Chapter 15.~ Reggel a Starbucks-ban.

Miután Zaynnel... megfürödtünk, lementünk még elköszönni és jó éjt kívánni a többiekhez.
Ezek után vissza mentünk Zayn szobájába.
-Megnézünk valami filmet? -kérdezte Zayn.
-Aha. Mit? - kérdeztem vissza.
-Bosszúállók? -Zayn.
-Jó! - tapsikoltam és felpattantam Zayn ágyáról, majd odaléptem Zayn mellé.
Adtam neki egy puszit és betettük a filmet.
Én úgy a felénél elaludtam. Nem tudom, hogy Zayn ébren volt-e végig, de én nem bírtam tovább nyitva tartani a szememet.
Később Zayn mocorgására keltem. Fáradtan rá pislogtam a sötét szobában, ahová csak a telihold fénye szivárgott be, ezzel kellemes félhomályt biztosítva.
-Hová mész Zayn? - tudakoltam álmosan.
-Csak inni. Hozzak neked is vizet?
-Igen légyszi - bólogattam lomhán.
Zayn egy percre eltűnt, majd két pohárral tért vissza, amiből egyet én kaptam meg. Felültem az ágyban és megittam a vizet.
Adtam Zaynnek egy puszit, letettem a poharat és visszadőltem a párnára.
Szinte azonnal visszaaludtam.
Nagyon furcsa álmom volt.
Harryvel voltam Zayn helyett.
Nem értettem, hogy miért álmodom ezt. Talán a lelkiismeretem vett rá, azt jelezvén ezzel, hogy béküljek ki vele.
Bárhogy is, de elhatároztam magamban, hogy holnap megbeszélek mindent Harryvel...

*~Reggel~*

-Perrie. Perrie! - ébresztgetett Zayn.
-Hmmm....- sóhajtottam és egy nyújtózkodás közben kinyitottam a szemem.
-Jó reggelt - hajolt közelebb és megcsókolt.
-Szia - mosolyogtam rá.
-Hogy aludtál? - kérdezett.
-Jól. Kényelmes az ágyad. És te, hogy aludtáál? - kérdeztem felülve az ágyban.
-Melletted a lehető legjobban - válaszolt és visszaborított az ágyba, fölém emelkedett és úgy csókolt.
-Mennyi az idő? - kérdeztem, amikor leszállt rólam.
-Pont annyi, hogy elkezdjünk készülni, ha nem akarunk elkésni - felelt és felállt az ágyról.
Én is kimásztam a jó meleg takaró alól és megkerestem a táskámat, amiben a mai cuccaim voltak.
Gyorsan felkapkodtam a ruhámat.

