyökölve az ágyon.
Nem akartam kötekedni vele. Biztos csak amolyan reflex volt, hogy így ölelt.
-Semmi... Csak elkezdek készülődni..- motyogtam és kiraktam a táskámból azt a ruhát amit mára hoztam.
Bevonultam a fürdőbe és mindenek előtt sminkeltem. Kisminkeltem magam és utána felöltöztem.
Az igazgatónő kérésére ma kevésbé kirívó ruhát vettem fel... egész pontosan inkább sportos, mint csinos. Bár mindenki máshogy veszi...

 Harrytől még elcsórtam azt a szürke lógós sapiját, ami mindig rajta van, mert ment ahhoz amit ma felvettem. 

Mire Harry elkészült én már tűkön ültem, hogy indulhassunk. 

Aztán végül végre beültünk a Range Rover-be és indultunk a sulihoz.
Némán utaztunk végig. Én csak arra tudtam gondolni, hogy mi van apuval.
Végül idegeskedés helyett inkább felhívtam anyut. 6-ot csörgött, mielőtt felvette. Álmos hangon szólalt meg.
 -Halo?
-Sziia anyu, Pezz vagyok. Hogy van apa?- kérdeztem egyből a lényegre térve.
-Jobban, bár este volt egy kis rosszulléte. De már semmi baj.- nyugtatott meg anyu.
Én megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
-Jó. Ennek örülök. Akkor suli után benézek.- mosolyodtam el picit.
-Okés. Puszi és jó tanulást.- köszönt el anyám és letette.
 -Puszi...- suttogtam az elhalkuló telefonba.
-Na, hogy van apud?- Harry.
 -Jobban.- mosolyogtam halványan.
-Akkor jó. Gondolom nem akarod elmondani a fiúknak...- találgatott.
-Jól gondolod. Nem szeretném, ha folyton csak azt kérdezgetnék, hogy, hogy vagyok, meg szánakozva néznének rám. Nem vágyom efféle figyelemre.- ráztam a fejem.
-Jó, akkor egy szó sem senkinek.- mosolygott rám Hazza és megálltunk.
Kiszálltunk a kocsiból és már befele menet találkozunk Louissal meg Liammel.
-Na, mi újság? - kérdezte Liam átölelve a vállamat.
-Semmi....- mondtam érdektelenül.
-Ha semmi nem lenne, akkor nem lenne olyan fejed, mint akinek meghalt valakije...-Louis.
Erre összeszorítottam a fogsoromat és az ajkamba haraptam. Harry alig érezhetően megbökött. Gondolom látta rajtam, hogy rosszul esett.
-Valami rosszat mondtam??- kérdezte Loui idegesen.
-Ööö.... Nem. Semmit nem mondtál Louis...- motyogtam nehezen.- Egy pillanat...- szóltam és a női mosdó felé vettem az irányt.. Egész testemben remegtem. Borzasztó érzésem volt.
Pár csepp vizet fröccsentettem az arcomra, ami kicsit lehűtötte felhevült bőrömet. Mélyeket lélegeztem.. A sírás kerülgetett arra a gondolatra, hogy elveszíthetem az apámat.
Belepillantottam a tükörbe és majd' megállt a szívem. Mögöttem Jesy és Jade állt aggódó pillantással méregetve.
-Jól vagy Perrie?- kérdezte picit közelebb lépve.
-Igen... Persze. Semmi bajom.- ráztam a fejemet és egy bizonytalan mosolyt erőltettem a képemre.
-Valami bajod pedig biztos van... Az ember nem néz ki ok nélkül ilyen esetlenül..- a lányok megöleltek én a vállukra hajtottam a fejemet.
-Csak.... Családi dolgok...- válaszoltam burkoltan.
-Nem szeretnél beszélni róla igaz? - találhatott Jade.
-Most éppen nem. De mennem kell órára. - mondtam és kibontakoztam újonnan szerzett barátnőim öleléséből és elviharzottam.
Meg akartam keresni a fiúkat, de az aulában Louis, Liam és Harry helyett csak Zaynnel futottam össze.
-Sziiia Zayn!- köszöntem megölelve őt.
-Szia Pezz.- köszönt vissza.- Hol vannak a többiek?
-Nem tudom... én is őket keresem.- vontam vállat.
-Akkor keressük őket ketten!- mondta Zayn és elindultunk.
Mielőtt a többieket megtaláltuk, összefutottunk egy másik lánnyal. Kedves arca volt. Mosolyogva üdvözölték egymást Zaynnel.
-Leigh, ő Perrie. Perrie, ő Leigh. - mutatott be minket egymásnak Zayn.
-Szia! Leigh-Anne Pinnock vagyok. De inkább csak Leigh..- ölelt meg barátságosan.
-Én Perrie. - mosolyogtam visszafogottam.
Sajnos az a típus vagyok, aki visszariad, ha valaki hirtelen ennyire közvetlen.
