Chapter 9.~Ilyen Is Csak Velem Történhet...

Amint megpillantottam anyut még gyorsabban rohantam.
-Anyu!!- visítottam.
-Perrie!- állt fel anyám könnyes szemmel.
-Hogy lehet?? Tegnap még azt mondták, hogy nem lesz semmi baja!- sírtam anyu karjaiban.
-Nem tudom kicsim. Hidd el, én is borzasztóan aggódom!
Ekkor kicsit kinyílt a műtő ajtaja és egy nő lépett ki rajta.
-Önök Mr. Edwards hozzátartozói? - kérdezte.
Mi csak bólogattunk anyuval.
-Én Dr.O'hara vagyok. Nos, egyelőre úgy tűnik teljesen stabilizáltuk Mr.Edwards állapotát. A műtét közbeni komplikációt az okozta, hogy a beteg szervezete nem megfelelően reagált a szükséges adag morfiumra. Ezt most már elláttuk, szóval nincs ok az aggodalomra. Pár héten belül kiengedjük, ha minden jól megy.- Dr. O'hara.
-És mi van, ha nem megy minden jól?- kérdezte anyám remegve.
-Ha ezek után nem megy minden jól, akkor már sajnos nem sok jót tudok jósolni. De mostmár több esély van rá, hogy felépül. Annyi, hogy ezek után kicsit kímélni kell majd az idegrendszerét.
-Értem- anyu.
-Nekem most mennem kell. Maguk nyugodtan menjenek csak haza. Mr. Edwards a legjobb ellátást fogja kapni, ezt megígérhetem - biztosított a doktornő.
-Persze, biztos minden beteg hozzátartozójának ezt mondja - morogtam az orrom alatt, de Dr. O'hara meghallotta.
-Nem mondom ezt minden betegnek. Tudja, én tudom, hogy milyen orvosi műhiba, vagy hasonló egyéb miatt elveszíteni valamelyik szülőmet. Az olyan betegekért, akiknek ilyen családjuk van, többet megteszek, mint amennyire képes vagyok. És ha hiszi, ha nem, az apjáért is meg fogom tenni, ha szükséges - mondta halál komolyan és elment.
Én csak fogtam a fejemet és megint elsírtam magamat. Anyu csöndben átölelt és úgy nyugtatott.
Egy kis idő után azonban erőt vettem magamon és visszafogtam könnyeimet. Kiegyenesedtem és letöröltem a könnyeket az arcomról.
-Nem megyünk? - kérdeztem kissé nyugodtabban.
-De. Ma hazajövök veled. Úgy sem engednek be apádhoz - törődött bele anyám.
-Jó. Akkor induljunk!- mondtam és elindultunk kifelé.
Lassan ballagtunk és mikor végre kiértünk a kocsiig, beültünk, én tiszta erőből a gázra tapostam.
Amikor már anyám sem bírta a gyorshajtásomat, rám szólt.
-Jesszusom, Pezz, rettenetesen vadul vezetsz. Lassíts már kicsit!- szólt rám.
-Jó ez nekem így - válaszoltam gyorsan és továbbra sem lassítottam.
-Kezdek rosszul lenni. Perrie, azonnal lassíts! - parancsolta akaratosan.
Tudja, hogy utálom, amikor parancsolgatnak nekem, de most összeszorítottam a fogsoromat és egy nagy sóhaj kíséretében lábamat feljebb húztam a gázpedálról.
-Perrie, kicsim mitől vagy ilyen feszült? Mi történt?- kérdezte anyám aggódva.
-Semmi - motyogtam és amikor félre álltam a fejemet a kormányra döntöttem.
-Pezz, látom, hogy van valami gond. Mondjad mi az! - kért anyám.
-Tudod... Leigh ma azt mondta, hogy látja Zaynen, hogy szerelmes belém. Igaz, nem nekem mondta, de elég komolynak tűnt...- mondtam és kicsit elmosolyodtam.
-De ezen miért idegeskedsz? Ott van Zayn. Talán megpróbálhatnád viszonozni azt, amit érez - javasolta anyám.
-Anyu, én nem szeretem Zaynt. Mármint... De. Nagyon is szeretem, de Harry iránt is valami hasonlót érzek és nem tudom eldönteni, hogy, hogyan tovább - küszködve mondtam ki minden egyes szót.