Ezek után elvonultam és egy kis alap sminkelés után készen is voltam.
Lementünk a többiekhez, és ők éppen reggeliztek.
-Jó reggelt - köszöntünk Zaynnel és mi is leültünk.
Megreggeliztünk és felvettük a cipőnket.
-Anyu el kell vinni valamelyik lányt? - kérdezte Zayn a húgaira utalva.
-Nem kell kisfiam, majd elviszem őket én. Ti menjetek csak Perrie-vel - lépett elénk Tricia. - Örülök, hogy megismertelek Perrie - mosolygott és arcon puszilt engem is, majd Zayn-t is.
-Szia anyu! -Zayn.
-Szia Tricia! - köszöntem el én is és Zaynnel kimentünk az ajtón, egyenesen Zayn kocsijáig.
-Nagyon jóban lettél anyámmal...- nevetett magában Zayn.
-Mert Tricia nagyon kedves nő. És a húgaid is aranyosak - jegyeztem meg válaszképpen.
-Aha. De azért valljuk be Safaa-tól az a házasságos beszólás elég durva volt - kuncogott Zayn, miközben az utat nézte.
-Jó, de még kislány! Nem tudja, hogy ez mivel jár..- ráztam a fejem. - ennyi idősen én is arról álmodtam, hogy lesz egy csodaszép esküvőm, aztán meg egy boldog és szép családom. Minden lány álmodozik ilyenről. Ő meg nem magát képzeli most ebbe a szituba, hanem a bátyját meg a bátyja barátnőjét - a saját magyarázatom még engem is megnevettetett.
-Igaz - adott igazat Zayn és bekanyarodott a suli parkolójába.
Közelebb laknak a sulihoz, mint gondoltam...
Még alig voltak a parkolóban rajtunk kívül.
-Nem megyünk el még inkább kávézni egyet? - kérdezte Zayn közbenézve a parkolóban.
-Jó ötlet...- mentem bele.
Zayn megfordult a kocsival és elhagytuk a suli parkolóját.
A közeli Starbucks-ba mentünk, mert ott van a legjobb reggeli kávé. Bementünk a kávézóba, rendeltünk magunknak egy-egy kávét és mellé valami sütit és leültünk egy asztalkához.
Éppen Zaynnen nevettem, amikor belépett az apró kávézóba Natalie azzal a két barátnőjével, Eleanorral és Danielle-vel. A két csatlósnak Zayntől tudom a nevét.
Natalie egy gyilkos pillantást vetett rám. Én gonoszan elmosolyodtam, és mintha ott sem lennének, megcsókoltam Zaynt.
Tudom, hogy felesleges provokálnom, de megérdemli az után a mesterfokú hazudozás után, amit az igazgatóiban lerendezett.
Még mindig nagyban smároltunk Zaynnel, amikor Eleanor odalépett mellénk.
-Bocsi, de beszélhetnék veled, Perrie?- kérdezte kedvesen.
Én felvont szemöldökkel néztem Zaynre, aki kicsit ijedten és kikerekedett szemekkel nézett vissza.
Végül vállat vontam, felálltam, és elvonultam Eleanorral.
-Mi van? -kérdeztem ridegen.
-Nyugi, nem akarok semmi rosszat - mosolygott barátságosan Eleanor.
Én kérdően meredtem rá.
-Elegem van Natalie-ból. ár csak azért "haverkodom" vele, mert fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek a suliban - Eleanor.
-Igen? És ehhez nekem mi közöm van?- húztam fel a szemöldököm.
-Segíthetnék nektek kifüstölni ezt a nőszemélyt a suliból - Eleanor.
-Hmm... Ez jó ötlet, de még... meg kell beszélnem a barátnőimmel - harapdáltam a számat.
-Jó. Ha kellek, ez a számom - mondta halkan és odanyújtott egy papír darabot, amire szép külalakos betűkkel számok voltak írva.
-Oké. Szia - intettem oda neki és visszamentem Zaynhez.
-Na mi van Baby? - szegezte nekem a kérdést, amint leültem.
-Semmi. Majd a kocsiban elmesélem - válaszoltam és belekortyoltam a kávémba.
Miután mindketten megittunk a kávét vettünk a lányoknak és a srácoknak is. Megpakoltunk 3-4 Starbuck-os papírzacskót. az egyikben kávék voltak, a másikba sütik, a harmadikban meg vegyesen. Nem volt egyszerű 9 kávét és mellé járó sütit elszállítani London legkátyúsabb utcáin keresztül a suliba...
Végül mindennel együtt teljes egészségben megérkeztünk a sulihoz és a ruhám se lett tiszta kávé! Hurrá!! :DD
A suli előtt találkoztunk a többiekkel, és mindenkinek kiosztottuk a sütit meg a kávét.
Reggeliosztás után félrehívtam Harry-t beszélni, mert a lelkiismeretem még mindig nem hagyott nyugodni. Így utólag belegondolva nem nekem kellett volna, hogy lelkiismeret furdalásom legyen, hanem Harry-nek.
Érdekes....

Remélem tetszett ez a rész is! :D Kommentet írni ér! Névtelenül is lehet! *-* :3 Puszii : -Szikraa♥