-Leigh, nem jössz velünk? A fiúkat keressük. Azt se tudom ilyen óra az első...-Zayn.
-Biokémia. A legocsmányabb tantárgy...- húzta a száját Leigh és elindultunk a folyosón.
Éppen szorosan Zayn mellett mentem a tömegben, amikor egy kéz megfogta a csuklómat. Hátra néztem és egy hidrogén szőke, egyenesre vasalt hajú, túlsminkelt, miniszoknyás, felhúzott orrú lány állt előttem.
-Nem jössz Pezz?- kérdezte Leigh visszanézve rám.
-Egy pillanat!- mondtam, mert sejtettem, hogy az a csaj akar tőlem valamit.
Zayn és Leigh elmentek én meg kíváncsi tekintettel álltam a lány elé.
-Mit akarsz Zayntől, te kis ribi?- állt nekem azonnal.
-Ribi? Szerintem nézz végig magadon aztán mondd ezt! Amúgy meg csak a haverom. Nem tetszik?- válaszoltam neki ugyan olyan lenéző stílusban.
-Nem, nem tetszik, hogy tökre rámászol. Ugyan már, szerinted nem látom?? Kilométerekről feltűnik, hogy benedvesedsz tőle!- vicsorgott szöszi.
-Nos, akkor elég rossz szemed van. Mellesleg, ha csak azért hisztizel, mert tegnap a karjaiban velem rohangált végig a suli folyosóin reggel, akkor megtisztel az irigységed, de sajnos nem tudom viszonozni. Bocsi..- vontam vállat és elmentem.
Faképnél hagytam a szőkeséget és Zaynék után indultam. A lány végig mögöttem jött. 3-4 méter különbséggel. Amikor ezt észrevettem, és utána megláttam Zaynt, nekiszaladtam és a vállára támaszkodva ugrottam egyet.
-Wááá!!- próbáltam megijeszteni, de nem jött be.
-Hát ezt máskor ne csinááld! Kiugrott a szívem!!- vigyorgott szarkasztikusan..
-Jól van, persze, neked mindig sikerül mi? - húztam a számat viccesen.
-Ehhez érteni kell édes.- nézett rám olyan szívdöglesztő félmosollyal.
Erre kinyújtottam rá a nyelvem és mellette mentem tovább.
Egyszer csak elénk vágott pláza Barbie, és egyik kezét Zayn vállára téve állított meg bennünket. Nagy műcsöcsei Zaynhez simultak, olyan közel állt hozzá.
Zayn nem fogta fel pár másodpercig, de amikor észbe kapott, elhúzódott.
-Natalie, mit akarsz?- kérdezte dühtől izzó szemekkel.
-Ugyan Zayn! Emlékszel a tavaly év végére? Azt mondtad, hogy amint elkezdődik a suli, újrakezdjük - harapdálta az ajkát ez a bizonyos Natalie.
-Mondtam. De nem ígértem. És amúgy meg nem azért mondtam, hogy amint elkezdődik a suli elkezdj zaklatni. Ha kíváncsi lettem volna rád eddig, akkor kerestelek volna. Szóval akadj le rólam!- mondta Zayn idegesen és elindultunk.
-Emiatt a kis kurva miatt nem akarsz velem lenni igaz??- kérdezte ő is idegesen.
Zayn erre megfordult és visszalépett éle.
-Nem merj Perrie-re még egyszer ilyet mondani! - hörögte idegesen Natalie képébe Zayn.
-Miért, mi lesz? Talán bántani fogsz?? - dacolt Zaynnel Natalie.
-Én nem. Sajnos nem tehetem meg. De szerintem nem én vagyok az egyetlen pártfogója Perrie-nek.- Zayn.
-Jajj, miért még ki védi ezt a kis csitrit?- Natalie.
-Én!- állt oda Leigh.
-Na téged nem is értelek Anne. Tavaly még az én barátnőm voltál.. Mégis mióta véded te is ezt a kis....- húzta fel az orrát Natalie.
-Ja. Csak tavaly még sokkal naivabb voltam és nem tudtam, hogy mekkora ócska, utolsó ribanc vagy. akkor még nem is látszott rajtad. De az a baj, hogy most már üvölt rólad, hogy bárki ágyba vihet. És azóta védem, amióta te kikezdtél vele. Csak közlöm, hogy kinyírlak, ha egy ujjal is hozzá érsz! - állt ki mellettem Leigh is.
-Nem igaz! Jön egy új lány és mindenki megbolondul!!- akadt ki és elrohant Natalie.
Zayn és Leigh odajöttek hozzám.
-Nyugi. Mindenre így felkapja a vizet és most meg nem tetszik neki, hogy mindenki rájött, hogy milyen egy kis..... is ő. Tudod, tavaly én, Jade, meg Jesy voltunk a "barátnői". De Jade összejött Niallel, Jesy meg mindenkinél előbb rádöbbent milyen is igazából Natalie.- ölelt át Leigh.
