Chapter 13.~ Délután.

Amíg átöltöztem Zayn végig az ágyamon feküdt és a mobilján játszott. Mondjuk neki hiszem, hogy sokat játszott, mert minden alkalommal, amikor lopva rápillantottam engem bámult. Kész csoda, hogy a nyála nem csorgott...

Elindultunk és végül egy kis park szerűségben kötöttünk ki.

Nagyon jól szórakoztunk. Összefutottunk Jade-vel és Niallel is, és Jade folyamatosan fényképezett, így persze most annyi közös képünk van Zaynnel, hogy húha. :D

Itt van pár :

Van még pár ezeken kívül, de az már kicsit sok lenne.
Jade összevonta a vezetéknevünket és elnevezett minket Zerrie-nek. Először kicsit viccesen hangzott, de végül nekem is meg Zaynnek is megtetszett.
-Nem vacsizol ma nálunk?- kérdezte Zayn.- Bemutatlak a szüleimnek meg a családomnak. Tudod, elég sokat meséltem nekik rólad az utóbbi 3 napban és már kezdenek kíváncsiak lenni.
-Hát, nem tudom, hogy anyu mit szólna ehhez...- haboztam.
-Kérdezd meg! Perrie, szerintem elég nagylány vagy ahhoz, hogy megengedje -Zayn.
-Igaz. Akkor menjünk haza hozzám és kérdezzük meg - vetettem fel.
-Jó. Jade, Nialler, mi mentünk - szólt oda nekik Zayn.
-Jójóó! -Jade.
Mind a ketten odajöttek hozzánk és adtak pár puszit, aztán mentünk is.
-Nagyon érdekel, hogy mit fog ehhez anyám szólni - mosolyogtam.
-Én szinte biztos vagyok benne, hogy elenged - mosolygott ő is és miután nyomott egy puszit a számra, beindította a kocsit.
Gyorsan hazaértünk és bementünk anyámhoz.
-Szia anyuu!- köszöntem, amikor lerúgtam a cipőt a lábamról.
-Jó napot Mrs. Edwards!- köszönt illedelmesen Zayn is.
Ekkor vicces fenyegető arccal előlépett anyám.
-Zayn, mondtam már, hogy nyugodtan tegezhetsz. És Mrs. Edwards helyett inkább Bridgit - mondta anyám oktatva. Zayn csak elvigyorodott.
-Rendben Mrs.... vagyis Bridgit - javította ki magát Zayn.
-Azért..- anyu.
-Anyu, az lenne.... vagyis azt szeretném... vagyis... na mindegy. Szóval Zayn meghívott hozzájuk vacsorázni. És, hogy elmehetek-e?- nyögtem ki végül.
-Kicsim, te tudod. Ha el akarsz menni, menj csak - legyintett könnyedén anyám.
-Ja oks. Hát ez könnyen ment - vigyorogtam.
-Csak azért, mert egyrészt már felnőtt vagy, másrészt pedig minek féltselek? Látom Zaynen, hogy vigyázni fog rád és nem hiszem, hogy a családja kannibálokból állna - nevetett anyu.
-Csak a húgaim kicsit... idegesítőek. De nem vészesek -Zayn.
-Okéé. Akkor menj nyugodtan Pezz. De, ha akarsz ott is alhatsz - na ez meglepett.
Megengedi, hogy ott aludjak egy fiúnál? Muhahaa :3
-Jó. Azt még meglátom- bólogattam kínosan és megfogtam Zayn kezét és felhúztam a szobámba. 
-Ugye nálam alszol? Ha már Bridgit megengedte! - kérlelt Zayn, mikor becsuktam a szobaajtót.
-Nem tudom Zayn. Mi van, ha reggel nem tudunk felkelni??- kérdeztem vissza aggódást színlelve.
-Akkor nem kelünk fel. Túléljük - vigyorgott Zayn gonoszan.
-Ajj... - forgattam a szememet, amikor odaléptem a szekrényemhez. - Mi illik felvennem hozzátok? Van valami... olyan öltözködési szabály a muzulmánoknál, amit be kell tartanom? - tudakoltam óvatosan.
-Hát, van. De csak az apám muzulmán. És ő sem ragaszkodik már minden ilyesféle erkölcsi dologhoz. Anyám sem jár száriban - nevetett.
-Akkor jó - mosolyodtam el és nekiálltam keresgélni.
Végül egy olyan darabnál maradtam, ami olyan mint egy mini szári. Hogy azért még is kicsit... na szóval értitek.

-Húú. Jól nézel ki - dicsért meg Zayn, amikor kiléptem a szobából.
-Köszi.
-Akkor nálunk is alszol? Most hívtam fel apámat és azt mondta, hogy ő örülne neki - húzott magához.
-Nem tudoom. Hagyjam itthon anyámat egyedül?
-Ő mondta, hogy nem baj. Nem?- kérdezett vissza Zayn.
-Na jó! De akkor gyorsan összeszedek valamit holnapra - engedtem és beszaladtam a szobámba.
2 perc alatt összeraktam a ruháimat másnapra, meg a sulicuccot és indulhattunk is.
Egész úton sík ideg voltam. Féltem, hogy Zayn szüleinek nem fogok tetszeni és hogy a húgai sem fognak kedvelni. Igen, sajnos olyan ember vagyok, amit nagyon is érdekel, mit mondanak róla. Persze vannak kivételek.. (Natalie)
Mikor megérkeztünk Zaynék háza elé, jobban megfigyeltem az épületet, mint a buli napján. Nagyon szép volt. És hatalmas.
Zaynnel némán ballagtunk a bejárati ajtó felé. Amikor megálltunk előtte, Zayn megcsókolt.
-Nyugi. Szeretni fognak - súgta a fülembe és kézen fogva beléptünk az ajtón.
-Zaaaaayn!!- hallatszott egy boldog, kislányos hang és a hanghoz tartozó ember lerohant a lépcsőn.....

Hát ezt nem hiszem el! Komolyan, imádlak titeket! Máris túlléptük az 1000 oldalmegjelenítést ÉS VAN 11 RENDSZERES OLVASÓNK. Hihetetlenek vagytok!! Erre a részre gyűljön össze 5 komment tőletek. Kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek rólam, mint íróról! :D Írjátok le komiba! Puszi : -Szikraa.