-Én ugyan ebben a helyzetben voltam ennyi idősen. Csak én apáddal és egy másik fiúval. Én a szívemre hallgattam és apád mellett maradtam. És most pedig van egy csodaszép 18 éves lányunk... - itt megsimította az arcomat. - Kicsim, én azt ajánlom, hogy a szívedre hallgass. Ne hagyd, hogy bármi, vagy bárki is manipuláljon, csak tedd, amit jónak látsz. Lépj át minden akadályon és küzdj le mindenkit aki az utadba kerül!- biztatott anyám kitartóan.
Én nagy levegőt vettem és élesen fújtam ki a számon.
-Igazad van anyu. Nem fogom hagyni, hogy még egyszer bárki tönkretegyen. Már nem a Tyneside-i Perrie vagyok. Hanem valaki más.
-Na ez a beszéd! Most pedig menjünk haza és pihenjünk!- anyu.
-Okéé - mondtam és újra beindítottam a kocsit.
Innentől már normális sebességgel hajtottam Harry kocsiját és mire hazaértünk teljesen besötétedett. Hazza háza lőtt parkoltam le.
-Anyu, te menj haza, én meg bedobom Harrynek a kulcsot és elhozom a cuccaimat - mondtam és kiszálltam a kocsiból.
-Jól van Kicsim - bólogatott anyú és miután ő is kiszállt elindult a házunk felé. Én pedig Harry háza felé.
Az ajtó elé léptem és kettőt koppintottam. fél perc várakozás után Harry nyitott ajtót egy szál alsóban.
-Uhm... Sz...szia Harry... én csak... visszahoztam a kocsit - dadogtam lepetten.
-Ja, okés. Hogy van apukád?- kérdezte.
-Fuh... hát... jobban. Azt hiszem - sóhajtottam. - Viszont ma már anyám is itthon van szóvaaal...  elvihetem a cuccaimat?
-Oh, persze, hogyne! Gyere csak!- mondta és még jobban kitárta az ajtót.
-Köszi.- mosolyogtam és beléptem.
Felszaladtam az emeletre, a vendégszobába és elkezdte összeszedni a cuccaimat, amikor észrevettem valami furcsát. A másik telefonom (igen van még egy), ott volt a kis asztalon. Én pedig elő sem vettem, amióta itt vagyok. Ezen a telefonon csak személyes, vagy olyan dolgaim vannak, ami senkire nem tartozik.
-Harry??- kiabáltam le az emeletről.
Harry felrohant és elém állt.
-Igen?
-Te turkáltál a cuccaim között?- kérdeztem gyanúsítva, felvont szemöldökkel.
-Igen, de csak... Csak azért, mert unatkoztam...- érvelt Harry.
-Mert unatkoztál?? Te unalomból mások személyes holmijai között turkálsz? Ja, bocs..- mondtam idegesen és felkapva mindenemet, elrohantam.
Hazaértve próbáltam nyugodt maradni, mert nem akartam, hogy anyám még miattam is aggódjon.
-Na, meg van mindened kicsim?- kérdezett anyu.
-Meg - mondtam tettetett nyugalommal. Úgy tűnik szépen sikerült tettetnem mert ahogy láttam, anyu nem vett észre rajtam semmit.
-Mit akarsz csinálni ma este? - kérdezett megint anyu.
-Semmit. Fáradt vagyok. Megyek és alszom - motyogtam és felbattyogtam a szobámba.
Levágtam magamat az ágyra és előhúztam a laptopomat.
Beléptem Twitterre. Semmi új nem volt.
Aztán Facebook. Ott viszont annál inkább. 43 értesítés és szinte mind a lányoktól.
Pár kép, amit felraktak, ami tesin készült... Egy-egy kiírás, amiben megjelöltek..
Ennyi volt. Mindhez kommenteltem valami olyat, mintha lenne életkedvem és kikapcsoltam a gépet.
Felraktam a töltőre a mobiljaimat, és betettem az IPodomban valami zenét. Kicsit bealudtam a nagy zenehallgatásban, de valami egészen furi dologra keltem....

Szisztook!! Meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszik. Kommenteket várok a véleményetekkel. 
Amúgy biztos észre vettétek, hogy nagyon megváltoztattam a blogot. a fejlécet Noricii-nak köszönhetem:) Erről is szeretném kikérni a véleményeteket, úgyhogy, ha lehet, akkor a kommentjeitekbe azt is írjátok le, hogy, 1-10-es skálán mennyire jön be ez az új design. És ne felejtsetek el szavazni a jobb oldalon található közvélemény kutatáson! :D
Köszönöm! Puszi : -Szikraa.<3