-Nem bírja, hogy ki van taszítva azok közül, akik számítanak ebben a suliban.- nevetett Zayn és újra elindultunk a biokémia terem felé.
Amikor beléptünk csak Louis, Liam és Harry volt bent, Jade és Jesy társaságában. Meg úgy tűnik idő közben Niall is beért.
-Hali!- köszönt Leigh és Zayn.
Én csak leültem az egyik hátsó padba és a telefonomat nyomkodtam. Úgy gondoltam, hogy ki kell öntenem valakinek a szívemet. Írtam hát egy SmS-t egyetlen Tyneside-i barátnőmnek, Fanny-nak.
Leírtam neki mindent. Azt, hogy a milyen barátokat szeretem, hogy mi történt apámmal, hogy mi volt ma ezzel a kis libával és, hogy nagyon sajnálom, hogy eddig nem írtam neki. Reméltem, hogy hamar válaszol. Elővettem a fülesemet és zenét hallgattam. Éppen egy lassú számnál tartottam, amikor valaki megbökött. Kirántottam a fülemből a fülest és érdeklődően néztem a mellém telepedett Louisra.
-Pezz, tudom, hogy valami rosszat mondtam a folyosón. Megkérdezhetem, hogy miért... vagyis, hogy miért reagáltad le ezt a hülyeséget?- kérdezte.
-Figyelj Loui... Erről nem könnyű beszélnem.. Majd a készen leszek rá, elmondom,d e addig nem szeretném senkivel sem megosztani. Igazából nem is te mondtál rosszat, hanem én vagyok most érzékeny. Tudom, hogy nem rosszból mondtad amit mondtál. Ne haragudj, hogy úgy reagáltam!- pislogtam rá.
-Jó, de akkor te de azért, amit én mondtam! - mosolyodott el kicsit.
-Oké. - emeltem égnek a szemem és megöleltem.
Ekkor belépett a tanár és mindenki a helyére rohant.
Ebben az osztályban egy padba 4 ember fért, úgyhogy én, Jesy, Leigh, és Jade egy padban ültünk. Órán semmire nem figyeltünk. Mondjuk ne is volt olyan érdekes még az első biokémia óra.
Amikor meghallottuk a csengő éles hangját, mindenki megkönnyebbülve lélegzett fel és rohant ki az osztályból.
A sulinak van egy kis kert részek, ahol zöld fű, meg pár fa van. Ott ültünk az egyik ilyen fa alatt a lányokkal és a fiúkkal és épp valami nagyon nevettünk, amikor barátságos arccal odaállít Pinki-Minki Natalie.
-Sziasztok. Nem jöhetnék ide hozzátok? Hoztam sütit..- kérdezte bájoló hangon.
Persze mindenki tudta, hogy ez csak egy amolyan álca, hogy a közelünkbe kerüljön.
-Aha, még mit nem! Kopás van kis ringyó! - nevetett fel gúnyosan és lenézően Jesy.
-Velünk többet nem eszel, max ha meghívsz az UTOLSÓ vacsorádra.- nevetett Jade is, kihangsúlyozva az "utolsó" szót.
-Igazán rendesek vagytok. Tavaly még ti esedeztetek, hogy velem kajálhassatok.- püffögött Natalie.
-Rossz a memóriád kis csibém!- Niall.
-Mindenki meg van hülyülve???- kérdezte felháborodva.
-Nem. Csak mindenki rájött milyen vagy. Na hallottad. El lehet húzni innen - szólt mély, vad hangján idegesen Harry is.
Natalie fogta magát és elrohant. Mi viccesen néztünk össze a többiekkel és csak nevettünk Natalie kis akcióján.
Becsöngetés után nem történt semmi érdekes. Suli után Harry elvitt a kórházba apuhoz és ott töltöttem egy kis időt. Apu tényleg jobban volt. Bár a rengeteg altatótól, amit kapott még mindig elég kába volt a tekintete és a beszéde is, de látszott rajta, hogy már kezd javulni az állapota.
Nagyon megnyugtatott, amit az orvos mondott, mert azt mondta, hogy még két hátig bent tartják megfigyelésen, de valószínűleg minden zökkenőmentesen fog menni, szóval két héten belül kiengedik.
Harry megvárta amíg befejeztem a beszélgetést az orvossal és együtt mentünk haza.
Anyu még bent maradt apunál és megengedte, hogy Harrynél legyek amíg ő nincs otthon. Szóval, most ideiglenesen Harryhez költözöm.
Holnap viszont péntek, mivel mázlimra ezen a héten csak szerdától volt suli. Vigyorogva feküdtem le aludni és ezúttal a vendégszobában aludtam. Nem akartam ugyan arra kelni, mint ma reggel....

Figyeljetek, én nagyon örülök, hogy máris 8 rendszeres olvasóm van, de szeretnék pár kommentet is látni. :)) Ha lehet kommenteljen mindenki, aki elolvasta ezt a részt! Névtelenül is lehet!! Köszönöm és puszi : -Szikraa.