Chapter 8.~Váratlan...

Reggel álmosan keltem, de nem zavart, mert PÉNTEK VAN!!
Most hamarabb elkészültem, mint bármikor. Valamiért nagyon furcsa érzés volt bennem.
Felvettem a kedvenc Batman-es szettemet, egy feketés sminket dobtam fel, és készen álltam az indulásra.

Harry nagyjából velem egy időben készült el, szóval nem kellett sokat várnom az indulásra.
Fanny még csak most válaszolt a tegnapi SmS-emre.
A válasza:
/Úúúristen, nagyon sajnálom, ami apukáddal történt! Mondd nem neki, hogy jobbuljon és puszilom! Neked pedig tényleg így összejöttek a dolgok ott Londonban? Nagyon örülök, hogy vannak barátaid. Remélem lesz valaki, aki pótol engem. :D Itt a helyzet változatlan... Vagyis... Képzeld, Jeremy és Teresa összejöttek, én pedig rájöttem, hogy az a rohadék James tényleg megcsalt, szóval igen Pezz, neked volt igazat! :)) Semmi baj, hogy nem írtál, igazából nekem is sok dolgom volt az utóbbi időben. Te is nagyon hiányzol és remélem minél előbb visszalátogatsz Tyneside-ba, vagy megyek én Londonba. Puszillak! xxFanny/
Eltettem a telefonomat és meg is érkeztünk a sulihoz. Zayn már a parkolóban várt. Az ő kocsija mellé álltunk be Harryvel. Amikor kiszálltam, egyből magához szorított.
-Jó reggelt!- köszönt.
-Neked iis.-mondtam és megöleltem.
-Fuuuj, ma tesivel kezdünk mi? - nyögött fel Harry.
-Kajak? Ne máár... Ugye itt is külön tesiznek a fiúk meg a lányok?- vontam fel a szemöldököm.
-Igen.. Sajnos.- Zayn.
-Istenem, Zayn!- böktem meg figyelmeztetően.
-Most mi van??? Férfiból vagyok na!- nevetett.
-Áháá... jó. - mondtam és elindultunk a tesiterem felé.
Én a lányöltözőbe mentem, ahol Jade és Jesy éppen Natalie-val veszekedtek.
Nem nyitottam be egyből. Hallgatóztam kicsit, hogy mi is a vita tárgya.
-.....Natalie, te beteg vagy!! Nem látod, hogy Zayn szerelmes Perrie-be?? Miért nem hagyod őket?- kérdezte Jade felemelt hangon.
-Belém is "szerelmes" volt. Ezt se hagyd ki.- amikor Natalie ezt kimondta, mintha gyomorszájon vágtak volna. Kicsit bepalizva éreztem magam, mert mi van, ha Zayn velem csak játszik?
-Igen, de téged csak meg akart fektetni. Neked csak azért mondta, hogy ágyba vihessen. Most pedig látom rajta, hogy alig bír magával Pezz közelében. Őt tényleg szereti..- Jesy. Itt hatalmas kő esett le a szívemről.
-Ugyan már! Ti is tudjátok, hogy ez a Pierre, vagy Perrie, vagy akárki is csak egy eszköz neki. Megdugja és eldobja. Ennyi.- háborgott Natalie.
-NEM!- kiáltotta el magát Leigh. Ezek szerint ő is itt van - Zayn szereti Perrie-t. Még sosem láttam őt ilyennek, pedig óvoda óta a legjobb barátom..
-Aha persze! És ezt vajon az a kis picsa is tudja?? Nem hiszem..- Natalie.
-Most kinyírlak te utolsó kis....- indult Natalie felé Leigh és már ütésre emelte a kezét.
-Leigh, hagyd!- léptem be az öltöző ajtaján.- Nem ér annyit, hogy miatta kerülj az igazgatóiba. Lányok, köszönöm, hogy így védetek, nagyon jól esik, de tudjátok a gerinctelen férgek jobban megszívják.- mosolyogtam és elkezdtem vetkőzni.
Gyorsan magamra dobtam a tesi cuccom és már csak mi négyen (Leigh, Jesy, Jade és én) voltunk az öltözőben.
-Imádlak Perrie!- ölelt meg Jade.

 Csak akkor mentünk ki az öltözőből, amikor becsöngettek.
Ezen az órán végig játszottunk, azaz, kidobóst játszottunk.
Egyszer Leigh-hez került a labda és mi négyen összenéztünk és egyből tudtuk, hogy kit fog megcélozni. Az a nagy szerencse, hogy Leigh nagyon jól céloz. Rám kacsintott és becélozta Natalie-t a labdával.
Teljes erőfeszítésből meglendült a karja amelyikben a labda volt és eldobta. Egyenesen Gyomorszájon találta Nataliet, aki sikítva rogyott össze a tornaterem közepén.
Én, Leigh, Jesy és Jade odamentünk és köré álltunk.
Csak Leigh szólalt meg.
-Ha már az öltözőben nem tudtalak bántani, akkor legalább így okoztam fájdalmat neked. És ehhez nem kellett bepiszkolnom a kezemet sem.- mosolygott gonoszan Leigh.
Elnevettük magunkat és mentünk öltözni, mert közben kicsöngettek.
Amikor Natalie belépett utánunk az öltözőbe, mi direkt hangosan kezdtük őt "egymás között" szapulni.
-Fuu, Leigh, ez egy nagyon, nagyon, nagyon szép dobás volt. - dicsérte meg Jesy vihogva.
-Remélem beledöglik..- nevetett Jade is.
-Hogy tudsz te ekkorát dobni? Na, már nem mintha zavarna, hogy ilyen jó dolgokra hasznosítod a labdaérzéked..- mosolyogtam én is.
-Nyugodjatok meg, nincs semmi bajom. Te viszont Anne, ezt még nagyon megbánod. A kis cinkos ribancokkal együtt.- "fenyegetett" meg mindket Natalie.
-Jujj, miért Natalie, mi lesz?? Összefirkálsz minket?? Vedd már észre magadat! Egyetlen barátod van, Eleanor és az is csak azért, mert őt is utáljuk. Figyelj, szerintem bújj el!- Jesy.
-Pff...- csak ennyit mondott Natalie, és elkezdett öltözni.
Mi gyorsan készen lettünk és mentünk a következő órára, ami művészettörténet volt.
Beültünk a padokba és beszélgettünk. Louis padja előtti padba leült Natalie, Louis meg elkezdte a haját telerakni kis papírfecnikkel úgy, hogy Natalie ne vegye észre. Mindenki visítva röhögött. Valószínűleg Natalie-nak fogalma sem volt semmiről.
Bejött a tanárnő és elkezdődött az óra.
Éppen az angol építészeti stílusról beszélt Mrs. Harper, amikor megcsörrent a telefonom. Anyu hívott. Ő sosem hív ok nélkül órán.
-Elnézést tanárnő, de fel vehetem? Az anyám az. Biztos fontos...- néztem fel kérlelően.
-Igen, de addig kérem fáradjon ki a teremből, amíg telefonál!- mondta én meg felálltam és kimentem a teremből.
Harryvel egyetlen pillantást váltottam. Ő aggódott, nekem meg kb olyan fejem lehetett, mint aki halálra van ijedve. Mondjuk eléggé meg voltam ijedve...
-Halló?- vettem fel, amint kiértem az osztályból.
-Kicsim... Azonnal ide kell jönnöd!- anyu.
-Úristen, mi a baj??- kérdeztem majdnem sírva az aggodalomtól.
-Most műtik megint apádat és kijött az előbb az orvos, hogy valami komplikáció lépett fel.- anyu zokogott. Erre én is elsírtam magam.
-Ugye csak viccelsz?- kérdeztem remegő hangon.
-Sajnos nem. Figyelj, felhívom az iskolát, hogy engedjenek el. De nagyon siess jó??- kért anyu.
-Persze, persze... Ott leszek, amilyen gyorsan csak tudok. Nyugodj meg! Apu erős.- mondtam és letettem.
Letöröltem a könnyeket a szememről és visszamentem a terembe.
-Nos, Miss Edwards, mi volt olyan életbevágóan fontos, hogy ki kellett mennie az órámról?- kérdezte a tanár.
-Tudja, Mrs. Harper, az apám kórházban van... és műtik... a többi kicsit hosszú.- motyogtam remegő hangon.
Visszaültem a helyemre Zayn és Jade közé. Nem tudtam odafigyelni órán. Remegve ültem végig. Amint megszólalt a csengő felálltam és senkit meg nem várva indultam az igazgatói felé.
Harry beért és megfogta a csuklómat.
-Mi a baj Pezz??- kérdezte még mindig aggódó fejjel.
-Apám... Anyu most hívta fel elvileg az igazgatónőt, hogy engedjen el. - magyaráztam.
-Hogy jutsz el oda??- Harry.
-Nem tudom. megoldom valahogy...- ráztam a fejem.
-Tudsz vezetni??- kérdezett megint én meg bólogattam. A jogosítványom megvan, csak még autót nem kaptam...- Akkor vidd el a kocsimat! Engem majd valamelyik fiú hazadob. Fontosabb, hogy te bemenj apudhoz. - adta a kezembe a kulcsot.
-Köszönöm!- hálálkodtam és megöleltem.
Aztam neki egy puszit és mentem az igazgatónőhöz, akit tényleg felhívott anyu és elengedett.
Gyorsan elköszöntem a lányoktól meg a többi fiútól és rohantam ki Harry kocsijához.
Bepattantam és szinte padlógázzal mentem a kórházhoz.
Amikor megérkeztem teljes gyorsasággal rohantam be. Amint megláttam anyut, a szívem hatalmasat dobbant az idegességtől....